Laughing Jack a barátom (BEFEJEZVE ÉS ÁTJAVÍTVA)

28.rész

-Éééés, mikor mondjátok el a többieknek? - gyalogoltunk a kastély felé.
-Hát-nézett Candy Jason-re. - Szerintem egy ideig még titkoljuk, addig is el kell még mondanom a hugomnak, aztán majd a többieknek is.
-Aha! Annyira örülök nektek! - ujjongtam.
-Te tényleg shippelsz minket? - nézett rám Jason.
-Naná! - ugrándoztam.

-Ennek meg mi baja? - nézett rám E. J.
-Naaaaaaaagyon boldog vagyok!
-Azt látom! - nevetett. - Mi történt?
-Ööö, semmi! - vigyorodtam el.
-Pedig valami biztos, hogy van! - lépett mögém Offender, és hátulról átölelt.
-Békén hagynál! - ráztam le a kezét magamról.
-Oh, dehogyis! - vigyorodott el perverzen. A többiek bementek, csak én maradtam kint és Offender. Lassan felém lépdelt. Be akartam volna rohanni, de az egyik csápjával odanyúlt, és bezárta.
-Most nem menekülhetsz előlem, kicsi Emily! - mondta vészjósló örömmel. Elkapta a lábam, és fejjel lefelé fellógatott.
-Ha tudnád, mióta várok erre a napra! - nyalta meg a szája szélét. Megpróbáltam szabadulni, de erősebb volt, mint én. A hátára kapott, mint egy krumplis zsákot és elvitt a kastélytól.
-Hova viszel?
-Olyan helyre, ahol nem zavar senki!
-Azonnal eressz el! Mit képzelsz? Mit fog szólni a bátyád?
-Hát, tudod, nem is Offenderman vagyok! - változott át...na kivé? Hát persze, hogy Mr. Kanosidióta (leánykori nevén Zalgo) volt az!
-Mit tettél az igazi Offenderrel?
-Elaltattam és bezártam a szobájába. Egy ideig biztos, hogy nem talának rá!
-Szemét állat!
-Hogy beszélsz velem?? - csapott arcon. - Mostmár az enyém vagy, senki másé!!!
-Eressz el!!!
-Nem! Oly rég vágyok rád, hogy azt elhinni sem tudod!
Kezdtem pánikolni. Rugdostam, kapálóztam, de semmi sem tántorította vissza. Idegességemben dúdolni kezdtem.
-Honnan van ilyen hangod, ribanc?
-Ne hívj így!
-Halgass! - dobott le a földre. - Ne merészelj követelőzni! Bármennyire is hihetetlen, de nálam nem te leszel az úr! A túlaggódó szüleid teljesen elkényeztettek!
-Ne beszélj így róluk!!
-Pedig tudtommal nemrég kitagadott az anyád!
-Igen,de......várjunk csak! Te honnan tudsz erről?
-Ömh, csak hallottam.
-Na persze! Te hipnotizáltad meg anyát, hogy ezt mondja!
-És akkor mi van?? Csak útban voltak!
-Akkor sem kellett volna ezt tenned! - rúgtam bele akkorát, hogy menten feljajdult. Megpróbáltam elszaladni, de elkapta a lábam.
-Sehova tovább babám! Te már az enyém vagy! - tepert le. Ráült a derekamra, hogy ne tudjak elszökni, és tüzesen végigmégrte a testem összes centiméterét. Óvatosan lehúzta a pólómat. Próbáltam ellenkezni, sikertelenül. Simogatni kezdett, mint valami kutyát. Nem esett jól, nagyon nem. Kezdtem pánikrohamot kapni. A bőröm ismét forró lett, de most az ujjaim vége nem kezdett el fájni. Helyette viszont valami büdös, fekete folyadék kezdett el szivágogni a hátamból és a tenyeremből.
-Ez mi? - értetlenkedett Zalgo. Kell lennie valami magyarázatnak, hogy miért pont most jön ki belőlem ez az izé! Teszteltem is.

Teljes erőből rácsaptam Zalgo térdére. Felüvöltött fájdálmában, lemászott rólam és szaladni kezdett.
-Áááá, ez a lány egy... nem is udom mi.... egy szörnyeteg!!!!
Vicces látvány volt. Felvettem a pólóm és utána eredtem.
-Muhahaha!!!! Vigyázz Zalgo, elkaplak!
-Ááááááá!!!!
Egy ideig kergettem, aztán végül meguntam, és visszatértem a kastélyba.

-Hol voltál? - kiáltott rám idegesen Jack.
-Ez nem hiszem, hogy segítene! - lökte félre Jill. - Mi történt? Jól vagy? - nézett rám anyáskodva.
-Zalgo volt.
-Megint? - csattant fel Nathan.
-Igen. Meg akart erőszakolni, de....
-De?
-Valami történt velem! Egy büdös folyadék kezdett a tenyeremből és a hátamból szivárogni! Amikor Zalgo-hoz nyúltam, ordítani kezdett és elszaladt. Mi történhetett?
-Lehetséges, hogy ez is hozzátartozik a különleges képességeidhez! Azt a folyadékot bizonyára pánik esetén termeled, hogy elriaszd vele az ellenséget!
-Oké. De most ennem kell! Farkaséhes vagyok! Mi volt ebédre?
-Palacsinta. Maradt pár darab, ha gondolod megeheted!
Leültem az asztalhoz, befaltam a maradék palacsintát és felmentem a szobámba. Jack az ágyamon ült és olvasott.
-Hát te?
-Ja, szia! - köszönt, mintha mi sem történt volna.
-Mit keresel a szobámban?
-Csak hoztam neked cukorkát! - mutatta a zacskót.
-Film?
-Jöhet! Mit nézzünk?
-Láthatatlan ember?
-Szuper! - helyezte magát kényelembe.

Még alig kezdődött el a film,csörögni kezdett a telefonom.
-Állítsam meg?
-Nem, már amúgyis láttam! - mentem ki az erkélyre felvenni a telefont.
-Haló? - felismerem. Ez anya hangja.
-Igen?
-Jaj, kisdrágám, te vagy az?
-Igen.
-Kérlek, ne haragudj rám! Fogalmam sincs, hogy miért mondtam neked azt amit! Meg tudom magyarázni...
-Nem kell! - vágtam közbe. - Már mindent tudok!
-Köszönöm! - sírta anya.
-Ne bőgj már folyton! - hallottam apa hangját a háttérben.
-Nyugi anya, nincs semmi baj! Most leteszem, oké?
-Rendben! Vigyázz magadra életem!
-Inkább ti vigyázzatok! Zalgo lehet megint bosszút akar rajtam állni!
-Rendben,kincsem,csak ügyesen!
-Szia anya!
-Szia Emily!

-Na, ki volt?
-Anya. Bocsánatot kért.
-És? Megbocsátottál?
-Igen, nem az ő hibája volt.
-Apropó! Merre van a pókod?
-Spike?
-Igen!
-Nos, elajándékoztam.
-Kinek?
-Rick-nek.
-Várj! Annak a kissrácnak akit megmentettünk?
-Igen.
-Ez kedves tőled. Ezek szerint nincs most semmilyen kisállatod?
-Nincs.
-Szomorú!-dobott a szájába egy marék cukorkát.