Az éjszaka új színe (Befejezett)

6 Kitt... Katt... 6

  Az ébresztő hangosan kalimpált... A homályos szobám elém tárult, a kellemetlen fáradtság pedig belém nyilallt, ahogy felültem az ágyon. Ismerős érzés - a testem ellenállt a parancsnak. Kínzás volt a puha dunyhából kikelni, a bőrömet támadta a hideg, melyet addig a takaró fűtött. Nyöszörögve kapcsoltam ki az ébresztőt, majd hajamba túrva a szekrényhez battyogtam. Hosszasan bambulva meredtem a ruhákra, mivel az agyam még nem nagyon akart működni. De mikor kapcsoltam, kivettem egy szokásos összeállítást - egy nagy pulcsit, és egy fekete farmert. Lekaptam a rajtam lévő hosszú aljú pólót, amiben aludni szoktam, majd helyére felvettem a kiválasztott darabokat. A tükrömhöz battyogtam. Sötétbarna - szinte fekete - szemeimre meredtem, majd párat pislogva képzeletben nyomtam magamra egy flegma lájkot, sarkon fordulva megindultam a fürdőszobába. Rendbe hoztam a fejemet, megmostam az arcomat. Miután onnan kijöttem, már a hajam sem állt égnek.

  Mikor mindennel elkészültem, küldtem a kinti ébredező világról mindenkinek egy streaket, felkaptam a táskámat, és zsebre raktam a telefonomat. A lépcsőn szinte lefolyva vettem célul a kijáratot. Felhúztam a cipőmet, majd egy házkulcsot a zsebembe mélyesztve léptem ki a lakásból. Elköszöntem anyutól és tesómtól, majd rájuk csuktam az ajtót. Apám éjjel-nappal dolgozott, szóval vele nem volt túl sok kontaktusom. 

  Kilépve egyből megéreztem az elmúlás évszaka okozta hűvös levegőt. Megfordult a fejemben, hogy egy pulcsi, amit magamra kaptam, kevés lesz. De aztán nem törődtem vele, megindultam a buszmegállót megjelölve célpontomként. 

  A buszra még élve sikerült odaérnem, épségben felszálltam. Szokásomhoz híven zenét hallgattam - mely folyamatot csak az zavarta meg, hogy Erik felszállt. Találkozott a tekintetünk, de gyorsan leült egy ülésre, majd az ablakon bámult ki. Képzeletben a vállamat megvonva fordultam vissza az én kilátásomhoz, melyet a koszos üvegen keresztülnézve sajátíthattam el. 

  Mikor elérkezett az idő, leszálltunk. Most Erik volt előttem, így nem kellett sietnem. Elővettem a telómat, és kikerestem Zalán nevét. Bepötyögtem egy üzenetet, hogy tudjam, hol jár, hol várjam, majd lassan elindultam a vörös után.

Az iskola elé érve rögtön megzizzent a telefon a zsebemben. Ez késztetett arra, hogy leemeljem a tekintetemet a személyről, aki rögtön a bejárat felé vette az irányt. Kézbe vettem, majd megnyitottam a chatet. Zalán írta, hogy ma nem jön, nem érzi jól magát. Fájdalmas vigyor terült szét az arcomon. Hogy lehet rögtön a második napra lebetegedni? Így hát követtem Erik példáját, és mentem tovább. Úgy látszik, unalmas napnak nézünk elébe...

-~-~-

  Kitt... katt... *Kis hatásszünet.* Kitt, katt... Kitt, katt. Éppen történelemórán ültem. A tanár magyarázott, én meg... Unatkoztam. A tollamat csettintgettem. Kitt, katt... A szemem az előttem ülő vörös hajú srácra kandikált. Az ablakon bámult kifelé. Láthattam az arca oldalát. Még mindig elképesztő... Nem tudom, hogy miért, de mintha egyre jobban nézne ki. Óráról órára, percről percre. Mellette a szőkésbarna hajú Krisztofer ült. Ha jól tudom, ma barátkoztak ennyire össze, az első órákban. Éppen a hatodikon ültünk, Petibá altató meséjét hallgatva. Nem szerettem amúgy sem ezt a tantárgyat, de ez a tanár elérte, hogy a lehető legunalmasabb legyen. Lassan beszélt, jól érthetően. Nem volt szigorú sosem, nem is kérdezett sokat. Ha dogát írtunk, akkor szólt előtte. Felelés minden óra elején volt, de akkor sem volt gyilkolásos szándékú, nem vágta be rögtön az egyest, ha nem tanultál, inkább megpróbálta belőled kihozni a lehető legjobbat. Bírtam, mert volt szíve. De sajnos rémunalmas órákat tartott, semmi izgalmassal nem dobta fel az anyagot. És most még Zalán sem volt mellettem, akivel elüthettem volna az időt.

- Rendben gyerekek, elérkeztünk az óra végéhez - mondta kedves Péterünk, mire mindenki sóhajtozva kezdett el pakolászni - Állj, üljenek még le egy picit, kérem! - csitítgatta az osztályt - Szeretném, ha csinálnátok egy beadandót. Csoportban fogtok dolgozni. Azt kérem, hogy alkossatok három főből álló csoportokat! A feladat az lesz, hogy az adott téma alapján csináljatok plakátot! Legyenek rajta rajzolt képek, szövegek! Kézzel kell megalkotni, nem szeretném, ha nyomtatnátok, vagy ilyesmi - "ilyesmi", ezen elmosolyodtam. Csodásan fogalmaz Petibá - lehetőleg több A4-es oldal legyen! Szeretnék egy órát beáldozni arra, hogy ezek alapján az egyes csoportok bemutatót tartsanak... Vagy hogy mondjam - halk kuncogás hangzott az osztály részéről - Tehát a lényeg, hogy álljatok csoportokba, és adok mindenkinek témát. Együtt kell gyűjteni hozzá tartalmat, plakátot csinálni, majd az órán előadni azt, amiből készültetek. Két jegyet kaptok rá. Egyet a plakátokra, egyet pedig az előadásra. Nem lehet leírni a lapokra az egészet és felolvasni, nem, fejből kell tudni, max kulcsszavakkal segíthetitek a feleletet. Azt javaslom, hogy osszátok fel három felé, ki melyik szövegrészt mondja el. A beadandót csütörtökre, azaz holnaputánra készítsétek el! Viszont látásra! - mondta, majd pakolni kezdett, mire egymásra néztek páran. Valaki magasba nyújtotta a kezét.

- Elnézést, de nem adott témát - mondta a lány elfojtott nevetéssel.

- Igen, persze, a témák... Álljanak csapatokba gyorsan! - mondta, mire körbenéztem az osztályban. Basszus, kivel álljak össze?  Néztem jobbra-balra, de akit esélyesnek láttam, az már foglalt volt, már megvoltak hárman. Idegesen keltem föl, hogy keressek valami lányt, és megkérdezzem, beállhatok-e. De Erik és Krisztofer padjánál lassítottam. Óvatosan megfordulva néztem rájuk. Beszélgettek valamin, és a vörös éppen gyengéden nevetett. Megfagyott bennem a vér. Nevetett. Gyönyörű mosolya volt. Nyeltem egyet, de a gombóc a torkomban ezt megnehezítette. A tekintetünk éppen találkozott, mikor elkaptam onnan a fejem. Indulni készültem, mire Krisztofer hangját hallottam meg.

- Norbi! - hangoztatta a nevem, mire a ronda kamumosolyommal megfordultam - Én Erikkel leszek, és ahogy látom, nincs csapatod. Ketten vagyunk, ha gondolod jöhetsz hozzánk. Tudom, hogy beteg a kis barátod - mosolygott olyan nyugtatóan... Nem tudtam, mit mondjak hirtelen. Annyi csúszott ki a számból vékony hangon, hogy jó. A szemem Erikre siklott, aki csak bámult rám. Halvány mosollyal az arcomon mentem vissza a helyemre. 

  Miután mindenki megtalálta a párját, Petibá kiadta a témákat. Minden csoport másikat kapott, így nem tudtunk összebeszélni más osztálytársakkal. Nos, érdekes lesz Erikkel, és egy nagyjából jófej sráccal dolgozni. Nem szoktam Krisztoferrel sokat beszélni... ahogy senkivel sem, aki nem Zalán. De nem szokott velem bunkó lenni, most is felajánlotta, hogy lehetnék velük.

-~-~-

  Megbeszéltük, hogy aznap délután Krisztoferékhez megyünk, ott csináljuk meg a törit, mivel szerdán nem lett volna jó. Illetve nekem mindegy volt. Utolsó órámról csöngettek éppen ki. Nem volt aznap sem sok óránk, ezért megint elérhettem az előbbi buszt. A találkát késői délutánra beszéltük meg, úgyhogy nyugodtan hazamehettem. Nem akartunk sok időt fordítani a feladatra, mivel a tanár amúgy is engedelmes. Tudtuk, hogy nem fog rossz jegyet adni.

  Éppen indultam volna, mikor hangos zörejt hallottam. Kimentem a folyosóra, haladtam a szokásos folyosójárási rutinom szerint. De ezt meggátolta egy kisebb tömeg. Nem akartam beleszólni, de az emberek között kíváncsiságból átpillantottam. Nem hittem a szememnek. A vöröst láttam meg. Nem csak a haja volt piros... A száján egy seb volt, amiből szivárgott a vér.