XVIII. fejezet

3 3 0
                                    

Elhagyták a kanyart, ami vezetett a lyukhoz.

- Ott van nálad anyukád gyógyszere? – kérdezte Brénó.

- Igen. – felelte egyszerűen Parlo.

- A Lord szálló, ahol esznek a falun kívül van. Van egy kis időnk. Vigyük a gépet a lyukba. Majd te ott maradsz.

- Én? Én miért?

- Egyedül könnyebb, nem vesznek észre olyan könnyen. Te majd csak integetsz az embereknek a lyuk nyílásából, mert nem olyan nagyon könnyű észre venni. Te leszel a gyűjtő.

- De én mennék veled. Nem félek.

- Tudom. De most nem lehet. Én majd kezdem a falu határán. Onnan magyarázom el az embereknek merre menjenek. Te csak fogadod őket. - Jó. De hol a falu határa? – értetlenkedett tovább Parlo miközben sétáltak. Oda értek a csűrhöz. Ott állt a gép. Nem foglalkoztak vele a Lordok, hogy valami baja történjék. Felemelték a gépet. Parlo egyik felől, Brénó a másik. Úgy vitték.

- Hol van? – kérdezte megint Parlo.

- Mi?

- Hát a falu határa.

- Itt ahonnan jöttünk ott a egyenes után van egy kanyar és ott.

- Honnan tudod?

- Ismerem a falut mint a tenyerem. Szoktam kijárni felfedezni. Tudod nekem nincs családom. A feleségemet egy Lord ölte meg. A lányom egy betegségben halt meg. Már úgy is mindegy. Magamat kell csak eltartanom. Miért csinálhatnám.

- Sajnálom.

- Ne sajnáld. Már mindegy. – fejezte be Brénó, és megérkeztek a lyukhoz. Letették a gépet a lyukba. Bemásztak, majd eltolták a gépet a másik világba. Ott ültek a fa árnyékában. Az a fű is jó volt ami ott volt a parkban. Csináltak több liter lét, és felszerelték Brénóra. Adtak táskát zsebébe, mindenhova. Hisz az egész falut meg kell csinálnia. Parlo és Brénó vissza mentek. Keri ott maradt egyedül. Ott ült ahol eddig. Egy kocsi ment el. Ordibálások hallatszódtak. Olyan mérges ordibálások. Mintha a Klord lenne. Most nem indulhatnak. Mindenki nagyon feszült a gép eltűnése miatt. Még várniuk kell egy kicsit.

- Még nem mehetünk. Várnunk kell egy kicsit. Vagy nem kicsit. Most olyanok a Lordok mint a méhek akiknek elvették a mézét. Még várunk. – fejezte be Brénó és vissza mentek Kerihez. 

Mindig a remény hal meg utoljáraDonde viven las historias. Descúbrelo ahora