Laughing Jack a barátom (BEFEJEZVE ÉS ÁTJAVÍTVA)

16.rész

L.J.

Ezeket az idiótákat! Még egy 19 évesre sem bírnak figyelni! Csoda, hogy a fejük a helyén van. Amikor bementem a rendelőbe Emily már fent volt és vígan csevegett... Kagekao - val...
Éktelen haragra gerjedtem. Már megint Kage-el van. Felrohantam a szobába és becsaptam az ajtót. Pedig már kezdtem reménykedni...
Valamivel le kell, hogy nyűgözzem őt. Akkor talán több időt fog velem tölteni. Kopognak az ajtón.
-Gyere!
Azt hittem Emily lesz, de csalódnom kellett. Kagekao állt az ajtóban.
-Beszélni szeretnék veled.
-Értem. És miről van szó?
-Emily-ről. Miért nem engedted meg, hogy elhozza otthonról a zongoráját?
-Nem azért költözött idee, hogy zongorázzon! Azért hogy gyilkoljon!
-Te is tudod jól, hogy mennyire ragaszkodik ahhoz.
-Igen, tudom, de...
-Azért nem akartad, hogy elhozza, mert akkor több időt fog velem tölteni. - vágott közbe.
-Aha-hajtottam le bűnbánóan a fejem.
-Értem. Ne aggódj, Emily nem szerelmes belém, ahogy én sem.
-Tessék? Amennyit együtt voltatok az ember már azt gondolja, hogy jártok. Tényleg nem vagytok együtt?
-Nem. Viszont megkértem a srácokat, hogy hozzák el a zongorát Emily-től. Nyugi, nem fogok mostmár a nyakán lógni, ahogy ő sem az enyémen.
-Oké.
Nagyon örültem, hogy nem szerelmes belé. Ez azt jelenti, hogy még van esélyem. El kéne hívni egy randira. Ahoz viszont gyáva vagyok, hogy elhívjam. A folyosóról örömkiáltások hallatszódtak. Ezek szerint megérkezett a zongora.

Emily

Kagekao a rendelőben azt mondta, hogy van neki és a srácoknak egy meglepetése számomra. Kivágódtam az ágyból és leszaladtam az udvarra. Fogalmam sem volt, hogy hogy került oda, de teljes egészében ott állt előttem a.... zongorám. Olyan boldog voltam, hogy visítani kezdtem, mint akit ölnek.
-Úúúristen, srácok!
-Masky és én mentünk el a zongoráért, Jason és Candy segítettek letenni az autóról.
-Köszönöm! - öleltem meg mind a négyüket.
-Ne haragudj ránk! - mondta kórusban Jason és Pop.
-Oh. Semmi baj, nem a ti hibátok volt! Vigyük fel a szobámba!
Jack is segített felvinni, ami nem volt könnyű dolog. Négyen vittük, Jason előttünk ment, ő nyitotta ki a liftet meg az ajtóm. Letettük az asztalom mellé és Jason felhozta a zongoraszéket is.
-Szép lett!-jegyezte meg Candy.
-Eddig is így nézett ki, te idióta. - csapta tarkón játékosan Jason.
-Gyertek, fagyiii! - kiáltott a folyosóról Jill. - Slender vett fagyit, aki utoljára ér le az nem kap!
-Az nem fog megtörténni! - nézett rám kihívóan Jack.
-Verseny?
-Hajrá! - kezdett el futni a lift felé. Én a lépcsőt céloztam meg. Ráültem a korlátra és lecsúsztam rajta. Jack annak ellenére, hogy lifttel ment később ért le mint én.
-Én győztem!-jelentettem ki hatalmas mosollyal az arcomon.
-Oké, győztél!

A fagyi után zongoráztam egy kicsit és rajzolgattam.
-Szia!-kopogott és nyitott be Jason.
-Szia! - tettem félre a rajzom.
-Megnézhetem? - mutatott a rajzomra. Odaadtam neki. Csendben nézegette őket, közben elővettem egy csomag cukorkát és azt majszoltam.
-Nagyon jók! Majdnem olyan jól rajzolsz, mint Helen!
-Azt nem hiszem!
-

De hidd el! Ezek nagyon jók lettek! - mutatott egy olyan rajzra amin ő és Candy szerepelt.
-Átjössz hozzám? - kérdezte.
-Aha!

A szobájában mindenhol játékok hevertek. Az ágyán ott pihent Glutton. Érdeklődve figyelt, amitől egy kissé megijedtem. Bizarr. Egy plüsskígyó figyel. Ennél jobb nem is lehetne. Kerültem a tekintetét a kígyónak. Jason is észrevette, ezért megkérte Glutton-t, hogy menjen az "ágyába", ami egy egyszerű kutyaágy volt.

-Nézd! - nyomott a kezembe egy kicsi felhúzható fekete játékegeret.
-Nagyon aranyos!
Egy ideig még beszélgettünk egymással. Szóba került az "eredet történetünk". Elmomdtam neki, hogy mi történt a hugommal és, hogy hogyan lettem őrült pszichopata.
-Én valójában egy szörnyeteg vagyok. Át tudok változni egy szörnyeteggé. - mondta szomorúan.
-Ez nagyon menő, de mi a baj?
-Oh, semmi!
-Valami mégis van? Miért vagy szomorú?
-Már mondtam, hogy semmi bajom nincs! - kiáltott rám mérgesen. Nagyon megijedtem tőle.
-Oh, ne haragudj! - szabadkozott. - Csak még senki sem kérdezte ezt tőlem soha.
-Sajnálom. Akkor én most... - léptem ki az ajtón. Visszamentem a szobámba és egészen vacsoráig a csellómon gyakoroltam.

Ma, bocsi, ha unalmas lett ez a rész, ígérem a következő érdekesebb lesz.