Ahogy az arany patak csurdogál a szememből, úgy érzem magam az egy szál rózsának ami nyomja a lelkem.
A szirmok hullanak le rólam, még is minden erőmmel repesztem a váza poros oldalát. Majd nézem ahogy az millió kis darabra válik.
Nincs az a szororsan ölelő burok ami eddig volt.
Meg törtem.
A szemeimből lassacskán fekete szurok ömlik, mintha az oldana a helyzeten.
Végül feladtam.
Amennyit kerestem a gyógyszerem, soha nem találtam olyat, ami össze tapasztott volna.
"Gondolkozz mielőtt cselekszel" Mondta, de nem tettem.
Gyűlölöm hogy rózsa vagyok.
Gyűlölöm hogy az arany folyót szurok váltotta fel.
Gyűlölöm hogy fuldoklom a saját tüskéimben.
