Az éjszaka új színe (Befejezett)

1 A vörös 1

  A szél halk süvítése... Végigsimított az arcomon, egészen a barna hajamig, melyet aztán jól összekuszált. A parkban lévő emberek cipőinek tompa kopogása, miközben a falevelek táncot járnak a személyek között... Megborzongatott az a kellemes, gyenge hideg, mely véget vetett a forró, feledhetetlen nyárnak. Áthatolt a pulcsimon, az egyetlen ruhadarabon, amely a felső testemet melegítette. A vállam feszült a rajtam lévő súlytól - a táskámtól, melyben a cuccaimat hordtam. Lassú léptek közepette közeledtem a buszmegállóhoz. Az ősz eljött, újra. Melynek utálatos velejárója az iskola. Mindenki sietett körülöttem, amíg én egy fa ágán üldögélő madár tollait néztem. Korán elindultam, nem akartam késésben lenni az első napon. Ez egy tökéletes reggel, csodás alkalom arra, hogy elgondolkodhassak dolgokon. 

  Mivel még volt öt percem a busz érkezéséig, elővettem a telefonomat a zsebemből. Körül néztem, majd kihasználva az ősz adta új lehetőségeket, elkezdtem fotózni. Jó kamerája volt a mobilomnak. Tökéletes arra, hogy kiéljem a fotózás iránti vágyaimat, mint hobbi. Sikerült is pár jó képet lőnöm, mire megláttam az utca végén bekanyarodó buszt. Megiramodtam a megálló felé, előkeresve a fülesemet. Na igen, másik hobbim az órákon keresztül megunhatatlan zenehallgatás. De reggelente be kell érnem azzal a röpke tizenöt perccel, amit utazással töltök a buszon. 

  A jármű lomhán, püfögések közepette állt meg előttem. Pár fajtársammal felszálltunk, majd leültünk egy nekünk tetsző helyre. Szerencsés voltam, mivel ilyenkor a busz még szinte teljesen üres volt, sosem kellett állnom. Hátulról az utolsó kétszemélyes ülés - ez volt az én helyem. Mindig oda ültem. Ha a jobb oldalit már más befoglalta, akkor az ugyanolyan baloldali. Sóhajtva helyeztem magam kényelembe. A táskámat magam mellé csaptam, a fülesemet pedig a fülembe helyeztem. Bedugtam a telefonba a másik végét, majd elindítottam a lejátszási listámat. Az első szám címe villant föl a telefonon: Jack Duff - Clarity . A zene kellemesen áramlott szét bennem, melynek hatására lélegzetemet lelassítottam, és szememet lassan lehunytam.

  Most kezdem a második évemet ebben az iskolában. Tizedikes vagyok. Lesznek új osztálytársaim, de cserébe többen el is mentek. Nem vagyok társaságközpontú, inkább a háttérből figyelő csöndes srác. Magával az iskolával és osztályommal nincs bajom, hisz mindenhol vannak negatívumok, bárhová megyek, a közösség sosem lesz teljesen elfogadó. Mindig vannak rosszfiúk, mindenhol. De a szépet is észre kell venni, ami nekem szerencsére sikerült. Van egy barátom az osztályból, vele töltöm a szüneteket, unalmas délutánokat. Ő nagyon jól ismer, és teljes mértékben elfogad. Tudja, hogy előtte nyitott vagyok és bízok benne. Nem is kell nála több, az én magamnak való világomnak, melyben csak ő létezik, mint külső tényező. Emiatt nem aggódtam az újak miatt, mert minket kettőnket nem fognak tönkre tenni. Nem fog semmi sem változni. Legalábbis az én kis világomban nem.

  A busz lassított. Jól tudtam, hogy mi a következő megálló. A sulimtól két rövid utcányira lévő. Mély levegőt véve megindultam. Hátamra kaptam a táskámat, a fülesemet pedig a telefonommal együtt a zsebembe csúsztattam. Leszállva megcsapta bőrömet a hideg. Magam után nézve célba vettem az iskolát. Az út közti megállókban nem is figyeltem, kik jönnek-mennek a járgányon. Sokkal inkább a gondolataimmal voltam elfoglalva, meg a zenéim ritmusával. De most felfigyeltem valamire. Egy magas, sötétvörös hajú srácra. Komor arca volt, félelmet keltő. Gyorsan levettem róla a szememet, nehogy baj legyen abból, hogy bámulom. Gyors tempót vettem föl, igyekeztem minél előbb oda érni célpontomhoz. De észre vettem, hogy a fiú követ engem. 

  Zalán, a bizonyos barátom általában az órák előtti utolsó percekben esik be, de most ez nem így volt.  Kíváncsi volt az újakra, és nem akart semmiről sem lemaradni. Ennek most kifejezetten örültem, mert nagyon úgy látszott, hogy a vörös hozzánk fog járni, ha nem is a mi osztályunkba.

- Norbiii - kelt föl egy padról, pár másik srác mellől. Mosolyogva vártam meg míg oda ért hozzám, de aztán tette után megfagyott bennem a vér. Szorosan magához ölelt. Persze ez nem lett volna önmagában furcsa, de valahogy éreztem a hátamba fúródó tekintetet. Tudtam, hogy a vörös minket bámul.

- Sziaa.. - nyögtem be gyengéden eltolva magamtól. Egyből hátra néztem. Igazam volt. A vörös épp mellettünk surrant el, tartva a távolságot. Egyből az épület bejárata felé vette az irányt. Nagyon komoly, rideg tekintete volt.

- Ejha, ki ez a csábító? - vigyorgott a tökfej mellettem. 

- Ne, ne mondd ezt rá! Gyere! - mondtam, majd elindultam a bizonyos helyünk felé. Ez az iskola háta mögött lévő terület volt, régi kőkerítésekkel, amik az ülőhelyet biztosították. Jó kis eldugott hely volt, sokszor mentem oda, akár Zalánnal, akár egyedül. Nem is szokott nagyon itt más lenni, ezért szerettem.

- Fura vagy - mondta oldalra húzva a száját, mire csak a fejemet csóválva mentem tovább, rá se nézve.

- Hiányoztál - mondtam végre ránézve, mikor odaértünk a helyünkre. Nem mintha nem találkozgattunk volna a szünetben, akkor is így volt. Hiányoztak a vele töltött hétköznapok.

- Igen? Oké, akkor most mesélhetsz, ki volt az a jóképű srác. Ha jól láttam, veled jött? - húzta fel a szemöldökét számon kérően. 

- Nyugi már, halkabban! - néztem körül röhögve.

- Norbert, senki sem jár erre, főleg nem reggelente.

- Menj már, tavaly is ezt gondoltuk, mikor nem vettük észre a fánál ülő csáveszt. 

- Füles volt a fülében - forgatta a szemét.

- Akkor is! - néztem rá szúrósan - Na mindegy... Nem velem jött, hanem csak utánam. Nem ugyanaz...

- De, igen - mondta egyhangúan, mire felvontam a szemöldökömet.

- Vitatkozni akarsz? - kérdeztem keménykedve. 

- Ne viccelj már, a vállamig sem érsz föl - nevetett, majd megsimogatta a hajamat - Inkább mesélj tovább.  Merről jött a srác?

- Egy busszal jött velem. Nem tudom, hogy mikor szállt föl, nem figyeltem. Már csak akkor vettem észre, miután leszálltam.

- Óóó, szóval mostantól lesz kit nézni a buszon, hm? - röhögött.

- Nagyon jó kedved van ma, fiú. Csak egy srác - néztem le a cipőmre - Semmi különös. És valószínűleg bajkeverő... Nem a csendes srácoknak van festett vörös haja, vagy tévedek?

- Az kit érdekel, ha jóképű? Csak figyeled, semmi más. Aztán ki tudja. 

- Nem tudom, miért reménykedsz abban, hogy minden egyes új sráccal kalandom lesz. Tavaly se történt semmi Ákossal. Pedig annyira hittél benne - biggyesztettem le együttérzően a számat - Illetve biztos, hogy nem ő az egyetlen új. Ott van még az a sok kilencedikes is... 

- Azok nem érdekelnek senkit - vigyorgott - Max engem a csajok. De neeem, a többségük általában még elég éretlen. Kell nekik egy kis idő, amíg megtapasztalják itt az életet - mondta, majd tartott egy is szünetet - Sosem tetszett még neked nálad fiatalabb srác, ha jól tudom. És merem állítani, hogy látok esélyt a vörösben.

- Nemár, nem beszélhetnénk másról? - sóhajtottam - Egész nap vele fogsz zaklatni? 

- Eltaláltad - nevetett - Na, de szerintem menjünk, aztán nézzük meg a többieket is. Tuti, hogy téged is érdekelnek. Végre történik valami. Majd az unalmas napokon ücsörgünk itt, már ha lesz olyan - kacsintott. Bólintottam, majd megindultunk az épület felé.