Az éjszaka új színe (Befejezett)

10 Hűvös éjszaka 10

Egy madár röppent a faágra. Vidáman csicseregve forgolódott. Nem sokkal később már ketten voltak. Gondtalanul daloltak kint, a hűvös őszi időben. Szabadon szálltak el, együtt. Az egész világ az övéké. Mindent láthatnak föntről, bárhova eljuthatnak. Az egész légtér az övéké, amely csak arra vár, hogy meghódítsák.

Bent ültem órán. Zalán nem jött aznap sem, ezért azt hittem, egyedül leszek. De ez nem így volt. Erik szinte minden szünetben odajött hozzám. Nagyon meglepett. Volt, hogy órán is mellettem ült, amikor éppen nem Krisztoferrel volt. Éreztem, hogy egyre közelebb kerülök hozzá. Jó kapcsolat alakult ki köztünk, viszonylag gyorsan, ami azért érdekes, mert nekem nehezen megy a barátkozás. Erik azonban különleges volt. Zalán óta nem találkoztam senki olyannal, aki tényleg így megérett volna, és tudtam vele beszélgetni, mindig volt min nevetni. Sokszor zavarba hozott, félelmetes volt a közelsége, vagy az érintése. De már nem éreztem a rémisztő aurát körülötte. Már nem keltett bennem kétségeket a komor tekintete. Ha megláttam, nem öntött el a bizonytalanság, a félelem. Már ismertem az arc mögött lapuló személyiséget, amelyről tudtam, hogy egy csodálatos teremtmény.

Csütörtökön gond nélkül előadtuk a munkánkat töriórán. Krisz megkapta Eriktől a szöveget, volt is ideje megtanulni. Nagyjából mindenki részének a felmondása a tervezett módon történt, ha elakadtunk, akkor rögtönöztünk. Így hát a plakátra és az előadásra is fejenként kaptunk egy-egy ötöst. Szép kezdés így év elején.

Hazafelé többször is mellém ült Erik, sokat beszélgettünk. Imádtam az összes vele töltött percet. A délutánjaimon egyedül időztem, általában otthon. Az órák nagy részét tanulásra fordítottam. Szabadidőmben pedig zenét hallgatva botladoztam kint, jártam a város falusias utcáit. Szerettem kint lenni, főleg a fotózásmániám miatt. Kint lehet a legtöbb jó képet csinálni. Az otthonomban, ahova minden egyes nap betértem, nem sok minden új érdekesség akadt. Amúgy is szerettem a világot járni, még ha egyedül is. Már megszokott volt a magány, így nem fájt. Elvoltam magamnak, az én kis bugyuta világomban.

Zalánnal is beszélgettem, írogattam. De azt nem említettem neki, hogy ennyire jóban lettem Erikkel. Úgy voltam vele, hogy nem szólom el magam, bármi történhet, amíg ő távol van a sulitól. Úgy gondoltam, majd ha visszajön a betegszabadságról, akkor beszámolok neki, a mi kis rejtett helyünkön, az iskola mögött. Apropó, éppen ott ültem. A fülemben szólt a zene, Troye Sivan - Happy Little Pill című száma. Egy fa törzsének támaszkodva koporogtam a kőkerítésen. Eléggé hideg volt, de nem törődtem vele. Felvettem a kapucnimat, majd behunytam a szemeimet. Nincs is jobb annál, minthogy pénteken a szünetben itt lazulni. Nem túl fűtött helység, de a friss levegő garantált. Az ősz napról napra hűvösebbé és mérgesebbé vált. Mindennapos volt a süvítő, fákat tépő hideg szél. Fájdalmas könnyeket szimbolizáló esőt hullattak a felhők. A halál szinte beitatódott az összes fába. A levelek sárgultak. Egy hosszú börtön kezdte működését, ahol minden hideg, üres. A színes táj egyhangú szürkébe öltözik majd. A fájdalmas piros színű avart pedig majd belepi a gyilkos hó. Hosszú élettelen időszak kezdődik, melynek csak tavasz elején vet véget az éltető, egyik legfontosabb elem - a Nap. Mindent újra elérnek a sugarak, a hótakaró megolvad, a fák rügyezni kezdenek. Az élet visszatér a Földre. Nagy lesz a nyüzsgés, minden színesbe öltözik. A fotósok kedvenc ünnepe, mikor beköszönt a tavasz.

Csend volt a következő úr. Véget ért a zene, mire feleszméltem gondolataimból. A szünetbe belefért még egy szám, ezért kiválasztottam egy jó dalt. Chase Atlantic új száma - EMPTY - szólalt fel. Véget vetett a csöndnek, egy új hangulatot teremtve. Mély levegőt véve összeszedtem magam, és a zene ritmusára lépve megindultam az épület bejáratát célba véve. Lélekben felkészültem a mai utolsó órámra, ami nem más volt, mint a matek. Juhé...