Az éjszaka új színe (Befejezett)

19 Tehát TE mit keresel itt 19

  Az őszi avar zörgésének hallatán kaptam fel a fejem az olvasásból. Annyira belemerültem, hogy észre sem vettem az alakot aki elém termett. Nem más volt, mint a kapucnis. A torkomon akadt a lélegzetem, majd a könyvet gyorsan becsukva a hátam mögé dugtam, habár tudtam, hogy már késő. Az arcom vörösbe borult. 

- Őhm - mondtam akadozva - Mit csinálsz itt? - kérdeztem kínos mosollyal az arcomon, mire a srác közelebb jött. Furcsán közel. Hirtelen a bal kezével megtámaszkodott mellettem, és teljesen fölém mászott. Hátradőltem, értetlen fejet vágva - Mi.. mit csinálsz? - akadozott a hangom, mire a két szemét rám szegezte. Sosem láttam még ilyen világosban, ilyen jól azt a szempárt. De tudtam, hogy ismerős, csak... És ekkor a másik keze a mellkasomra került. Nyeltem egy nagyot, majd azt éreztem, hogy érintése lejjebb siklik, le a hasamon - Ne... - mondtam teljesen vörös fejjel, mire egy pillantás alatt levette rólam a kezét a hátam mögé nyúlva, és megszerezte a könyvet. Leszállt rólam, meghátrálva, én pedig csak ültem ott mint egy zsák krumpli,  - pontosabban egy zsák cékla a fejem vörössége miatt - és próbáltam felfogni a történéseket. Ekkor hatalmas kő zuhant le a szívemről, hogy az egész játszma a könyvért ment ki. De aztán újra arcon csapott a felismerés, mikor a könyvre néztem - Én... Csak. Nem én hoztam ki, itt volt kint, biztos te hagytad itt! - hadartam idegesen - Csak beleolvastam, de nem is sokat, csak kinyitottam vala..hol - hallgattam el, mikor már az ismerős jelzést láttam. A srác a maszkja elé emelte mutatóujját, ezzel csöndre intve engem. 

  Duzzogi fejjel néztem le a cipőmre. Fél szemmel pillantgattam fel, hogy mit csinál a srác. Szórakozottan belelapozott a könyvbe, majd elindult felém. Lassú léptekkel közeledve lapozgatott, majd leült mellém. Pár másodpercet vártam, mire elém tolta a könyvet. Az iromány közepe felé terpeszkedtek szét a lapok. A kapucnis ujja egy sorra mutatott. Elég volt odapillantanom, hogy rájöjjek, egy szex kellős közepének a leírása volt előttem. Zavartan kikaptam a srác kezéből a könyvet, majd ezúttal felpattanva, én siettem el a könyvvel. Becsuktam, majd szorosan fogva magam mellé engedtem. 

- Nem ér, hogy te nem beszélsz! Bezzeg én minden kínos szitura válaszoljak... - dörmögtem - Mit akarsz ezzel? Vágom, hogy miről szól, hülye azért nem vagyok - forgattam a szememet. Vártam a reakciót, de semmi - Mit keresel itt? - kérdeztem, mire a kezével elmutogatott valami telefonálás félét. Értettem - Unom már, hogy mindig írogatsz. Miért nem feded már fel magad végre? Ja, az meg a másik, hogy ma éjjel nem fogok a házikódban aludni. Kedves tőled hogy itt hagytál. Egész éjszakára. Az anyám aggódott, vágod? Így sem volt minden fényes a családban - vágtam a fejéhez a dolgokat, mire elismételte a telefon kérést - Jól van már, tessék! - mondtam, majd a jegyzettömböt megnyitva neki adtam. Ügyesen el is kezdett pötyögni.

"Nem tudom, miért utálsz ennyire. Nos, mindenesetre ez az én titkos helyem, az én könyvem, tehát miért ne lehetnék itt? Tehát TE mit keresel itt? Az a bizonyos másik, pedig az, hogy nem, nem hagytalak itt egyedül éjszakára. Én is itt aludtam, hajnalban mentem el. Hazacipelni nem akartalak, úgyis hülyének néztél volna. Ha felébresztettelek volna, az meg cringe lett volna, ugyanúgy kiakadtál volna, talán még az öklödet is az arcomnak vágtad volna. Ok, asszem ennyi. Egyéb kérdés?"

- Most komolyan beflegmultál? - kérdeztem felháborodva, és tudtam, hogy a srác a maszk alatt vigyorog. A telefont a zsebembe mélyesztve meredtem a srácra unottan. Pár pillanat után az feltápászkodott a lépcsőről, majd intett a kezével, hogy kövessem. A szemöldökömet felhúzva figyeltem mozdulatlanul. Elindult az erdő mélyét célba véve, mire kínosan elnevettem magam - Jól látom, hogy te most arra kérsz, hogy menjek be veled a susnyásba, lemenő nap idején? Nem voltam világos? Még egy éjszakát kösz nem kérek a szabadban. Anyukám így is aggódik - nyavalyogtam, mire a srác újra intett a kezével - Mondd el mit akarsz, nem megyek! - kiáltottam a telefonomat lengetve, mire a fejét fogva visszajött hozzám.

"Bízz már egy kicsit jobban bennem. Semmi bajod nem fog esni. Ha meggyilkolni vagy megerőszakolni akartalak volna, arra már lett volna alkalmam bent a faházban. ;) Illetve nem tart annyira sokáig. Ha szeretnéd, haza is kísérlek majd."

- Na még csak az kéne - mondtam, de nem bírtam megállni, hogy ne vigyorogjam el magamat. A srác újra pötyögni kezdett.

"Rendben, akkor holnap reggel fél hatkor tali itt. Ne késs el!"

A kezembe nyomta a telefont, majd elindult egyedül be az erdőbe.

- Várj, most itt hagysz? - kérdeztem, mire megfordulva rám mutatott, majd a hazafelé vezető útra. Sóhajtottam egyet, majd újra elolvastam az üzenetet - Szuper, keljek fel hajnalban... - mormoltam, majd a kapucnis után néztem. Megfordultam, és lassú léptekkel, jófiúként szót fogadva elindultam haza, kezemben a könyvet szorongatva.