Mindig a remény hal meg utoljára

XXII. fejezet

- Maradj nyugodt! – súgta Brénó Parlonak. A Lord megállt előttük:

- Készen állsz, Tremi? – mondta az idegen Lord. Tremi? Az ki? Biztos összetévesztette őket valakivel, de nem baj. Azt jelenti jó az áll ruha. Brénó elkezdte jól megjátszani a szerepét:

- Mire is? Elfelejtettem. – mondta Brénó.

- Tudtam, hogy feledékeny vagy de ennyire. – nevetett a Lord – Hát lázadás van. Betörünk a kastélyba a királyért. Mert bevezette a komunizmust. És ráadásul még új Klordot is választottunk még a komunizmus előtt, és azt elfogatta, és börtönbe vetette.

- Jaj tényleg. – helyeselt Brénó.- És ő kicsoda? – mutatott Parlora a Lord.

- Ööö... Az unokaöcsém. Hoztam őt is.

- Ja igen, értem, tanuljon ő is.

- Róla jut eszembe, az előbb kérdezte hogy ott visszább miért minden virítós. Én nem tudtam neki megfelelő választ adni ezért téged kérlek meg, mondd el neki. – mondta Brénó, de közben a saját nevében tette fel a kérdést, csak nem akarta ő megkérdezni.

- Hejj Tremi! Látszik nem tanultál az iskolában. Ez történelem. Na nézz rám kishaver. Hogy is hívják unokaöcséd? Parni? Érdekes név. Parni! – nézett Parlora akinek a nevét Brénó elhazudta – régen, nagyon régen az egész világ ilyen volt, virító. Csak jött egy ember valami más világból, és elfoglalt mindent. Azóta mindent mi uralunk a Lordok. Már a hamuemberek majdnem kipusztultak,úgy mint a civilek.- És nem gondoljátok, hogy ez a másik világ butaság? – kérdezte Brénó azt reménykedve, hogy azt a választ kapja: nem. De a Lord nem úgy válaszolt ahogy kellett volna.

- Nem, mert nemrég egy hamuember talált egy olyan embert aki nem ide való. A Klord most faggatja is. De nekünk nem árul el.

- És a király most hol van? – felejtette el minden félelmét Parlo mikor rájött, hogy Krisztáról van szó.

- Fent vannak a Klordnál. A Klord most próbálja faggatni, hogy hol jött ide. – majd jött pár Lord és hívták, hogy siessenek, mert most fognak betörni. Majdnem a tömeg elejére kerültek. Egy nagy faajtót próbáltak betörni. Mint a filmekben, ahogy ostromolják a várakat. Egy kis idő után a kapu megadta magát. Bent a kapuban az őrök semmit sem tudtak kezdeni a nagy néppel. Hullotak az őrök mint amint a legyek. Az emberek nem annyira. Villával és fáklyával és amilyen szerszám volt olyannal támadtak a Lordok. Brénó és Parlo csak ment a tömeggel.