Az éjszaka új színe (Befejezett)

11 Visszatér? 11

  Fáradt szemeim az előttem lévő üres helyen pihentek. Erik aznap nem jött. Zalán azonban igen, úgy látszik, leváltották egymást. Az eszem a titkos kapucnison járt. Minden megfogalmazódott róla bennem. Hogy ki akar minket rabolni, ezért megfigyel, esetleg engem akarna ellopni, vagy valamelyik családtagomnak akar ártani. Nem tudtam, milyen okból állhat még valaki éjszakákon át egy ház előtt. Folyamatosan lestem, hogy ki van a telefonja nélkül. Akié az a működésképtelen samsung, amit a kapucnis elejtett - de nem láttam gyanús embert. Akit kerestem, az mindenképpen egy srác volt. Egy erős, magas srác - így a vékonyakat és lányokat kizárhattam. 

  Szünetekben is gyanúsítottakat kerestem. Így hát úgy gondoltam, meglátogatom a tizediket - avagy Ákost. Felslattyogtam a lépcsőn. Megpillantottam azt a bizonyos termet. A folyosót diákok lepték be. A teremből is szűrődtek ki zajok. Mivel nem pillantottam meg egyből a keresett személyt, így közelebb sántikáltam a bejáratához. Megpróbáltam kevésbé feltűnő lenni, és mintha csak arra járnék, elvegyülve a többiek és a hangok labirintusában, odaálltam az ajtófélfához. Szemem sarkából bepillantgattam. Ákos ott ült az egyik padon, és egy csajjal enyelgett. Rövid ideig megfigyeltem, de nem lehettem ott egész szünetben. Nem láttam a kémkedésem során nála mobilt, így elhatároztam, hogy őt még szemmel tartom.

  Tisztában voltam vele, hogy egy embernek több telefonja is lehet, így be kell látni, nem biztos, hogy sikerült volna kiszúrnom a titkos személyt. De talán, ha még sincs, lett volna indokom gyanút fogni.

  Egész nap figyeltem, már az agyamra ment az egész. Elkezdtem megfigyelni a hozzám közel álló diákokat is. Attól, hogy jóban voltam valakivel, még nem volt biztos, hogy ezt ő is úgy gondolta. Az emberiség beteg, így minden opció lehetséges. Még Zalánt is megfigyeltem, de ezt az egész gondolatot gyorsan el is vetettem, ugyanis sosem láttam még nála a törötthöz hasonló telefont, illetve bíztam benne, hogy ő nem lehet annyira beteges, hogy megfigyeljen engem, vagy bármit is akarjon éjszaka a házunknál. 

  Erik is a gyanúsítottak között volt, de nem hittem, hogy ő lenne az. Semmi oka nem volt arra, hogy rosszat tegyen ellenem. Nem is akartam benne kételkedni, mert a kapcsolatunk mondhatni virágzott. 

-~-~-

  Kiszálltam a zuhanyzóból. A forró víz teremtette gőz kicsapódott a tükrön. Imádtam szinte bőrt égető vízben fürödni. Ám utána fájdalmas érzés, mikor végigfut a hideg a meztelen testemen. Minden jó ára valami rossz. 

  Törölközés közben csak egy dolog járt az eszemben. Az, hogy újra eljött az éjszaka. Nyugtalanság gomolygott a szívemben. Csak remélni tudtam, hogy az előző napi kis incidensünk után nem jön többet.

  Sietve slattyogtam a folyosón, a túlméretezett pólómban, mikor belebotlottam a nővérembe.

- Minden oké, Norbi? - kérdezte Anna, mert éppen felért a lépcsőn - Tudom, nem jövök gyakran haza, mivel a koliban vagyok, de hidd el, hiányzik, hogy nem lehetek itt melletted.

- Igen, persze - engedtem a számra egy gyenge mosolyt. Szerettem a nővéremet, mindig meghallgatott. A sulija miatt kicsit eltávolodtunk egymástól, de régebben nagyon jóban voltunk - Meddig maradsz itthon?

- Szerda délután vissza kell mennem - mondta a száját oldalra húzva - De tudod, bármikor felhívhatsz, ha baj van, piszkálnak, vagy valami.

- Rendben - mondtam, majd mielőtt eltűntem volna a szobámban, odasiettem hozzá egy rövid ölelésre. Imádtam a hosszú barna hajának illatát.

-~-~-

  Az alsó ajkamat beharapva ültem az ágyon, a földet kémlelve. Ezúttal okosan akartam csinálni. Az órámra nézve megállapítottam, hogy nemsokára már csak a sötét csend és éjszaka fog ülni kint mindenhol. Este nyolc. Végigfutott az az őrült gondolat a fejemben, hogy kimegyek elé. Elbújok, és megvárom szépen. Közelről megfigyelem majd, honnan jön és mit csinál. Talán az arcát is felismerem. De nem tudtam, mikor kéne kimennem. Esélyes volt, hogy már többet el sem jön a lebukása miatt. De aludni nem akartam. Egyáltalán nem voltam fáradt, izgultam. Az agyam ezerrel kattogott, eszemben sem volt nyugovóra térni. Tudtam, hogyha megpróbálnék aludni, akkor csak forgolódás lenne a vége.

  Az ablakom párkányán ültem. Gondolkodva meredtem a kinti látképre. Az utcai lámpák fénye bevilágította a homályos tereket. A többi házból is kacsingatott néhány lámpa, de ezek az idő múlásával megszűntek. A telefonom minimum fényerőre állítva mutatta az időt. Éppen figyeltem a másodpercmutatót, ahogy növekednek a számok. Lassacskán elértek a hatvanhoz, mire lenullázódott minden. Éjfélt ütött az óra. Új nap vette kezdetét. Tudtam, hogy másnap iskola, de úgy éreztem, hogyha én nem járok utána ennek a dolognak, akkor senki sem fog. Ez csak rám tartozott, illetve a kapucnisra. A családtagjaim tudtommal nem vették észre, és ez jó is volt így.

  A csend mindenhol ott volt. Semmi zaj nem szűrődött be sehonnan. Egyedül ültem a sötétségben. Már kezdtem unni az egészet, reménytelenség öntötte el a szívemet. Depresszív hangulatom volt. Vártam arra, ami talán el sem jön. Nem tudtam, mi lesz, hogy megéri-e. Csak vártam. 

  A fejem a hideg ablaknak támasztottam. Utáltam már ezt az egész érzést, hogy órák óta nem csinálok semmit a gondolkodáson kívül. Mintha felemésztenének a saját gondolataim. 

  Ekkor a szívemet riadtság és boldogság öntötte el egyben. Megláttam Őt közeledni. A kapucnijával a fején lassan, körültekintően közeledett. Gyorsan legurultam a párkányról, le az ágyamra. Sajnos pont odavilágított az utcai lámpa fénye az ablakomhoz. Ezért óvatosan dugtam ki a fejemet, hogy ne vegyen észre. Ezúttal nem a szokásos helyére ült. Egy fa tövét méregette, majd fölnézett az ablakomra. Bebizonyult, hogy engem figyel - hogy tőlem akar valamit. Behúzódott a fa mögé, majd eltűnt a sötétben. Gondoltam oda ült le - de így nem látott engem. Akkor mit akar?

  A szívem hevesen dobogott. Nem tudtam, mit tegyek. A pszichopatát nem rémisztette meg a kis konyhai késem előző éjjel. Nem volt neki elég. Tudatosult bennem, hogy minden egyes éjjel itt lesz. Ha nem teszek semmit, talán ő fog. Valami rosszat. Amivel árt. De miért akna ártani nekem bárki? Hisz szóba se állok senkivel. 

  Az időmutató már a hajnali egyet is átlépte. Csendben lapultam, feküdtem az ágyamon. Nem tudtam, hogy még mindig ott volt-e kint, de gondoltam, hogy ilyen hamar nem megy el. Olyan fél egy körül pillantottam meg. Az agyam azon járt, mit kéne tennem. Gondoltam, ha kimegyek, akkor újra elfutna, az nem vezetne semmiféle célra. Aztán jött egy ötlet. Egy őrült, de talán hatásos ötlet. Feltápászkodtam, majd az ablak kilincséhez nyúltam. Két mozdulattal már nyitva is volt. A hideg megcsapta bőrömet, egyenesen áramlott be a szobámba. Mély levegőt véve, gondolkodás nélkül léptem ki. Egyik lábamat követte a másik. Remegő végtagokkal, kapaszkodva ügyetlenkedtem ki magamat. Behajtottam magam után az ablakot, hogy azért ne hűtsem ki az egész szobámat. Féltem, hogy megcsúszok, de már csináltam ilyet. Megkerülve az ablaknyílást, fölé másztam, majd a kevésbé meredek területen leültem. Nem volt napsütötte forró helyem, de mit tehettem volna? A szemem a fához siklott. Nyilván meghallott a kapucnis. Teljesen előbújva rejtekhelyéről meredt rám. Maszk volt rajta... Ha jól láttam, akkor fekete. Csak a szemei látszódtak ki. Úgy látszott, készült az alkalomra. Dideregve fontam körbe karjaimmal a lábaimat, melyeket felhúztam. Csak néztünk egymásra, a nyomasztó csöndben. Csak a csillagok meredhettek le ránk föntről.