PRETEND TO LOVE ME

6|the party

Marcus a kezemet megfogva késztet megállásra Robert házának a bejárata előtt. Felvont szemöldökkel pillantok az irányába a hátamat az ajtónak döntve a tekintetemet a fiú arcára vezetve.

"Készen állsz?" Marcus a hajába túrva teszi fel a kérdést, miközben a pulóverének a kapucniját felhúzza a hajára. Aprót bólintva igazítom meg a farmerkabátom ujját, majd a telefonomat a táskámba dobva hagyom, hogy a kezemért nyúlva összefűzze az ujjainkat. Mosolyogva pillantok fel utoljára Marcusra aki egy végső biztató mosolyt küldve az irányomba lép be a bejárati ajtón.

"Megérkezett a szerelmespár is!" Robert egy frissen bontott üveg vodkával a kezében lép elénk ahogy megpillant a nappali túloldalából. A fejemet rázva pillantok a kezében szorongatott üvegre nevetve ölelve vissza a fiút, aki nagy valószínűséggel egyedül fogyasztotta el az üvegből hiányzó alkoholt. "Egy pillanatra azt hittem, hogy nem jöttök." A fiú közénk lépve szakít el minket egymástól majd a vállainkat átkarolva terel minket a szoba sarkában tömörülő társaság irányába.

Az ajkaimat rágcsálva pillantok végig a társaságon egy pillanatra megtorpanva amikor a tekintetem összeakad Callum gyanakvó íriszeivel. A pilláimat lesütve veszek egy nagy levegőt próbálva kizárni a fejemben megforduló kétségeket. Az este folyamán semmi más dolgom nincs csak az, hogy tökéletesen eljátsszam, hogy Marcus és köztem valami nincs teljesen rendben.

Úgy ahogy a Gála előtti órákban most is az utolsó pillanatra hagytuk a tervünk kieszelését. S akkor sokkal könnyebbnek bizonyult minden épp ezért érkeztünk fél órával később mint kellett volna. Az út első felében nem tudtunk feljönni egyetlen normális tervvel avagy indokkal, hogy miért leszünk majd távolságtartóak, pont emiatt úgy döntöttünk, hogy teszünk egy kört Robert háza körül reménykedve abban, hogy a semmiből megszáll minket az ihlet.

"Sziasztok." Marcus mosolyogva köszön a társaságnak, míg én a fiú mögött meghúzódva intek nekik lassan végigpillantva a számomra ismeretlen arcokon. A megbeszélthez ragaszkodva Marcus szinte azonnal ellép tőlünk majd tűnik el az egyik fal mögött. Zavartan harapok a számra, próbálva palástolni a hirtelen rám törő zavart és kényelmetlen érzést.

Éjfél körül már lesz bennük annyi alkohol, hogy ne foglalkozzanak semmivel sem. Akkor már ígérem, hogy együtt lehetünk.

"Szia." Callum mosolyogva lép elém, a tekintetét lassan elszakítva a nagy valószínűséggel konyhába vezető falról, amely mögött Marcus eltűnt. "Hogy vagy?"

"Minden rendben van." Mosolyogva bólintok egy gyors pillantást vetve a vállam fölött. "Te hogy vagy?"

A fiú a torkát megköszörülve vezeti újra a tekintetét el a vállam fölött, s már én is megfordulnék amikor Marcus mellém lépve nyújt át nekem egy pohár alkoholt. A fejemet lehajtva köszönöm meg, majd egy nagyot sóhajtva figyelem ahogy szinte pillanatok alatt újra magunkra hagy.

Egy pillanatra sem hagylak egyedül. Ha nem is leszek fizikailag melletted mindig figyelni fogok rád.

"Összevesztetek?" Összehúzott szemekkel pillantok fel a fiú arcára próbálva elhelyezni a hangjában megcsendülő élt és az íriszeiben csillogó érzelmeket. "A Gálán alig lehetett lekaparni rólad."

Csak el kell játszanunk, hogy valami nincs rendben a kapcsolatunkkal...

"Nem." A fejemet rázva válaszolok egy lágy mosolyt küldve az irányába mielőtt az italomba kortyolok. "Minden a legnagyobb rendben." Egy aprót bólintva válaszolok a fiúnak, egy utolsó mosolyt küldve az irányába ahogy Robert mellém lépve húz egy számomra teljesen ismeretlen lány elé.