Az éjszaka új színe (Befejezett)

30 Gyönyörű 30

Körülnéztem. Végig néztem a kádon, amiben víz volt, de Erik sehol. Balra fordítva a fejem továbbra sem találtam. A zuhanyzó is üres volt. Már éppen elgondolkodtam azon, hogy álmodom-e, amikor két kar hátulról lassan átölelt. A szívem majd kiugrott a helyéről. Egyrészt azért, mert megijedtem, másrészt pedig azért, mert oldalra nézve láttam, hogy valószínűleg meztelen.

- E-erik - megpróbáltam a karjait lehámozni magamról, vagy felé fordulni, eltolni magamtól, de nem ment.

- Ne ficánkolj. Vagy látni szeretnél? - suttogta a fülembe, amitől megborzongtam. Válaszul csak nyugton maradtam, majd eltátottam enyhén a számat. Leírhatatlanul zavarban voltam. A levegőt akaratlanul visszatartottam, ennek köszönhetően teljesen vörös lehetett az arcom.

- Azt hittem, hogy történt valami... - mondtam halk, megremegett hanggal - Engedj el, kimegyek, amíg felöltözöl. Tiszta víz lett a ruhám...

- Ez zavar a legjobban? - kérdezte, majd a ajkait a nyakamhoz érintette. Lassan megcsókolta a bőrömet.

- Ig..gen - hazudtam. Próbáltam elhajolni, hogy izgató érintését kikerüljem.

- Rossz válasz - mondta vigyorogva, majd újra a nyakamra hajolt. Csókjai hatására jólesően felsóhajtottam, nem tudtam visszafogni magam. Főleg, mikor a keze lassan a pólóm aljához csúszott - Szóval zavar a vizes ruha, hm? - suttogta, majd elkezdte az ujjaival lassan a pólóm alatt cirógatni érzékeny bőrömet - Szeretnéd, hogy megszabadítsalak tőle? - piszkálódó kérdéseire nem bírtam válaszolni. Túlságosan sok inger ért ahhoz, hogy bármi értelmeset tudjak mondani. Nem kaptam kegyelmet, se szünetet. Megfogta a pólóm alját, és lassan felfelé húzta, ujjait továbbra is a bőrömhöz érintve.

- Erik - mondtam kicsit nyögve, amire megállt.

- Igen? - kérdése meglepett, de kihasználva az alkalmat mély lélegzeteket vettem, hogy pótoljam az oxigént, amitől az izgalom fosztott meg - Ne aggódj, nem sietjük el - mondta újra átölelve a vállamnál.

- Erik, nincs rajtad ruha... - mondtam elhúzódzkodva, bár karjai nem nagyon engedtek.

- Segíthetek megfürödni? - kérdezte, mire újra elöntött az ideg. Nem tudtam válaszolni - Kérlek - hangja halk volt és lágy.

Csend telepedett ránk. Csak a zavaros ütemű lélegzetem hallatszott a térben. Próbáltam nyugtatni magam, de az agyam ezerrel járt, és nem tudtam döntést hozni. Túl gyorsan ért ez az egész.

- Megengeded? - súgta Erik a fülembe. Éreztem a leheletét a bőrömön. Nem hagyta a fantáziámat nyugodni. Vágytam rá. Akaratlanul is vágytam rá.

Hallgatás beleegyezés alapon Erik újra megfogta a pólóm alját. A szememet behunyva hagytam, hogy levegye a ruhaanyagot.

- Nem kell félned. Előttem nem kell szégyellned magad - mondta, majd lassan elhúzódott tőlem. Éreztem a tekintetét a testemen - Fordulj meg - mondta, mire megremegett a lábam. Bár már látott az öltözőben póló nélkül.., igazából nem is ez zavart. Sokkal inkább az, hogy rajta semmi nem volt, ami takart volna.

Bizonytalan toporgással felé fordultam. Szemeimet az arcára emeltem, de minden vágyam volt lejjebb nézni, az tény. El is indult a tekintetem le a nyakán, mire azonnal megállított.

- Nem nézünk olyan helyre - mondta, majd közelebb lépett. Végigsimított mutatóujjával a mellkasomon, mire zavaromban oldalra néztem. Tiszta vörös lehetett az arcom - Ígérd meg, hogy nem nézel oda. Cserében én is megígérem. Na? - próbált a szemembe nézni, de én nem tudtam tartani a szemkontaktust. Azt gondoltam... Hogyan lehet ilyen bátor? - Mellkasnál lejjebb nem megyünk. Itt a vonal - mondta, majd enyhe mosollyal az arcán húzott ujjával egy vonalat a kulcscsontom alatt. Bőrömön érintése mentén végigfutott a kellemes bizsergés.