Mindig a remény hal meg utoljára

XIV. fejezet

- Én nem vagyok Lord! De te ki vagy? – kérdezte Keri, aki az aggódó kérdésből, kivette, hogy ő nem Lord.

- Brénó vagyok. Ételért megyek. Téged hogy hívnak?

- Keri. De ez nem a legalkalmasabb pillanat az ismerkedésre. – zúgolódott Keri.

- Miért? – kérdezte Brénó.

- Nézz a csűrre. – mondta Keri, majd megfogta a vállát és lehúzta maga mellé a földre nehogy meglássák.

- Miért van ott ennyi Lord? – kérdezte kicsit megijedve.

- A Lordok rájöttek hol vannak a készleteink, és fel tudják törni az energia pajzsunkat.

- Na ne viccelődj velem jó? – nem hitte a dolgot Brénó. Majd meglátta, hogy pár Lord kaját hord ki a csűrből.

- Jó azt elhiszem, hogy megtalálták az ételt, mert látom de azt nem, hogy fel tudják törni a pajzsot. – mondta Brénó.

- Látod azt a gépet? – mutatott rá Keri a gépezetre – abban leszűrik a füvet, kicsavarják, az összes lét leszűrik, és olyan sav van a lében amit nem állhat a pajzs.

- Jó most már hiszek. Deee te törött lábbal vagy itt.

- Honnan tudod?

- Hát a kötésről gondoltam. De ha szabad megkérdeznem miért nem küldtél mást?

A feleségem annyira beteg, hogy fel sem tud állni az ágyból, és a fiamat elküldtem, de még korán volt neki...

- Ufff. Sajnálom. Őszinte részvétem.

- Ne sajnáld. Nem a te hibád, az enyém.

- Hé! Ki van ott! – figyelt fel egy Lord az egyre hangosabb beszélgetésre, majd elkezdett sétálni feléjük.

- Én nem tudok futni törött lábbal, csak sétálni. Mit tegyek? - nézett kérdőn és megjedten Keri Brénóra.

- Ugorj fel a hátamra! Nincs más választásunk! Legalábbis ötletünk. – majd Keri feltápászkodott, és Brénó felvette a hátára. Brénó kiugrott a bokorból és futni kezdett mint ha puskából lőtték volna ki!

- Hé! Megállni! – kiabált rájuk a Lord aki már majdnem a bokornál volt. Elcsodálkozott, hogy ezek mit csinálnak, majd felébredt és oda elkezdett futni a kocsijához. Brénóék a Lorddal ellentétes irányba futottak. Persze olyan gyorsasággal amilyennel. Elérkeztek az elágazáshoz. Nem kellett gondolkodniuk, hogy erősítést kért e a Lord, mert láttak egy autót ami elölről jött. Tehát jobbra vagy balra tudtak menni. Brénó nem gondolkozott. Elindult balra. Ahonnan jött Keri arról jött az erősítés. Brénóban úgy égett az adrenalin, hogy nem érezte, hogy fáradna. Majd jött egy jobb kanyar, amit bevettek így a kocsi is eltűnt a hátuk mögül ami utánuk kanyarodott. Egy hosszú egyenesbe kerültek. Kerinek lett egy érzése mintha Parlo is itt lenne a közelben, vagy mintha Parlo itt már járt volna. Nem tudta ez az érzés honnan jön. Keri tudta, idő kérdése mikor érik utol őket, ezért kell egy jó búvóhely. Elnézett jobbra, ott volt egy árok, mint szinte mindenhol, és volt benne egy lyuk.

- Oda! – kiáltott Keri. Brénó betette Kerit a lyukba, majd ő is bemászott a lyukba amilyen gyorsan tudtak. Ültek a lyukban. Vártak mi lesz. Autó motor hang. Kerék gurulás hang. De nem állt meg az autó. Tovább gurult, mert azt hitte akiket üldöz már tovább mentek. Kerinek nagyon fura érzése lett. Mintha valami már majdnem sikerült, csak még kell egy apró dolog amit csinálnia kell. De mi lehet? Most  bajban vannak, mi sikerülhet? Majd mindent megértett. Meleg érzés öntötte el mikor elnézett oldalra, mert fiát látta...