Amikor nem érdekelne semmi, de a harag egy érzés által, amely a poklot jelenti, a túlélés mégsem egy játék.
Aztán miért tetted ezt, mikor egyszerre ugrik a szívem miattad aztán felrobban a dühtől vajon tényleg jó e?
Soha nem lettem még ilyen haragban hiszen olyat csak gyermekek tesznek, nem?
Aztán pokolian nézek és ugrok egyet, miért teszed ezt?
Majdan a síromban forgok egy szál virág alatt, az álmomban mégis te szerepelsz.
Aztán mérges leszek ha kedves vagy, hogy én nem tudok ilyet érezni, megintcsak holtan látném a világosságom.
Hogy egyszerre kap el a düh majd emel fel a mennyig hogy miért teszem ezt, hogy miért teszem ezt?
Miért teszem ezt?
Miért teszem ezt?
Miért?
