Laughing Jack a barátom (BEFEJEZVE ÉS ÁTJAVÍTVA)

10.rész

Reggel 8-ig aludtam, de ennek ellenére úgy néztem ki, mintha megnyúztak volna. Lementem a konyhába, töltöttem a bögrémbe egy adag kávét, és a pultra támaszkodva iszogatni kezdtem. Hallani lehetett, hogy fent anya átmegy valahova, de nem nagyon izgatott. Apa újságot olvasott, közben a híreket hallgatta a rádióban.

Fentről hirtelen koppanás hallatszódott, majd Anya rémülten leszaladt a lépcsőn, és Apa mellé lépett. Valamit súgott a fülébe, majd felém fordult.
-Ööö, Emily drágám! Ömh...mond csak, miért van a táskádban egy pisztoly?
Menten visszaköptem a bögrémbe a kávét.
-Hogy...mi??
-Emily! Várjuk a válaszod!
Nagy levegőt vettem, hátat fordítottam nekik és belekezdtem.
-Az az igazság, hogy...én...egy...gyilkos vagyok!-nyögtem ki nagy nehezen.-Tudom, hogy mit gondoltok rólam, és tudom, hogy szégyent hoztam a családom nevére, de ez van! Összepakolom a holmim.-indultam volna fel, de Apa rámszólt.
-Emily! Ki mondta, hogy elkergetünk?
-Hát...gondolom ezek után tuti ez lesz!
-Nem nem nem ,kincsem!-lépett hozzám Anya, és átölelt. Értetlenül néztem rá.
-Most mi van akkor?
-Büszke vagyok rád!-mosolyodott el Apa is. Teljesen össze vagyok zavarodva. Még meg is dicsérnek?
-Apa, Anya! Jól vagytok?
-Hát persze, drágám! De mondd el kérlek, hogy hogy is van ez!
-Háát, az úgy volt, hogy Amanda orvosát...tudjátok, meggyilkolták!
-Igen, tudjuk.
-Nagyon jól tette az aki tette! Az én lányomat meggyilkolni!
-Nos, az a valaki én voltam!
-Tessék??
-Jól hallottad! Én voltam. De itt még nincs vége! Rengeteg olyan embert öltem meg, aki bántalmazott, esetleg megölt másokat!
-Ó, Emily!-Anya könnybe lábadt szemmel megölelt, ugyanígy Apa.
Biztos, hogy a világ legértetlenebb arcát vágtam, mert Anya rögtön magyarázni kezdett.
-Figyelj, kincsem! Az az igazság, hogy apáddal mi is tartozunk neked egy titokkal. Tudod, régebben...mi is gyilkosok voltunk.
-Tessék???? És ezt mégis mikor szándékoztátok volna elmondani???
-Nos...nem is tudom. Tudod apáddal az egyetem alatt ismerkedtünk meg. Engem sok osztálytársam nem kedvelt, akárcsak téged, ezért apád megölte őket.
-Wow! És utána?
-Csatlakoztam hozzá és együtt irtottuk a gonoszokat. De amikor terhes voltam veled, úgy döntöttünk, hogy normális életet kezdünk, összeházasodtunk és dolgozni kezdtünk, hogy fenn tudjuk tartani a családot.
-Oh. Ez nagyon romantikus! Szóval nem haragszotok rám?
-Dehogy is! Örülök, hogy valaki tovább viszi a családi hagyományt! - mondta apa fülig érő mosollyal. Egy ideig még beszélgettünk erről-arról, például elmondtam, hogy Jack "rabolt el", de mostmár barátok vagyunk.
-Szeretném, ha bemutatnád nekünk!
-Nos, nem tudom mennyire lehetséges ez. Tudjátok, a kerítés miatt. De azért megkérdezem! - szaladtam a szobába. Rányomtam a hívásra, és tárcsáztam.
-Szia Emily! - vigyorgott a bohóc.
-Szia Jack!
-Mi újság?
-Anyáéknak elmondtam, hogy gyilkos vagyok!
-Komolyan? És mit mondtak?
-Kiderült, hogy ők is egykor gyilkosok voltak!
-Wow!
-Meséltem rólad is! Szeretnének majd látni!
-Aha. Rendben, holnap ráérek! Valahogy átbújok megint a kerítésen...
-Juhééé!
-Ööö... Oké...
-Köszi! De most megyek, szia!
-Szia!