Az éjszaka új színe (Befejezett)

9 Kérdezz-felelek 9

   A tekintetem az ajkára vándorolt. Az Ákos okozta heg pihent rajta. Nem mondom, hogy csúnya volt... Inkább szexibbé tette. Nagyon vonzott. Akkor még sosem csókolóztam, de mégis kínzott a vágy. Ezután visszatértem a szemeihez. Komor zöld íriszeiben visszacsillant a fény. Az egykor - még nem is olyan régen - ijesztő kisugárzása akkorra már elillant. Melegséget éreztem a szívemben, mikor rágondoltam. A vonzalmam egyre nagyobb lett iránta. 

- Nem vagyok csajozós típus - nyögtem ki. Csönd volt. Csak a mi beszédünk hangzott. Amikor ez abbamaradt, akkor mintha megállt volna az idő - Te? 

- Hát... Én sem. Illetve előbb megismerem a kiszemelteimet. Nem árt, ha tudok róluk dolgokat. És könnyebb meghódítani, hogyha már ő is belém szeretett - mondta öntelt vigyorral, mire elkezdtem piszkálni a takaróm szélét, a fejemet lehajtva. Teljesen igaza volt - És volt már valakid?

- Mik ezek a kérdések? - néztem rá vigyorogva - Amúgy nem, nem volt... kapcsolatnak nevezhető kapcsolatom. Neked?

- Mi az, hogy mik ezek a kérdések? Teljesen normálisak - kacagott - Te meg ennyi erővel ne mindig visszakérdezz, így nem ér! 

- Dehogynem ér. Na, kérem a választ! - mondtam egy kis chipsért nyúlva.

- Nekem... Talán - mondta.

- Mi az, hogy talán? Igen, vagy nem? 

- Talán igen, talán nem - mondta a gurulós székben lassan forogva - Őhm... Most felteszek egy kérdést. Nem muszáj rá válaszolnod, ha nem akarsz, de... Érdekel. És elég sok ráutaló jel van, szóval... Készen állsz? - kérdezte a szemembe nézve. Kisebb pánik tört rám. Kívülről láthatóan csak meredtem Erikre bambán, de belülről a fejemben tűzriadó volt, szólt a hangos riasztó, mindenki jobbra-balra futkározott, mindent felrúgva és elsöpörve maga körül - Őhm... Mindegy, kérdezem - mondta a földre lenézve. Aztán újra felnézett rám, komolyabb arckifejezéssel - Te és Zalán... Jártok? - kérdezte, mire leesett az állam. Mint egy hülye, úgy bámultam rá nyitott szájjal. Elmosolyodott, majd nyúlt a nasiért.

- Mi? Nem, ez... Honnan szűrted ezt le?! Nem, egyáltalán nem, ő sima barát, haver, érted? - kérdeztem, talán túlságosan is felháborodottsággal.

- Mindig együtt lógtok. Sokat nevetsz vele. Egymás mellett ültök, és első napon érted kiharcolta a helyeteket tőlem. Cukipofának hívott, jól megjegyeztem. Átment hozzád délután, és ki tudja, mint csináltatok. Sokat sugdolóztok, és a legnagyobb ok, amit nem tudsz megmagyarázni... Az öltözőben. Mi volt az, amikor le akarta venni a pólódat? És miért tart téged takarásban a többi srác elől? Észre vettem ám, mindent! Ahogy megborzolja a hajad... Ahogyan egymásra néztek, az...

- Jézusom, fejezd be! - szakítottam félbe a hangomat felemelve - Ez az egész csak egy jó barátság! Semmi több, vágod? Az öltözőben csak hülyéskedett a pólós ügynél, mert sietni akart valahova, én meg nem mentem, és... Nem is takar! - mondtam felháborodva. Hirtelen megéreztem magam mellett az ágy süppedését. Erik súrolt ahogyan mellém ült. A lágy érintését éreztem a karomon. A vér megfagyott bennem, levegőt is elfelejtettem venni.

- Értem, nyugi - mondta halkan - Szerencsés vagy, hogy van egy ilyen jó barátod - mondta. Szinte hallottam a szívem zakatolását. 

- Igen... - nyögtem ki, majd ránéztem kicsit hátrébb csusszanva tőle - Akkor... Én jövök - mondtam, majd elgondolkodtam - Mi a véleményed rólam?

- Rólad? - kérdezte mosolyogva - Hát, nem szoktam előre ítélkezni, mert még nem ismerlek túlságosan. Tudok rólad dolgokat, illetve találkoztam, kommunikáltam egy oldaladdal. De az ember minden helyzetben máshogy viselkedik, minden hangulatában máshogy reagál a dolgokra. Ezért nem szoktam előre véleményezni személyeket. Még a legjobban ismert barátunk is okozhat meglepetéseket - mondta. Szinte ettem a szavait, nagyon tetszett a gondolkodásmódja. Ebben is igaza volt. Bölcs embernek tűnt. Kis csönd telepedett ránk. A szemeibe néztem az ártatlan tekintetemmel, majd le a szájára. Tudom, hogy nem túl praktikus, mintha nem is rejtegetném... Tisztában volt vele, hogy figyelem. De nem tudtam elvonatkoztatni a vágytól. Ezért feltettem egy kérdést.

- Nem fáj? - kérdeztem a hegét kémlelve, mire az ujjával rásimított. A tekintetemet elkaptam onnan, túlságosan elbűvölő volt. Magam elé bambultam pirult fejjel a földre.

- Ha nem piszkálom, akkor nem - mondta - Még ha meg sem érte áldozatot állni, ki tudom bírni. 

- Legalább szereztél egy jó pontot a csajoknál. Te voltál a hős. Ahogy odaszaladtak hozzád...

- Áh, úgyis elfelejtik. Nem nagy szám.

- De enélkül is népszerű vagy... - mondtam az ujjaimmal babrálva.

- Szóval helyesnek tartasz? - kérdezte, mire felnéztem rá. Vigyorgott. A szemeimet forgatva tértem vissza a padló szemléléséhez - Na mindegy. Egyébként szerintem lassan kezdjük el leírni a törit! Írok szöveget Krisznek is, így nekünk nem lesz több tanulnivaló a tervezettnél. Majd odaadom neki holnap, meg fogja tudni tanulni nagyjából. És tényleg, írom én, ne a te idődet húzzam. Ha gondolod el is megyek, és otthon csinálom az ő részét.

- Jaj, mi? Ne, nem zavarsz, tényleg! - mondtam a lábaimat felrakva az ágyra. Törökülésben kényelembe helyeztem magamat - Nyugodtan maradj ameddig akarsz, addig sem unatkozom. Jó társaság... vagy - mondtam halvány mosollyal, mire az ő arcára is vigyor csúszott. 

- Rendben, próbálkozom - mondta, majd rám kacsintott. Kicsit meglepett, de nem szenteltem neki nagy figyelmet egy apró zavarba jövetelen kívül. 

  A nap további része is hasonlóan telt. Befejeztük amit akartunk, szerencsére ketten is meg tudtuk oldani. Krisztofer szövegét is együtt csináltuk, nem akartam hogy Erik egyedül vesződjön vele, amíg én csöndben nézem. Sokat nevettünk, és még többet megtudtam róla. Apró dolgokat, amelyek mégis fontosak, mert együtt egy kiváló személyiséget alkotnak - magát a hibátlant - Eriket.