Szeretem, ha csak rád gondolok,
S az a gondolat az agyamat többször is körbefutja,
Én csak bambán meredek a padlóra
S hirtelen körülöttem minden jó.
Ha meghallok egy zenét,
Mi szinte téged idéz,
Akaratlanul is elmosolyodom,
S azon gondolkodom, vajon te is így érzel?
Vajon a te fejedben én járok
És a dolgok amik meg sem történtek,
Vagy a szemeim ahogy téged nézlek.
Úgy szeretem mikor a nevetésed körbe zeng a szobában
És hogy már rád sem tudok nézni mosolygás nélkül.
Szinte már meg sem tudok szólalni ha velem vagy, mert félek leleplezem magam.
Ha tehetném, minden éjjel halk zenére tekerném fürtjeid az ujjaim köré
És csodálkoznék, hogy lettél az enyém.
Talán azért van ez,
Mert szeretetre éhezem,
Vagy mert olyan kedves vagy velem.
