Mindig a remény hal meg utoljára

XXI. fejezet

Mindenki csodálta vagy próbálta megszokni a napfényt. Most már csak Parlonak és Brénónak volt dolga... ki kellett szabadítani Krisztát... ha még él... Ott álltak a kapu előtt, ami elnyelte Krisztát. Kinyitották, majd átléptek. Egy sikátorba nyílt a kapu. Nem volt túl sok ember hamu ember volt [nevezzük így]. Kijöttek a sikátorból, de csak a sarokra kikukucskálni. Egy hosszú utca vezetett jobbra is balra is.

- Induljunk el jobbra. – intett Brénó és óvatosan elkezdett menni, Parlo pedig követte. Bujkálva mentek, amennyire lehetett, minden hátánál megálltak aminél lehetett. Pont olyan kihalt volt a virító utca mint otthon. Szinte senki nem járt rajta. Parlo visszanézett a sikátor bejáratára. Lehet, hogy többet nem fog tudni átmenni azon a kapun. Itt marad, a lelke is és a teste is. Minél bennebb mentek annál  jobban kezdett minden a virító színekből átborulni sötétbe. Parlonak egyre ismerősebb lett a hely. Mikor a virító színek teljesen kiszűrődtek a városkából, Parlo furát érzett.

- Nem gondolod, hogy ez a hely pont ugyanolyan mint a mi világunk? – kérdezte Parlo.

- De válaszolt Brénó – én is úgy gondolom. Parlofelfigyelt, hogy egy hamuszerű ember sincsen. Eddig egy-kettőt láttak, de mostmár egyet sem. Majd meglátott egy ember alakot. Ott van még egy hamu ember. De várjunk. Ennek nem hasonlít a formája sem hamu emberhez. Majd mikor kicsit közelebb ért, meglátta, hogy ez egy LORD. Hogyan kerülnek ide Lordok? Brénó is észrevette. Behúzta Parlot legközelebbi kis mellék utcába, az előbbi sikátorhoz hasonló volt. Sőt szinte ugyan olyan volt. Csak itt voltak kukák. Brénó kezdett mesélni: - Parlo, ez a főváros. Ez a mi világunk.

- De honnan tudod? – kérdezte Parlo

- Én itt születtem. Majd a szüleimmel lemenekültünk a faluba. De nem a legközelebbibe, hanem ahol most élek. Innen 100 km-re kb. De erre a virító helyre nem emlékszem.

- Így nem mehetünk tovább, civilben, ugye? – kérdezte Parlo, mivel nem ő volt a főnök.

- Szereznünk kell ruhát, igen. – helyeselt Brénó. Parlo kíváncsian ránézett a mellettük lévő kukára. Belenézett. Nagy meglepetésére volt benne három Lord ruha. Kiválasztották maguknak, a legmegfelelőbb, méretet. Parlonak kicsit nagy volt, Brénónak tökéletes volt a ruha. Elkezdtek sétálni tovább, minél normálisabban. Megláttak egy nagy kastélyt. Biztos az volt Klordnak a kastélya. Biztos ott van Kriszta is. A kastély előtt óriási tömeg nyüzsgött. Minden rendben volt amíg nem kezdett futni feléjük egy Lord.