Az éjszaka új színe (Befejezett)

26 Egy évvel korábban 26

 Mi is lehetne jobb egy összevont dupla tesinél, kedden a nyolcadik és kilencedik órában?

 Szokás szerint egyedül voltam. Az iskola folyosóján támasztottam hátamat a falnak. Az osztálytársaim csoportokba vegyülve hangoskodtak. Nem elsőre történt, hogy Gáborbá hangos ajtóbecsapással megérkezett a helyszínre. A tanári szobából kijőve mindenkit egyetlen mérges szempillantással csendre intett. Mindenki félt, hogy megcsilingelteti a hangját, és az ablakok törnek be az ordításának hangosságától. Naplóját kinyitva nézett végig az osztályon.

- Van hiányzó? - válaszul a srácok és lányok összenéztek, valaki rázta a fejét, míg egy-két bátrabb személy vékony hangon felelte: Nincs.

 Egy szempillantás kellett csak, és már kint futottunk az udvaron. A másik osztály is megérkezett, egy egyel fölöttünk lévő. Ők is ugyanannyian voltak körülbelül, mint mi. Gáborbá beiktatta őket a sorba. Szépen követve, egymás után futottunk, legalábbis egy darabig. Kezdtem fáradni, a szívem nem bírta az iramot. Tudtam, hogy lemaradok az előttem lévőtől, így hátrapillantgattam, ki van mögöttem. A cipőmre néztem, és úgy gondoltam kiállok a sorból cipőfűzőt kötni, annak ellenére hogy tökéletesen stabilan állt a csomó - gondoltam ez mindig beválik. Csakhogy ez nem volt olyan szép mutatvány. Jobbra léptem ki, a pálya széle felé. De arra nem számítottam, hogy a mögöttem futó srác arra akar kerülni. Így frontálisan ütköztünk, úgy, ahogy azt illik. Éppen guggoltam volna le, így nem volt meg az egyensúlyom, az oldalamra zuhantam. Elég sokan megnevették ezt, mire a másik személynek düh forrt a szemébe.

- Balfasz, nem tudsz vigyázni? Gondolkodjál már! - kiabált rám, majd segítség vagy bocsánatkérés nélkül továbbment. Ott ültem lihegve a földön, ami szerencsémre száraz volt. A csípőm sajgott az ütéstől, de felkeltem. Mikor estem, a bal térdem valahogy megsérült, mert a nadrág alatt éreztem a kellemetlen fájdalmat. A tanárra néztem, aki felém közeledett.

- Jól van? Tudja folytatni? - kérdezte, mire aprót bólintottam. Eléggé fájt mindenem, de nem mertem megkockáztatni, hogy kiállok, így tovább folytattam fájdalmak közt az órát.

 Miután vége lett a kínzásnak, az öltözőbe mentünk. A két osztály együtt öltözött, senkinek nem volt kedve a kilencedik óra után még várakozni, ezért zsúfoltan voltunk. Próbáltam nem megbámulni senkit, bár elég nehéz volt olyan pontra nézni, ahol nem volt ember a zsúfoltság miatt.

 Levettem a nadrágomat, fájdalmasan szisszentem, ahogy megláttam a térdemen lévő sebet. Annyira nem volt súlyos, de vérzett. Akkor vettem észre, hogy az a srác ül mellettem, akivel ütköztem. A pulcsim szerencsére hosszú aljú volt, így nem kellett a magam takarása miatt aggódnom. 

 A már szinte fekete hajú srác a térdemet kémlelte, majd rátette a kezét a vállamra. Meglepett, amit csinált.

- Minden oké? - kérdezte a szemembe nézve, mire én aprót bólintottam. Előkapart a táskájából egy zsebkendőt, és az üvegéből löttyintett rá egy kevés vizet, hogy benedvesítse. Szó nélkül figyeltem a tetteit. Letérdelt elém a földre, mire idegesen körülnéztem, hogy nem-e figyel minket valaki. A srác óvatosan elkezdte törölgetni a vért a lábamról.

 Próbáltam elrejteni az arcomról a fájdalmat, és nem kiborulni egy apró seb miatt. Gáz lett volna. Azt mondogattam magamba, hogy nem fáj.

- Ne haragudj. Ákos vagyok - mondta, amit alig hallottam a hangzavarban. Próbáltam nem az érintéseire koncentrálni, és arra, hogy nem volt rajtam nadrág. De valami más zavart meg.

- Mi van Ákos, már te is bebuzultál? - kérdezte egy szintén felettünk lévő srác, tehát a fekete hajú osztálytársa. Ákos szemöldöke összerándult.