Az a 24-e

Ben

Április 30

A telefonom csörgésére keltem, valaki üzenetet küldött nekem. Megnéztem a SMS-t, a központ volt az egy újabb gyilkosság történt. Az álmosság rögtön eltűnt belőlem és kissé feszült lettem. Az ügy részleteit nem közölték velem de volt egy sanda gyanúm hogy a sorozatgyilkosomhoz van köze. Már január óta négy ember haláláért felel az illető és eddig nem találtunk semmit ami elvezetne hozzá. Túlságosan profi volt az illető. A telefont vissza helyeztem az éjjeli szekrényre majd óvatosan kibújtam az ágyból, nem akartam Sonja-t felébreszteni hisz nemsokára neki is dolgoznia kell. Gyorsan összeszedtem a ruháimat majd a fürdőbe léptem és elkezdtem készülődni. Alig fél órával később már a volán mögött ültem és a helyszínre igyekeztem. Hajnal lévén szinte senki nem volt az utakon így elég hamar a megadott helyre értem. Az autómat ott hagytam a kordon mellett majd a jelvényt felmutatva a fehér sátorhoz siettem.

- Jó Reggelt Jack mit tudunk? - léptem a patológus mellé.

- Jó Reggelt Ben, az áldozatunk harminc éves nő. A halál oka ismeretlen, sérülésnek nincs nyoma. Egy járőr találta meg a testet. Az igazolványa szerint Teresa James volt ja és találtunk nála egy belépő kártyát. A DC Memorial-ba szól. Szerintem a sorozatgyilkosunk újabb áldozata. Ő az ötödik öt hónapon belül, tehát havonta egy embert öl meg. Már csak az a kérdés hogy ki ő és miért pont orvosokat gyilkol - magyarázta a férfi és közben letakarta a testet.

- Ezt én is szeretném kideríteni - mondtam. - Szedjétek szét a környéket, tudni akarok mindent - utasítottam a technikusokat.

Egyre nagyobb nyomás nehezedett rám, hisz az áldozatok száma nőtt de még mindig nem tudtunk meg semmit a tettesről még gyanúsítottunk sem akadt. Vissza sétáltam a kocsimhoz és mérgembe a gumiba rúgtam. Nagyon szerettem volna ha ez az ügy végre megoldódik. Mivel eléggé korán volt úgy döntöttem hogy elfoglalom a tárgyalót hisz ott volt hely az iratoknak és a táblára ráírhattam az adatokat. Kategorizálni fogok mindent amit eddig megtudtunk. A Hoover-be érve meglepődtem, az aulába senki sem volt bár közre játszott az is hogy hajnali hat volt. Felmutattam a jelvényem és a negyedikre mentem. Az irodámból kihoztam a négy aktát és magamra csukva az ajtót elfoglaltam a helyem a tárgyaló terembe. Egy filcet a kézbe véve csináltam egy öt soros táblázatot és kitöltöttem mindent amit tudtam. Ami elsőnek feltűnt hogy mindenki orvos volt, de különböző intézményekben és más szakterületen tevékenykedtek. Volt egy nefrológus, egy szülész, egy sebész és egy traumatológus. Az ötödiknek még nem tudom a szakterületét. Mindegyikük a harmincas éveiben voltak. A családi állapotuk változó volt, nem játszott fontos szerepet. A halál oka minden esetben ugyanaz volt. Káliumot adagoltak a szervezetbe ami miatt megállt a szív. A patológiai vizsgálat során derült csak ki a gyógyszer mérgezés addig mindenkinél szívroham volt az elsődleges diagnózis. Azt is sikerült kiderítenünk hogy valaki nagy mennyiségű Káliumot és fecskendőt meg tűt rabolt el a Szent George kórház raktárából de a kamerák nem működtek és nem találtunk szemtanút tehát zsákutca volt. Nem kaptunk végzést arra hogy minden DC-ben élő orvos hátterét ellenőrizzük ahhoz szűkítenünk kellene a körön, még a Szent George embereit se vizsgálhattuk át ami igazán dühített. Szerencsére Sonja segített és az ő osztályáról kizártam mindenkit de még volt jó pár ember akit átkellet volna vizsgálni. Egyik esetben sem találtunk védekezési sérüléseket, abból indulhatok ki hogy ismerték a tettest de hogyan ha mindnyájuk máshol dolgozott.

- Ben, találtak valamit a helyszínen. Jack azt üzeni hogy keresd fel azonnal - mondta az egyik ügynök.

- Kösz - biccentettem. A telefonomért nyúltam és tárcsáztam a patológus telefonját. Szinte azonnal felvette.

- Hé, az egyik technikus talált valamit ami akár fontos lehet. Az áldozat szájában egy kék szövet darabot találtam. Az elemzés szerint poliészterből készült, viszont van itt valami ami ami feltűnt. Egy logónak a darabja látható a szöveten. Az egyik technikus bemásolta a gépbe és elkezdte a keresést de eltarthat egy ideig. Neked sikerült valamit kiderítened? - kérdezte a férfi.

- Igen, egyik áldozaton se találtak védekező sérülést tehát ismerhették a tettest de ki az aki minden kórházban megfordul és így ismerheti az orvosokat? - kérdeztem a patológust.

- Ez egy jó kérdés, a mentősök tűzoltók kizárva, ők csak az adott körzetükön belül tevékenykednek. Őszintén nem tudom. Voltál már a nő munkahelyén? - terelte el a témát.

- Még nem de szerintem ráhagyom az egyik ügynökömre. Beszélnem kell egy kórházi dolgozóval - ötlött fel bennem egy ötlet.

- Oké, szólj ha tudsz valamit majd kereslek - bontotta a vonalat.

A vezetékesért nyúltam és tárcsáztam Helen számát. Megkértem hogy menjen ki a kórházhoz majd értesítse a családot. Újból tárcsáztam de Sonja nem vette fel ezért felkerestem a másik orvos ismerősömet Eric-et, Sonja egyik legjobb barátját. Szerencsére ő fogadta a hívásom így felkaptam a zakómat és elindultam a kórház fele. A parkban találkoztunk, én az egyik padon vártam rá. Hamarosan meg jelent helyet foglalt mellettem és figyelmét rám fordította.

- Gyors leszek rengeteg a dolgom. Sonja nem vette fel a telefont valószínűleg épp egy életet ment meg de kell valaki aki ismeri a kórházi rendszert - kezdtem bele.

- Már azt hittem azt akarod mondani hogy szakítasz vele vagy megkéred a kezét - válaszolt.

- Jelenleg van egy fontosabb ügyem amit meg kell oldanom tehát ha a tárgyra térnénk örülnék neki. Szóval ki az az ember aki ismer minden kórházat és az ott dolgozókkal is kapcsolatba van? - tettem fel a kérdésem.

- Vicces vagy Ben, honnan tudjam?! - mondta kérdőn.

- Ne már Eric ez nagyon fontos a nyomozás szempontjából. Gondolkozz kicsit kérlek - förmedtem rá.

- Nos vannak olyan dokik és ápolók akik úgymond szabadúszók. Sok kórházban dolgoznak de csak egy-egy műszakot. Ők ismerhetnek mindenkit vagy esetleg még a légimentősök azok akik kapcsolatba kerülhetnek több kórházzal bár nem teszem rá a nyakam hogy bármelyikük is ismeri a dokikat, de miért is kell neked? - kérdezett vissza.

- A nyomozás állásáról tilos beszélnem, kösz a segítséget, ha esetleg látnád Sonja-t mond meg neki hogy puszilom - álltam fel.

-Várj! Vannak olyan betegek akik nem fogadják el a diagnózist ezért más kórházba mennek. Azért egy kis morzsát elfogadtam volna de oké és átadom - mondta hirtelen majd vissza tért az épületbe.

Tovább gondolkodtam, kicsit szűkült a kör, de kizárt hogy végzést kapok ezekre az emberekre. Kellett még valami ami a tetteshez vezet. Visszatértem a tárgyalóba és behívtam Helen-t, aki elmesélte hogy mit sikerült kiderítenie. Az adatokat hozzáírtam a táblázathoz.

- Ezeket mind tudjuk? - ült le az egyik székre.

- Igen de nem sokat segít, kaptam egy fülest, de végzéshez kevés - mondtam és közben én is leültem.

- Mi kellene pontosan? - kérdezte.

- Jó lenne ha tudnám kik dolgoznak a légimentőknél illetve szabadúszóként. Plusz eddig nem jutott eszünkbe az hogy lehet a tettes járt már mindegyik dokinál. Egy orvos ismerősöm szerint ők kapcsolatba kerülhettek az áldozatokkal, illetve megfordulhattak mindegyik kórházban, de ez így nem sok. Soha nem kapok rá engedélyt. Még mi itt várakozunk a bírókra, addig az a pasi megölhet bárkit - csaptam az asztalra.

- Nem tudok segíteni a problémádon, de ismerek valakit aki talán segítene nekünk, csak egy a probléma. A fickót nehéz megtalálni, de ha sikerül akkor szólok és segíteni fog nekünk - magyarázta.

- Ezt nem egészen értem - néztem fel.

- Mondjuk úgy, hogy pár éve találkoztam valakivel aki ért a számítógépekhez annyira, hogy a rendőrség ne szálljon a nyakára. Tartozik nekem eggyel szóval segíteni fog - mondta.

- Kösz Helen ez jól fog jönni - mondtam az ügynöknek. Ő volt az egyik legszorgalmasabb beosztottam. Mindent megtett egy ügy lezárásáért.

Este értem haza, egyedül voltam, hisz Sonja huszonnégy órában volt. A hűtőből kivettem a tegnapi vacsora maradékát, majd felmelegítve benyomtam a számát és vártam, hogy kicsengjen...