PRETEND TO LOVE ME

22|the happy ending

A rózsaszín kötött pulóveremet óvatosan veszem fel, elégedett mosollyal az ajkaim körül végigpillantva a tükörképemen. Egy halvány mosollyal az ajkaim körül lépek ki a szobámból izgatottan vezetve a tekintetemet az órára ami szerint már csak öt percem van Marcus érkezéséig. Izgatottan lépek be a fürdőszobába majd a kedvenc parfümömből magamra fújva túrok utoljára az egyenesre vasalt tincseim közé. A bejárati ajtóhoz lépve veszem fel a fehér cipőmet, majd a vékony kabátomat a karjaimra húzva akasztom a táskáimat a vállamra a telefonomat annak a mélyére ejtve. A kulcscsomómat megragadva tárom nagyra az ajtót amikor meghallok kettő egymást követő kopogást a lapon.

"Szia." Mosolyogva köszöntöm az ajtó túloldalán várakozó fiút aki végigpillantva az öltözékemen egy gyors mozdulattal von magához a derekamnál fogva. Vigyorogva karolom át a nyakát hagyva, hogy az ajkaimhoz hajolva egy csókkal köszöntsön.

"Gyönyörű vagy." A fejemet rázva simítok végig az arcán, gyorsan végigpillantva a fiún. A már túlságosan is híres farmernadrágját most kivételesen lecserélte egy sima fekete nadrágra míg a felsőtestét egy fehér pulóver takarja.

"Te is jól nézel ki." Elpirulva mormolom a szavakat zavartan lépve ki a lakásom küszöbén az ajtót gondosan bezárva magam után. "Csodálom, hogy képes voltál lemondani a farmerodról." A szemeimet forgatva lépek a lift elé, vigyorogva pillantva a mögém lépő fiúra, aki a összehúzott szemekkel fonja össze a karjait a mellkasa előtt, a hátizsákjának a pántjait megigazítva a vállán.

"Féltem, hogy azonnal rám csapod az ajtót ha abban jelenek meg." Morcosan lép be mögöttem a liftbe megnyomva a földszintre vezető gombot. Halkan felnevetve lépek elé, a karjaimat összefonva a hátán a hátizsák alatt a homlokomat a vállának döntve.

"Nem hoztad el magaddal ugye?" A tükörképünket figyelve teszem fel a kérdést; imádva látni ahogy a fiú karjai milyen lágyan ölelnek magához. Vigyorogva bólintok egyet amikor a fiú egy nemleges válasszal reagál a kérdésemre. "Akkor minden bűntudat nélkül közölhetem veled, hogy Callum kérte, hogy szabaduljak meg a nadrágodtól. Vagy legalábbis érjem el valahogy, hogy ne hozd el magaddal."

A szavak a liftből kilépve hagyják el az ajkaimat, nevetve figyelve ahogy Marcus megtorpanva a mozdulataiban áll meg a lift és a folyosó között. A lift ajtaja többször is becsukódna de a fiú ebben minden alkalommal megakadályozza. Nevetve lépek vissza elé, majd a kezénél fogva húz el a szerkezet elől, próbálva kivezeti a szúrós pillantásokat az irányomba küldő fiút a parkoló irányába.

"Én nem nagyon bánom ha az a nadrág van rajtad de elég sokan nem szeretik. Köztük a legjobb barátod sem." Az ujjaimat az arcára simítva mormolom a szavakat egy lágy csókot hintve az ajkaira ami mintha kizökkentené őt a döbbenetéből. Egy aprót rázva a fején vezeti az ujjait a vállaimra, majd lemosolyogva az arcomra halássza elő a kocsikulcsát.

"Nagy mázlija van, hogy nincs időm visszamenni érte." Marcus az orra alatt mormolja a szavakat a táskáját és az enyémet a csomagtartóba dobva. Az autó jobb oldalára lépve udvariasan nyitja ki előttem az ajtót mosolyogva megvárva, hogy beüljek az autóba.

A biztonsági övemet bekapcsolva várom meg, hogy a fiú helyet foglaljon a volán mögött, majd kitolatva a parkolóba hajtson végig az olasz város utcáin.

"Beírod a hotel címét?" Aprót bólintva nyúlok a GPS irányába bepötyögve a fiú telefonjának a képernyőjén feltüntetett címet. A készülék pillanatok alatt megtervezi a kicsivel több mint két órás utunkat ami láttán szinte azonnal kényelmesebben helyezkedek el. Boldogan hagyom, hogy a barátom - két hete alkotunk egy párt de még mindig szokatlan, hogy a barátomnak hívhatom a fiút - az ujjainkat összekulcsolja majd azokat az ölembe ejtse ahogy felhajtunk az autópályára.