Az éjszaka új színe (Befejezett)

14 Ahova húz a szívem 14

  Lassan felemeltem a kezeimet. Gyöngéden eltoltam magamról. Ott térdeltünk egymással szemben. A csönd végtelen volt. Meggyötört szemekkel meredtem a srácra. A fejemet lehajtva hagyta el a torkomat egy mély sóhaj. Alázatosan mosolyogtam. Újra felnéztem a kapucnisra. Lassan a maszkja felé nyúltam, de megállított. Kézfeje az enyémet érintette. Lassan elirányította az arcától, magunk mellé vezetve. A hüvelykujjával végigsimított a bőrömön. Kirázott a hideg. Nem tartott sokáig a pillanat, elhúztam a karomat.

- Nem tudom, ki vagy - mondtam rekedt hangon. A srác pedig csak felvette mellőlünk a ledobott pulóvert, majd felém nyújtotta. Megvetően pillantottam a tárgyra. Észbe kaptam, bevillant, hogy nincs rajtam felső. A hidegségről, ami támadta a bőrömet, szinte el is felejtkeztem. Lassan nyúlva a pulóverért elvettem, majd kicsit leporolva magamra húztam. A srác végigkísérte minden egyes mozdulatomat a szemével, ezért rendesen zavarban voltam. 

  Ezután a telefonomért nyúlt, ami ott hevert a fűben. Lassan mozgott, közben figyelt engem. Ezt is átnyújtotta. Elgondolkodva fogadtam el. Egyből feloldottam, és megnyitottam a jegyzettömböt. A szívem könyörgött. Nagyon mélyen reméltem, hogy sikerülni fog a tervem, és előbbre jutok. Bepötyögtem egy rövid mondatot. A kapucnis szerencsémre nyugodtan figyelte a mozdulataimat. Miután végeztem, felé nyújtottam az eszközt. Megpróbáltam annyira bízni benne, hogy nem fut el a mobilommal, azzal a céllal, hogy ellopja. A képernyőn a következő üzenet állt:

"Bántani akarsz?" 

  A fiú elgondolkodva olvasta az üzenetet, majd rám nézett. Az ajkamat beharapva vártam a következményt. Tekintete a számra vándorolt, majd újra vissza a szemeimre. Ez a lassú pillanat újra zavarba hozott. De nagy meglepetésemre a srác ezután a felugró billentyűzethez nyúlt. Elkezdett írni, majd mikor végzett, újra rám nézett.

"Nem akarok neked rosszat. Nem tudtam, hogy ennyire megvisel. Sajnálom."

  Hitetlenkedve olvastam a szavakat. Újra könnyek szöktek a szemembe. Gondoltam, egy próbát megér még vele beszélgetni. A következő szavakat formáltam a billentyűzettel:

"Akkor mit akarsz? Miért csinálod ezt? Miért nem vagy otthon, és alszol, mint a többi normális ember?"

  Átadtam neki az eszközt, mire mélyen a szemembe nézett. Letöröltem könnyeimet, majd ráparancsoltam.

- Válaszolj! - hagyta el a számat, mire a srác engedelmeskedett. 

"Alvásproblémáim vannak. Ide húz a szívem."

  Az üzenetét olvasva összekuszálódtak a gondolataim. Rápillantva a srácra megállapítottam, hogy nem akar velem szemkontaktust, lehajtott fejjel piszkálta a füvet. Megszeppenve gondolkodtam el. Mit jelent az, hogy idehúz a szíve? A telefonra meredtem. Csöndben ültünk pár másodpercig, mire észrevettem, hogy a srác lassan kiveszi a kezemből az eszközt. Újra elkezdett pötyögni.

"Nem kell velem foglalkoznod, ha nem akarsz. Nem tudtam, hogy ennyire megvisel, és hogy aludni sem tudsz. Szörnyen röstellem, nem akartalak bántani. Ha gondolod... Nem jövök többet." - olvastam az üzenetét. Összeráncolt szemöldökkel néztem rá.

- Mondd meg, hogy ki vagy! Meg akarom oldani ezt a dolgot, nem elfelejteni! - mondtam erőteljesebb hangon, a könnyeimmel nem foglalkozva. A srác szégyenkezve, lehajtott fejjel kémlelte a földet - Nem értelek. Beszéltél hozzám végre, de nem jutottam sokkal előrébb. Mi az, hogy ide húz a szíved? - fogtam a fejem idegesen. A srác a telefonért nyúlt, majd gyorsan írni kezdett.

"Megmutatom. De akkor gyere velem, és nyugodj meg!" - olvastam a sorokat. Ijedten néztem a srácot, aki feltápászkodott a földről.

- Ígérd meg, hogy nem rabolsz el..! - mondtam a zaklatott arckifejezésemmel. Erre a kapucnis a kezét nyújtotta felém. Lepődötten néztem rá, mire még jobban nyújtotta felém. Óvatosan elfogadtam, mire a kapucnis felhúzott. Úgy éreztem, a lábaimban alig van erő. A fejembe beleszúrt a fájdalom, mire szisszenve odakaptam. A kapucnis a kezét a hátamra rakta, úgy figyelt rám. Ugyan az arckifejezését nem láthattam a maszktól, éreztem, hogy ez egy aggodalmas érintés volt - Jól vagyok.. - mondtam halkan, mire bólintott egyet, lassan utánam nézve elindult arra, amerre menekülni szokott. Elgondolkodva léptem utána. Csöndben haladtunk az éjszakában, nem tudtam, hova visz a srác. De azt tudtam, hogy végig szemmel tartott. Figyelt, hogy ne maradjak le. A gondolataim tornádóként gomolyogtak a fejemben, sajgó érzést kiváltva. Csak abban bíztam reménykedni, hogy nem esik majd bántódásom, és nem kavarom ezzel a döntéssel óriási bajba magamat.