Laughing Jack a barátom (BEFEJEZVE ÉS ÁTJAVÍTVA)

42.rész

Elmentem meglátogatni anyáékat, aminek nagyon örültek.
-Emily drágám! - borult Anya a nyakamba. Konkrétan összenyomott a szeretet súlya alatt.
-De jó látni téged! - paskolta meg Apa a fejem, mint egy kutyának.

Elmesélték, hogy merre jártak Boraborán, hoztak nekem szuvenírt persze. Én is kedveskedtem nekik ajándékkal. Apa egy zsebórát, a fanatikus vázagyűjtő anyámnak meg vázát persze. Amúgy, sosem értettem, hogy miért pont vázákat gyűjt. Más emberek bélyeget vagy kupakot, viszont amióta az eszemet tudom, anya mindig gyűjti az ilyeket. Na mindegy, vannak fura emberek.

Jack-el hazafelé menet ismét összetalálkoztunk Pennywise-al.
-Miért vagy itt?
-Nos, őszintén szólva, segítséget akarok kérni.
-Miben?
-Pár hónappal ezelőtt elraboltam egy lányt, de sehogy sem tudom megijeszteni!
-Most komolyan?
-Esküszöm, semmi ijedtség nincs az arcán! Bármit csinálok csak néz rám, meg nevetni is szolott!
-Hát barátom, ez a te dolgod!
-Ugyanmár Jack! - csaptam tarkón. -Nem fogsz belehalni, ha segítesz neki! Én is veletek megyek, nem érdekel.
-És mi lesz a cirkusszal?
-Holnap is ráérünk menni, Sally biztos megérti majd!
-Hát jó.
-Hova kell teleportálni?
-Ahol van a házam. Tudod hogy néz ki?
-Hát persze! Mindkét filmet láttam!

Amint odateleportáltunk Pennywise beterelt minket az ajtón. Teljesen ugyanolyan volt, mint a filmekben. Mindenhol törmelékek és pókhálók voltak, ráadásul sötét volt mindenütt.
-Nincs itt lámpa véletlenül?
-Nos, felhúzhatom a rolót.
-Minek árnyékolni? - hajolt le Jack, aki majdnem beverte a fejét a plafonba.
-Hogy ijesztő legyen!
-Látszik, hogy nem változol! - legyintett. - Merre van a lány?
-Az emeleten, megkötözve.

Felmentünk. A filmből ismert hűtős szobában egy vörös hajú lány volt, megkötözve, a száján szigetelőszalaggal.
-Majd én előbb! - léptem közelebb az idegenhez. Látszott rajta, hogy megrémült tőlem, de azért nyugodtan meredt rám.
-Ne aggódj, nem akarlak bántani! - guggoltam le elé. Óvatosan letéptem a szájáról a ragasztót, így utat adva a szájának a beszédhez.
-Mi a neved? - kérdeztem. Próbáltam a jelenlétemmel megnyugtatni szerencsétlent, aki látszólag teljesen összezavarodott.
-Emma. Emma Jones.
-Nahát, nagyon szép neved van!
-És neked mi?
-Emilia Woodstock, de szólíts csak Emily-nek!
-Miért vagy itt? És mit keres itt Laughing Jack.
-Pennywise arra kért, hogy ijesszelek meg.
-De nem fogod!
Felvont szemöldökkel meredtek rám.
-Hány éves vagy? - fordultam vissza Emmához.
-21.
-Nahát,én csak 20 vagyok.
-Megmondom őszintén, nem tűnsz annyinak!
-Te sem.
-Te is Creepypasta vagy?
-Igen. Démon vagyok.
-Én is! - derült fel. -Hasonló vagyok, mint Pennywise. Én is eszek gyerekeket, ráadásul át tudok változni bármilyen szörnyeteggé!
-Nagyon menő!

Eloldoztam a köteleket, így nem kellett összekuporodva ücsörögnie.
-Mennyi ideje vagy megkötözve?
-Kb. 3 napja.
-Jesszusom! Gyere akkor, sétáljunk a kertben.
-Hékás! - állított meg Pennywise. - Itt nem te mondod meg, hogy ki mit csinál!
-Nem érdekel, több mint 3 napon keresztül ült itt megkötözve, étlen - szomjan! Neki is vannak jogai, akárcsak neked!-szidtam le, közben átváltozva démoni énemre.
Kicsit meghökkent, amit nem csodálok.

Kikísértem az udvarra, ahol jobban szemügyre tudtam venni. Magasabb volt nálam, göndör vörös haja most is mintha lángokban állna, zöld szeme és enyhén szemplős arca volt. Fekete pulóverben és nadrágban volt, lábán térdig érő fűzős bakancs.
-Nagyon szép a szemed! - szólalt meg hirtelen. - Leginkább egy őzére hasonlít.
-Ömh, köszi. Neked is szokatlan színű, még sosem láttam hogy valakinek ilyen zöld lenne a szeme!
Erre felnevetett.
-Merkérdezhetem, hogy kik a szüleid?
Kicsit várt, majd sóhajtott egyet, és belekezdett a monológjába.

Igen, igen,tudom, hogy szerdára ígértem, de csütörtökön szóbelim lesz, úgyhogy hamarabb kitettem ezt a részt!