Mindig a remény hal meg utoljára

XVI. fejezet

Parlo két karjával karolta át apját. Brénó értetlenül nézett.

- Ő ki? – kérdezte.

- A fiam. – mondta büszkén Keri.

- Akkor túlélte?

- Igen - örvendezett Keri. Majd Parlo elkezdett mesélni. Mindent elmondott amit csak tudott, a többi dimenziót Krisztát, mindent. Miután befejezte Keri is elkezdett mesélni. Bemutatta Brénót. Elmondta az elektromágneses pajzsot meg mindent.

- Átkellene juttatnunk a falu lakosait a Parlo világába. – ajánlta az ötletet Brénó.

- Egyet értek. – mondta kórusban Keri és Parlo.

- De hogyan? – kérdezte Parlo.

- Találjuk ki.

 Egy 20 perc múlva meg is lett a terv: amíg a Lordok enni vannak addig elveszik a gépezetüket. Ez az első lépés. Amíg azzal foglalkoznak, hogy hova tűnt el a gép, addig családonként átterelik a falut. Mikor a terv végére értek, egy kocsi motor hangját hallották. Az hirtelen megállt, majd léptek.