PRETEND TO LOVE ME

18|the race day

"Életemben először sikerült a megfelelő személyeknek szurkolnom." Mila egy elégedett mosollyal az ajkai körül ül vissza a helyére egy gyors mozdulattal kikapva az ujjaim közül a fél literes flakont. "Ha tudtam volna, hogy ilyen izgis egy F2-es futam akkor már sokkal hamarabb elkezdtem volna nézni." Nagyot sóhajtva rázok egyet a fejemen ahogy a napszemüvegem mögül figyelem az előttünk elsuhanó versenyautókat. "És Marcus is elég jó helyen végzett."

Az íriszeimet lassan vezetem a velünk szemben kihelyezett kivetítőre amiről könnyedén le tudom olvasni Marcus nevét és a mellette lévő kilences számot. Lehetett volna jobb is, de sokkal rosszabb is. Csalódottan rázok egyet a fejemen a helyemen maradva míg Mila lerohanva az első sorba próbál képeket készíteni a dobogóra felálló pilótákról. Hihetetlen jó nézni, hogy ennyire tetszik neki ez az egész, de valamiért az én kedvem egyre jobban csökken az idő múlásával.

Mégis, hogy érezhetném jól magam amikor tudom, hogy Marcus egyáltalán nincs jól? Biztos vagyok abban, hogy megint csakis magát okolja azért, mert megint nem ért fel a dobogóra. Tudom, hogy magát hibáztatja mindenért, nem gondolva bele abba, hogy egy-egy futam nagyon sok mindenen múlik. Persze szükség van némi szerencsére is, de nem lehet csak arra számítani egy-egy versenyhétvége előtt. Már csak abban reménykedhetek, hogy Mabel ott lesz Marcus mellett.

"Nem akarsz találkozni Marcussal?" Mila egy ragyogó mosollyal az ajkai körül lép újra mellém, meg sem várva a válaszomat elindulva a lépcső irányába. A táskámat a vállamra kapva sietek utána sűrű bocsánatkérések közepette kikerülve néhány embert. "Nem azt mondom, hogy beszélned kell vele vagy ilyesmi, de ha tudni akarod, hogy érez-e irántad valamit akkor muszáj lenne a közelébe férkőznöd." Nagyot sóhajtva rázok egyet a fejemen minden szó nélkül hagyva, hogy a lány az F2-es versenyzők számára kialakított Paddock felé húzzon.

"Van barátnője, még mindig." Halkan mormolom a szavakat ahogy belépünk a területre óvatosan körbepillantva amikor egyre több rajongó siet el mellettünk. "Ha nem lenne akkor még értelmét is látnám ennek az egésznek de így..."

"Ne legyél ilyen negatív. Veled sem azért volt együtt mert szerelmes volt beléd. Akkor legalábbis."

"Bunkó vagy." Szúrós pillantást küldve a lány irányába mormolom a szavakat majd a kezét megfogva húzom egy kicsit árnyékosabb helyre. "Tudom, hogy minden vágyad, hogy találkozzunk vele de csoda ha már kiszállt az autóból. Még biztos lesz egy-két megbeszélése és néhány interjúja. Addig nem fogunk tudni vele beszélni."

"Akkor itt várunk egy kicsit." A lány a földre leülve pillant fel rám. A fejemet csóválva ülök le mellé, az irányába nyújtva a flakont amit vigyorogva fogad el. "Írhatnál neki egy üzit, hogy talizzatok."

"Biztos nem." A fejemet rázva nevetek fel, rácsavarva a kupakot az üvegre. "Bőven elég hogy találkoznom kell vele, nem akarom jobban bonyolítani a dolgokat."

Mila vállat vonva veszi elő a telefonját majd közelebb hajolva hozzám kezdi el mutogatni a délelőtt során készített képeit. Néhányat közös megegyezés alapján kitörlünk a legjobbakat pedig egy külön mappába rendezzük melyek közül kettőt kiválasztva mind a ketten közzéteszünk a közösségi oldalainkon. Noha én egyetlen egy képet sem készítettem a mellettem ülő lánynak köszönhetően egy elég jól sikerült képet sikerült kitennem a közösségi médiába. Kár lenne tagadni Mila ehhez ért a legjobban.

"Marcus máris látta?" Mila a telefonját elém tolva teszi fel a kérdést amit először nem értek de ahogy lepillantok a képernyőre azonnal meglátom, hogy az én oldalam van megnyitva és azon belül is a posztomat lájkolók listája melynek az elején Marcus neve olvasható.