Az éjszaka új színe (Befejezett)

5 Hibátlan 5

  Faszomat...

  Igen, elrontottam. Pedig már közel voltam. Életemben először próbáltam meg rádobni a kapura, erre megjelenik előttem egy isten, tűzhajjal, a komor tekintetével, és elvonja a figyelmemet. Zavarba hoz, megzavar, és elrontom. Ennyi volt, máris az ellenfélnél a labda. Neki elég elém állni, a szemembe nézni, és már meg is tudja szerezni tőlem, amit akar. Túl könnyen befolyásol. Ezen változtatnom kell.

  Miután lesétáltunk a pályáról, a cserejátékosok vették át a helyünket. Elfeleztük az időt, hogy mindenki tudjon játszani, és senkit se csináljon ki Gáborbá, mert nem dolgozik. Duzzogi fejjel kuporodtam le Zalán mellé. A mi csapatunk vesztett.

- Mi ez a harci csivava tekintet? - nevetett a tökfej.

- Hagyj már, te is láttad - mondtam, majd a tőlem balra ülő Erikre pillantottam. Jó játékos. Ebben is jó. Miért? Miért ilyen tökéletes? Hibátlan külső, okos fej, jó sportoló. Egy dolgot sem tudnék mondani, amivel azt állítanám, hogy béna. Van egyáltalán olyan? A csapattársai lepacsiztak vele, megdicsérték. Most valamit beszélgettek nevetgélve, de nem hallottam. Biztos a játékról... Nem is baj, amúgy sem érdekelt. Az éppen induló meccset kezdtem el nézni.

-~-~-

  Kb nulla életkedvvel ültem le a padra. A fiúk elkezdtek öltözni, Zalán pedig mellém kotlott.

- Ne már, ettől az egy órától nem dől össze a világ. Máskor pedig nem is akartál célt elérni tesin - erre csak a szememet forgattam - Rendben, akkor próbálkozok máshogy. Erik óra előtt... - kezdte, de a szájára raktam a kezem.

- Ezt ne itt, jó? - kérdeztem idegesen - És én most nem öltözök át. Jó lesz otthon is... Vagy akkor, amikor már elhúzott innen - néztem le a földre durcás tekintettel.

- Na azt nem. Nem fogok rád várni - mondta, majd a pólóm aljához nyúlt. Felvisítottam.

- Hülye vagy? - röhögtem, majd körbenézve állapítottam meg, hogy mindenki figyel minket. De aztán nem kezdtek el cikizni, vagy összesúgni egymással, mert már megszoktak engem és Zalánt tavaly.

- Öltözz, most! - adta ki a parancsot, mire mérges pillantást vetettem rá. Ezután a vörösre kandikált a tekintetem. Minket nézett megszeppenve. Nagyot sóhajtva elfordultam, Zalán pedig előrehajolt, és megtámaszkodott könyökével a lábán - ezt oldalpillantásból szűrtem le. Suttogtam egy olyan köszi félét, majd levettem a pólómat. Már nem voltam annyira ideges, mivel már egyszer látott... De azért siettem, hogy újra elrejtsen engem a nagy, meleg pulóverem. Ennek aztán megint jól lehúztam az alját, úgy vettem át a nadrágomat. Kiváló taktika.

-~-~-

- Mi a terved délutánra? - kérdezte a már megint zabáló Zalán, miközben táskával a hátunkon sétáltunk az iskola folyosóján.

- Semmi. Megcsinálom a leckét, aztán alszok - mondtam a lépteimet figyelve. Bal, jobb, bal, jobb...

- Dehogy alszol. Átmegyek. Csinálunk valamit. 

- Úgy látszik, eldöntötted... Rendben.

- De meghívjuk Eriket is - húzta fel a szemöldökét.

- Hívja az anyád... - mormoltam.

- Csak vicceltem. De majd máskor esetleg... - kuncogott magában.

- Most egyből jössz? Gyere, ha el akarod érni a legközelebbi buszt!

- Naná, hogy egyből! Ki nem hagyok egy utazást az új sráccal - mondta, mire fejbe vágott az igazság. Egy busszal fogunk járni... 

  Kisétáltunk a buszmegállóig. Még volt időnk, de úgy döntöttünk, hogy nem kockáztatunk, majd nálam megbeszéljük a dolgokat Erikkel kapcsolatban. Apropó, emlegetett szamár. A komor arckifejezésével együtt sétált felénk. Végignézett rajtunk, mikor odaért, majd szótlanul elővette a telefonját, és elkezdte nyomkodni. Zalánnal összenézve vontuk meg a vállunkat. A busz pedig nem is sok idő elteltével érkezett meg. 

-~-~-

  Kattant a zár. Az ajtó nyitódott. Belépve bőrünket érte a meleg, és megcsapott az az ismerős, vanília aromájú illat, melyet a tévé előtti asztalon lévő illatosító szolgáltatott. Levettem a cipőmet, a világos színű padlóra lépve. Sóhajtva néztem körül. A falon az óra szokásosan halkan kattogott, járta a mutató a köreit. Kora délután volt, így még volt egy csomó időnk estig. Megindultam lassú léptekkel, a mögöttem álló fiúra nézve. Felléptem az első lépcsőfokra, majd jött a második, és így tovább. Kezemmel végigsimítottam a fából készült korláton. Balra a második ajtó - ez volt az én szobám. Az az előtti a nővéremé, a jobb oldalon pedig egy mosdóba és egy fürdőszobába nyíló bejárat található. A szüleim a földszinten aludtak. Lent még volt egy mosdó is. Nem volt nagy szobám, de imádtam. Belépve fehér falak között találtam magamat, bútorokkal körülvéve. Előttem, középen a falhoz tolva volt az ágyam, ami kétszemélyes volt. Felette egy ablak ékelődött, tőle jobbra és balra pedig képek, festmények. Az éjjeliszekrényemen egy óra helyezkedett el, mely digitális számokkal jelezte az időt. Levettem a hátamat feszítő táskámat, majd leraktam az ágy sarkához. Fáradtan dőltem le, hanyatt fekve hunytam be a szemem. Pár másodperc múlva megéreztem, ahogy Zalán is követi példámat. Érezhetően mellém feküdt az ágyra, mire ránéztem.

- Szóval, mit szeretnél csinálni? - kérdeztem tőle nyújtózkodva.

- Semmiképpen sem tanulni - nyögte fájdalmasan.

- Rendben, ráérünk még arra - mondtam. Lomhán pislogva pásztáztam a plafont, ahogy Erik arca gomolygott előttem. Teljesen beleégett minden vonása az eszembe. Aztán bevillant az öltözőben elkapott pillantása, akkor, miután felvettem a pólómat. Ekkor a tekintetem Zalánra siklott. Nem akartam erőltetni, hogy mondja, mi volt, de nagyon kíváncsi voltam - Zalán... - kezdtem félénken, mire rám nézett - Öhm... Szóval elmondod, amit akartál? - mosolyogtam kellemetlenül, mire elvigyorodott.

- Persze. Nos... Alap esetben nem mondanám, hogy olyan nagy dobra kéne verni, de Erikről van szó. Szóval mikor levetted a pólódat, akkor ilyen... Kivehetetlen, értelmezhetetlen arckifejezéssel nézett téged. Pontosabban a felsőtestedet - mondta, mire az utolsó szónál nagyobbat dobbant a szívem - Tudod, az a tipikus nézése, mikor teljesen elrejti az érzelmeit, és gőzöd sincs, mi járhat a fejében. De végig nézett, egészen addig, amíg végeztél, és találkozott a tekintetetek. De azt te is jól láttad, át lehetett érezni. Zavarba jött, megijedt, mikor rajtakaptál. 

- Hű... - csak ennyi jött ki a számon.

- Figyelj, nekem ő gyanús. De lehet, hogy csak túlgondolom, bemesélem, nem tudom. Te hogy gondolod? 

- Én... Nem tudom. Összezavar. A komor tekintete... Mikor először megláttam, félelmet keltett bennem. Nagyon érdekes srác...

- De tetszik, ugye? - kérdezte komolyan. Elmosolyodtam.

- Nem rossz. Hibátlan... Sportol, zenél, jó a stílusa, okos, helyes... Különleges - soroltam a plafonra nézve, az utolsó szót halkabban mondva.

- Álompasi - nyújtózkodott el a tökfej nevetve, majd megborzolta a hajamat.