PRETEND TO LOVE ME

21|the not just for one night

Az utolsó jegyzetemet is átolvasva fáradtan csukom le a laptopomat, a készüléket hanyagul a kanapé másik végébe dobva. A szemüvegemet a dohányzóasztalra dobva dörzsölöm meg az égő íriszeimet, végül a Tv fölötti órára pillantva ami lassan este tíz órát mutat. Nagyot sóhajtva állok fel a kanapéról a takarót szorosabban fogva magam köré ahogy a konyhába belépve telitöltök egy poharat hideg vízzel majd egyszerre el is fogyasztom azt. A hűtőt kinyitva veszem elő az ebédem maradékát majd az felmelegítve lépek vissza a nappaliba magamban újra és újra átgondolva az egész nap tanult anyagot.

Mila még csak tegnap reggel utazott haza, aminek nem nagyon örültem de ahogy október elejéhez közeledtünk nekem is egyre több tanulnivalóm akadt az egyetem miatt így annyira nem bántam, hogy újból egyedül maradtam. A fejemet rázva teszem a kiürült tányért a dohányzóasztalra, majd a takarót feljebb húzva magamon kapcsolom be a Tv-t, unottan keresve egy olyan csatornát amin valami értelmes műsor megy. Bár nem hiszem, hogy kedd este bármi normális dolgot találhatnék.

A hétvégére tervezett programunk nem nagyon állt sokból - leginkább csak a Tv előtt ültünk bízva abban, hogy valamelyik futamot vagy edzést láthatjuk majd. Végül végignéztünk mindent amit csak lehetett a köztes időben pedig vagy sütöttünk valamit vagy épp az élet nagy dolgairól beszéltünk. Ha a Marcussal való nemlétező kapcsolatomat lehet annak nevezni...

Fogalmam sincs, hogy hányadán állunk a fiúval. A monzai versenyhétvége után megrendezett buliban viszonylag sokat beszélgettünk egymással. Noha amikor odajött hozzám akkor elég sok kételyem volt a fiúval kapcsolatban de amikor bocsánatot kért amiért nem tudott eljönni velünk nézni a futamot én is feloldódtam a társaságában. Míg én a versenyeiről érdeklődtem ő addig kikérdezett az otthon töltött heteimről. Másnap boldogan keltem mert tudtam, hogy a kapcsoltunk innentől kezdve sínen van. Tudtam, hogy ezek után újra barátok lehetünk. A legnagyobb döbbenetemre még Mabel sem kavart be semmibe sem.

A lánnyal már egy ideje nem találkoztam amit egyáltalán nem bánok de mindezek ellenére nem nagyon tudnék örülni annak ha kiderülne, hogy véget ért a kapcsolatuk. Marcus fogalmam sincs, hogy mennyire szerelmes a lányba de bőven elég tudnom, hogy mennyire odáig volt érte, hogy tudjam nagyon rossz lesz neki ha véget ér a kapcsolatuk. Bár fölösleges ilyeneken gondolkoznom amikor fogalmam sincs, hogy mégis milyen is a kapcsolatuk valójában.

Aprót rázva a fejemen kelek fel a kanapéról amikor a filmet szokás szerint újból félbeszakítja egy reklámblokk. Nagy levegőt véve mosom el a koszos tányért és az evőeszközöket majd egy újabb pohárnyi vízzel lépek vissza a nappaliba óvatosan ledőlve a kanapéra. A tekintetemet a laptopomra vezetve nyúlok érte majd felnyitva azt újból elkezdem átolvasni a jegyzeteimet és a feltöltött anyagokat. Noha majd csak holnapután lesz esedékes a vizsgám mégis borzasztóan izgulok. Tudom, hogy eleget tanultam és holnap is egész nap készülhetek majd mégis attól félek a legjobban, hogy meg fogok bukni. Noha elég magabiztos vagyok.

Kettő alig hallható kopogást követően lassan kelek fel a kanapéról a Tv-t egy gyors mozdulattal lenémítva. Az órára pillantva zavartan indulok el a bejárati ajtó irányába próbálva rájönni, hogy vajon ki lehet az ajtóm előtt este tizenegy óra után néhány perccel. Nagyot sóhajtva fonom az ujjaimat a kilincsre, elgondolkodva azon, hogy kinyissam-e az ajtót vagy sem. Hiszen bárki állhat a falap másik oldalán. Bárki lehet.

A szívem heves üteme és a fülemben visszhangzó folytonos zúgástól egy pillanatra megszédülök, s már ellépnék az ajtótól amikor egy furcsa érzés kerít a hatalmába. Valamiért úgy érzem, hogy muszáj kinyitnom az ajtót. Hogy muszáj megtudnom, hogy mégis ki az aki ilyen későn bekopog hozzám. Talán valakinek szüksége van rám...