Az éjszaka új színe (Befejezett)

2 Ki ő? 2

  Beszélgetések, nevetések zaja mindenhol. Ölelések, pacsizások. Mindenki örül, hogy viszont látja ismerőseit. Cellatársait a börtönben, - így is mondhatjuk. Megfogtam a táskám pántját haladás közben. Az épület részein külön csoportokat alkottak a többiek. Menők, rosszfiúk, kockák és jó tanulók alkottak kisebb-nagyobb közösségeket. Ott voltak még a tipikus cicababák - avagy csajok, tíz réteg sminkkel az arcukon, kihívó ruhákban, műkörmökkel és a folyosó végéről is érezhető parfümjükkel - , illetve két-három főből álló normálisnak nevezhető emberek csoportja. Na meg a magamfélék, akiknek beteg az egyetlen barátjuk, ezért egyedül összehúzzák magukon a bőrt, vagy - rosszabb esetben - nincs is senkijük. Én szerencsés vagyok, hogy kellek egy ilyen tökfejnek. 

  Gondolkodás közben kiült a mosoly az arcomra.

- Min gondolkodsz már megint, Norbi? - lökött meg gyengéden a kezével - Tudom, hogy hiába mondom, de akkor se gondolj mindent túl. Nem tudom, mi jár a fejedben, de mindig agyalsz valamin. 

- Ja, nem, csak... Most tényleg semmin - vigyorogtam. Már majdnem ott voltunk a termünknél. A szívem megszorult, féltem, hogy meglátom a vöröst. Megfogtam Zalán karját és lefékeztem. Értetlenül nézett a szemembe, aztán a tekintetemből leesett neki, mi a probléma.

- Nyugi, nem fog bántani egy idegen, csak mert... Miért is parázol tőle? - nevetett fel. Duzzogi fejet vágva fordultam el tőle.

- Ki parázik? Gyere akkor - forgattam a szemem, majd nagy magabiztosan elindultam, még ha ez csak kívülről tűnt annak.

  Hát, megérkeztünk. Engedtem, hogy Zalán menjen előre. Megvártam, hogyan fog reagálni... de nem nyugtatott meg. Visszapillantott rám. Láttam a szemében az apró kis kételyt. Mormolt egy gyerét, aztán elindult befelé. Lassú léptekkel követtem. Ekkor megláttam Őt. A helyemen. Megtorpantam. Az agyam ezerrel kezdett el zakatolni. Oké, semmi baj. Választok új helyet. Nincs abban semmi.

- Szia, ne haragudj, Zalán vagyok - ment közel a vöröshöz. Eltátottam a számat. Ez hülye. Megöli magát. Menj már onnan te faszfej! - Nem akarok udvariatlan lenni, de ez a hely itt foglalt - bökött az ujjával a padra - Gyorsabb voltál, tudom. De szeretnék itt ülni a barátommal, ezért szeretnélek megkérni, hogy ülj egyel előrébb - mondta teljesen nyugodt hanggal. Csak néztem nagy szemekkel, mi lesz ennek a következménye.

- Khm.. - krákogott a vörös - Vele? - biccentett felém a fejével. Fülig pirulhattam. 

- Igen, vele - nevetett fel Zalán. Megölöm... - Ha értem nem is, akkor azért az ártatlan, cukipofa kölyökért megtennéd, kérlek? Nagyon szeret itt ennél az ablaknál ülni. Teljesen beleszeretett abba a növénybe - nézett az ablakban lévő csokrosindára. Miért csinál belőlem hülyét? A srác elmosolyodott. Feltápászkodott a helyről, majd engem figyelve előrébb ült. Szuper. Természetesen pont elém, hogy minden egyes órán nézhessem. 

- Meghalsz, te barom - suttogtam oda Zalánnak, mikor odaértem hozzá.

- Azt üzeni, hogy köszöni - mondta oda a vörösnek, mire mérges pillantást vetettem Zalánra - És én is - Mosolygott. A vörös némán fordult előre. Kis megnyugvást éreztem a lelkemben. Még élek... És Zalán is, amit nem értek, de nagyon örülök neki, hogy én ölhetem meg. ;)

  Ezután a kis incidens után kibeszéltük még egymás között a sorra beérkező embereket, nem csak az újakat. Néha nem is értem, hogy Zalán miért fordít rám ennyi időt, mikor sok más barátja is van, nem csak én. A vörösön kívül még két diák jött az osztályba - nagy elkeseredésemre két lány. Nem baj, legalább nem vonja el a figyelmem mindenféle heteró fiú. Sok mindenről volt szó, de végül - az ülésrendnek köszönhetően - mindig a vörösnél kötöttek ki a gondolataim. Zenét hallgatott. Elég hangosan, néha még hallottam is a füleséből kiszűrődő zajokat. A tekintete még mindig komor volt. Nem nagyon mentek oda hozzá az osztálytársaim, de idővel, miután rendesen kibeszélték, biztosan megközelítik. Ha végignézem, elég menő srác. Fekete pulóver volt rajta, kicipzározva. Ez mellé egy fekete, szakadt farmer társult. A cipője pedig márkás volt. Ránéztem, és már tudtam is. Egy gazdag sráccal van dolgunk - még ha a farmerje direkt szakadt is. 

  Pár perc után belépett a terembe az osztályfőnök, Linda tanárnő. Jól tudtam, mi jött, és az előttem ülő srác is. Mosolygósan köszönt nekünk. Barna tincseit eltűrve sétált a helyére. Lepakolta a cuccait, majd leült a tanáriszékre.

- Amint látjátok, új diákokat köszönthetünk az osztályban - na mit mondtam... - Szeretném megadni a lehetőséget nekik, úgy mint nektek is tavaly év elején, hogy bemutatkozzanak, így megkönnyítve azt, hogy megismerjétek egymást. Ne izguljatok, nem fogok tőletek semmi komolyat kikérdezni, csak az alapvető dolgokat. Nevetek, hogy honnan jöttetek, hobbik - mondta miközben kipakolta dolgait az asztalra - Szeretném, ha magatoktól kiválasztanátok a sorrendet - mondta, majd felvette a szemüvegét és megtámasztotta kezével a fejét.

 A két új lány egymás mellett ült - míg a vörös egyedül. Gondoltam, hogy ismerik egymást a csajok, mert elég beszédesek voltak egymással. Ha nem is őket figyeltem, ezt akkor is észrevettem. Összesúgva álltak föl. Az egyik elkezdte a szövegelést.

- Sziasztok! Engem Laurának hívnak. Ikrek vagyunk. Az előző sulink nem nyerte nagyon el tetszésünket, de reméljük, hogy itt jól fogjuk érezni magunkat. Az igazgatót, az osztályfőnököt és a többi tanárt nagyon kedvesnek és segítőkésznek találtuk. Már közületek is beszéltünk sok diákkal, de reméljük, hogy még több arc mögött rejtőző személyt megismerhetünk. Nem messziről jöttünk, egy szomszédos faluban lakunk. Én szeretek alkotni, jó a kézügyességem. Sokat rajzolok, illetve más eszközöket is szívesen kipróbálok, legyen az festék, szén, színes papír, ragasztó, esetleg nem mindennapi alapanyagokat. 

- Én Lujza vagyok, és igazából a testvérem már elég sok dolgot elmondott. Mindketten elég beszédesek vagyunk, szóval nyugodtan jöhettek ismerkedni. Engem érdekel a divat, és próbálok tanulás szinten a lehető legjobban teljesíteni. Többet most nem is fűznék hozzá, ha szeretnétek, szünetben tehettek még fel kérdéseket - mondta, majd mosolyogva leültek.

- Köszönöm lányok, szeretettel fogadunk titeket - mosolygott örömtől fűtve a tanárnő, majd a vörösre nézett. Az pedig ugyanolyan komor arckifejezéssel, mint előtte, felállt.

- A nevem Erik - mondta a mély hangján. Megborzongtam tőle, a hátamon végigfutott a hideg - Édesanyámmal a nyáron költöztünk ide. Nincs testvérem, ketten vagyunk. Szabadidőmben zenét hallgatok, edzek. Szeretek futni, olyankor tudok jól gondolkodni, kiadhatom a dühömet. Van egy gitárom. Néha ügyködök rajta, dallamokat találok ki. Ezen kívül még gördeszkán is láthattok. Elég sokat szoktam egyedül lenni, de nem harapok - mondta, majd körbepillantott. Rám nem nézett, mivel mögötte voltam. De oldalról tökéletesen láttam az arcát. Leült, mire a tanárnő mosolyogva felszólalt. 

- Köszönjük Erik, reméljük, hogy te is jól fogod érezni magadat köztünk. Most pedig, mint első angolórán, szeretném, ha mesélnétek nekem a nyári élményekről. Természetesen nem magyarul. Kezdjük is! Van jelentkező? - mosolygott, mire páran feltették a kezüket. A tanárnő kiválasztotta az első embert. Meg is kezdődött az unalmas tanítás.