Mindig a remény hal meg utoljára

VI. fejezet

Parlo egy teljesen más világba csöppent. Egy parkban volt. Egy vastag fába nyílt az ajtó, mert vékonyban nem fért volna el egy ajtó. Mintha a kéreg levált volna, úgy lehetett mozgatni, mint normális ajtót. A szeme kezdte megszokni a világosságot. Még nem látott ennyi embert egy helyen. Eleinte félt, hogy Lordok de rájött, hogy teljesen más helyen van. Nincs mitől félni egyelőre. Megnézte, megpróbálta megjegyezni a fát, és elindult előre. Amit látott az mind új volt neki. Például egy ember teljesen normálisan kutyát sétáltat, vagy két ember beszélget. Felnézett és egy nagy tornyot látott. Az Eiffel torony volt, de ő ezt nem tudhatta. Párizsban volt. Elkezdett sétálni az út felé. Neki új volt, hogy gyors autók jönnek minden irányból, semmit sem sejtve átsétált az úton. Egy autó majdnem elgázolta Parlot. Nagy duda szó mellett Parlo félre ugrott, és túlélte. Rátört az éhség. De hol van a zsák? Biztos ott hagyta a csűrnél. De most hogyan szerezzen ételt? Biztos itt is vannak raktározók. Elkezdett sétálni a járdán. Meglátott egy üzletet, aminek az ablakán egy kenyér volt. Egy plakát volt, hogy a kenyeret most olcsóbban adják. Parlo mikor ezt meglátta, bement. Megtalálta a kenyeret, levett egy veknit a polcról, és elindult vele. Nem tudta, hogy ki kell fizetni. Mikor már majdnem kint volt, egy kb. 19-20 éves kiszolgáló észre vette:

- Fiúcska! Azért fizetni kell! –kiabált utána a fiatal lány, de Parlo megijedt és elkezdett futni. A kiszolgáló meg utána. Gyorsan futott de a nyári meleg hamar lefárasztotta, és a kiszolgáló hamar utol érte. Megállította és kedvesen megszólította. 

- Nem kell félned! Nem bántalak. De tudod azt így nem lehet elvinni. Ki kell fizetni –mutatott a kenyérre- Hogy hívják a szüleidet? – kérdezte kedvesen a lány, de Parlo csak hallgatott.

- Vannak szüleid? –próbálta ébresztgetni Parlot a második kérdés. Erre már pivit felébredt.

- Vannak.

- Hol élnek?

- Egy rossz helyen, ami teljesen máshol van.

- Oké kezdjük elölről. Kriszta vagyok. Téged hogy hívnak?

- Parlo.

- Parlo? Érdekes név még nem hallottam. Öt óra van. Már zárok. Holnap Szombat. Akkor nem kell dolgoznom. Megkereshetjük a szüleidet. Ma aludj nálam.

- Oké. –válaszolt már egyre bátrabban Parlo.