Az éjszaka új színe (Befejezett)

24 Akkor újra 24

- Hm - hallottam Erik hangját. Levette kézfejét a szemeim takarásáról. Elém tárult a tipikus vigyori pofája. Össze voltam zavarodva. Csak néztem a szemeibe, ő pedig valami érthetetlen okból kifolyólag vigyorgott. Nem nézett rám. Mit csinál ez velem? Rajtam szórakozik?
 
 Egy szót nem mertem szólni. Nem értettem ezt az egész helyzetet. Nem ő az?

 És a következő pillanatban már előttem állt. A táskáját fél pánttal felkapta a vállára. Még mindig nem nézett rám. Magam elé meredtem. Egyszerűen felemésztett a dolog, hogy nem értem. Szólalj már meg!

- Este találkozunk - mondta végre rám nézve, és kacsintott egyet a jobb szemével. A fejem színe vörösbe kúszott. Mégis ő az.

-~-~-

 Nem is tudom, meddig ültem ott azután. Gondolkodtam. Sokat. Aztán valahogy hazakeveredtem. 

 Délután 5-kor, mikor kiléptem a házból, a tekintetem a festőien kék égre irányult. A fák leveleit gyöngéden lengette a szél, néha egy-egy szereplőt leszakítva. Azt külön utakra keverve, majd elválva tőle, átadva egy másik szellőnek. Ilyenek a párkapcsolatok is. Egy darabig egy hullámhosszon száll a két fél, majd másfelé viszi őket a sors. Mindkét fél szabad, szabad akarattal. De mi van, ha a szél nem ereszti a levelet?

"- Mostantól az enyém vagy" - állt a könyvben, amit persze tovább olvastam, hiába loptam Eriktől... Eriktől? Hogy kéne innentől szólítanom?

 Leültem amögé a bizonyos fa mögé, ami a házunk előtt állt.   

- Hülyeség ez a könyv. Több ilyet is írtak már. Milyen okból szeretne bele valaki az elrablójába? Abba, aki erőszakolja? Zacknak van pasija, nem? Majd biztos kiderül... - gondoltam. 

  Már harmadik napja lehettem ott. A sötétben, szemem takarásában nem érzékeltem az idő múlását. Tehetetlen voltam. Próbáltam az időt elütni alvással, de a tudat, hogy valaki elrabolt és szexuális vágyai kielégítésére használ, nem hagyott megnyugodni. Minden egyes apró próbálkozásommal csak fájdalmat okoztam magamnak, mivel a kötelek nem engedtek végtagjaim szorításából.

  Egyszer csak egy elém tornyosuló árnyra lettem figyelmes. Felkaptam a fejemet, a könyvet pedig gyorsan reflexből becsuktam. Vajon ki állt előttem? 

- Miért vagy maszkban? - kérdeztem halkan, kicsit csalódottan végignézve az alakon. A srác nem válaszolt - Erik, miért csinálod ezt? - kérdeztem csalódottságtól megremegett hanggal, miközben feltápászkodtam a földről. A kapucnis csak állt előttem, és nézett. Idegesen az  arcához kaptam, hogy lerántsam róla a maszkját, de kivédte a támadásomat. Megragadta a csuklómat, majd biccentett egyet oldalra a fejével. Finoman elkezdett húzni maga után. Nagyon sóhajtva követtem.

 A szokásos helyünkre mentünk. Ahogy sejtettem. Egész út közben meg sem szólalt. De én sem tettem. Nem akartam játszani a szerepet. Minek kellett volna erőltetnem, ha úgysem válaszol? Néha rám is nézett, de én kerültem a szemkontaktust.

 Mikor odaértünk, bevezetett az épületbe. Nem a faraktárba, hanem az épületbe. Az eddig üres tér már ezúttal nem volt üres. Kevésbé volt már poros és koszos a hely. Összevont szemöldökkel léptem be a szobába. 

 Két párnákból és lepedőkből összetákolt ülőhely volt a földön, illetve előttük egy deszkákból épült mini asztal. Felröhögtem amint megláttam.

- Csövilakot csinálsz ide? - kérdeztem szórakozottan, majd beléptem. Odamentem, majd leteszteltem az egyik ülőhelyet. Teljesen rendben volt, kényelmes. A kapucnis mellém ült a másik helyre - Hol van a gyertyafényes vacsora? - húzogattam a szemöldökömet, talán túl bátran is. A kapucnis elővett a zsebéből egy telefont. Figyelemmel kísértem amit csinált. Szóval a törött telefon helyett került ki új. Bepötyögött valamit, majd felém nyújtotta a telefonját. A jegyzettömbös megoldás láttán megforgattam a szemeimet - Már tudom, hogy ki vagy, miért játsszuk ezt? - kérdeztem, majd elolvastam az üzenetet.

"Beszéljünk kicsit a könyvről. Nem tudom, hogy hol tartasz, de hogy tetszik?" - állt a kijelzőn. A srácra néztem.

- Megmondom az őszintét. Tetszik, mivel jó a leírása, szépen fogalmaz az író... De azt nem vágom egyenlőre, minek ez a nagy felhajtás. "Daddy" miért nem megy és szed fel valakit, aki akar vele szexelni? Miért kell elrabolni ehhez egy embert? A mai világban annyi már a fiú/férfi, aki felvállalja magát. Ha annyira szexelni akar vagy mi... Hát lehet szerepjátékozni is közben. Áh mindegy. Szóval ennyi. De ha már itt tartunk... Te miért játszadozol? Ha tudod, hogy meleg vagyok, mért nem kezdtél el Erikként nyomulni vagy valami? - kérdeztem halkan. A srác elvette tőlem a telefonját, majd újra írni kezdett. Ezután átnyújtotta ismét a begépelt szöveget.

"Egy: Tegnap tudtam meg biztosra, hogy meleg vagy, nem rémlik? Kettő: Ne legyél már ilyen unalmas. Három: Azt akartam, hogy úgy szeress belém, hogy nem tudod, ki vagyok. Egyébként úgy terveztem, hogy lassabban haladunk, és még egy darabig nem tudod meg, ki vagyok. De ezek szerint lebuktam. Nem volt erőm tagadni, hogy én vagyok."

- És akkor most mit is kéne csinálnunk? Gondolom a suliban úgy fogsz tenni, mintha meg sem történtek volna ezek a dolgok. Eltaláltam? 

"Nem is tudom. Hogy mit kéne csinálnunk? Szeretnél ötletet meríteni a könyvből?" 

Ahogy ezt olvastam, meglepődötten fogtam meg a mellettem lévő könyvet. 

- Hülye! - mondtam, mire felkelt, és letérdelt elém. Rémülten figyeltem a mozdulatait, és visszafogtam a lélegzetemet. Jobb kezét a combomra rakta, a szemeimet kémlelte. Próbáltam kerülni a szemkontaktust, de ezt ő úgy megoldotta, hogy finoman az arcomra rakta a kezét, és maga felé fordította. Végigsimított a bőrömön, lefelé az államig. Keze kellemes meleget árasztott. Vártam, de nem tett semmit. Szemeimet lehunytam. Tudtam, hogy azt akarja, én lépjek. Gondoltam miért ne. A maszkjához nyúltam. Lassan megpróbáltam felhúzni, addig, hogy a szája kint legyen. Nem ellenszegült, így sikerült. Annyira ki tudtam nyitni a szemeimet, hogy lássam az ajkait. Vonzottak. Szép teltek voltak.

 A hüvelykujjammal lassan végigsimítottam rajta. Közelebb hajoltam, és adtam rá egy lágy csókot. Ezután elhajoltam, de a kapucnis még folytatta volna. A tarkómnál megfogva visszahúzott, újabb lágy csókba húzva. Természetesen viszonoztam. De ekkor éreztem, hogy Erik keze a combomra simul. Kicsit megbizonytalanodtam, de ezúttal hagytam, meg akartam nézni, meddig megy el. Ám a keze felcsúszott a derekamra. Ettől megrémültem, és abbahagytam a csók viszonzását, mire ő elhúzódott.

- Nem tudok szavak nélkül élni, Erik - súgtam, az ajkaival szemezve.

- Sajnálom - súgta vissza, mire meglepődtem. Elfogott egy vágy, miszerint meg akartam ölelni. Kis habozás után át is karoltam a válla fölött, szorosan magamhoz húztam. Ölelésemet viszonozta, de ha tippelnem kell, akkor lepődöttséggel fogadta.

- Miért játsszuk ezt a játékot, Erik? Ha tudom, ki vagy, miért vagy maszkban? - kérdeztem duzzogi hanglejtéssel továbbra is ölelve. Ebben a pillanatban viszont váratlan dolog történt.

 A pillantásom éppen a kinti világra irányult. De amit az ablakban láttam, az lesokkolt. Valaki a telefonjával minket videózott vagy fotózott. Gyorsan elszakadtam Erik karjai közül, és felkeltem a földről. Az ablakhoz futottam, de az alak már rég elmenekült. És hogy ki volt az?

Ákos.