Laughing Jack a barátom (BEFEJEZVE ÉS ÁTJAVÍTVA)

2.rész

Amint beléptem a szobába a bent lévő szag megcsapott. Nem a kellemes változat. Fúj! Régóta volt már kiszellőztetve az biztos! A redőnyök le voltak húzva, tehát korom sötétben tapogatózva kerestem a villanykapcsolót. Amint megtaláltam felkapcsoltam és elém tárult a helyiség. Nem volt nagy durranás, franciaágy, komód, és egy nagy szekrény, benne ruhákkal. Letettem a sarokba a csellóm és a táskám. A telefonom zsebre vágtam a fejhallgatóm pedig jobb híján a nyakamba tettem. Meg sem próbáltam felhívni valakit, tudtam, hogy itt már nincs térerő.

Lebattyogtam a nappaliba. Jack nem volt ott, így jobban szemügyre vettem a házat. Az emeletem három szoba volt, köztük az enyém is. Gondolom egyik a fürdő, a másik meg Jack szobája. A földszinten a konyha ,a nappali és a lépcső mellett kèt folyosó. Sötèt volt ott, tehát nem mentem oda. A konyha nagyon szép volt, fekete bútorokkal és fehér pulttal. A nappaliban egy hosszú kanapé és egy fotel volt, szemben vele egy nagy lapostévé. A polcokon könyvek és fényképek sorakoztak. Nem tudtam végignézni őket, mert Jack a semmiből mögém termett és jól megijesztett...volna.

De mivel nem félek tőle nem ijedtem meg.
-Itt vagyok-fordultam felé hatalmas mosollyal az arcomon.
Jack láthatólag furcsállta, hogy nem ijetdem meg. Helyette terelni kezdte a témát.
-Ülj le!-parancsolta és a fotel felé mutatott. Úgy tettem ahogy kérte.

-Nos, tehát... mi is a neved?
Egy ideig őt bámultam, majd hangosan felröhögtem. Jack szégyenkezve ült a kanapéra, miközben még mindig nevettem.
-Befejezted?
-Nem!-nevettem tovább.-Hogyhogy? Nem tudod a nevem? Laughing Jack, aki minden áldozatának tudja a nevét?-már az oldalam belesajdult, de nem tudtam abbahagyni.
-Oké, áljál le! Mi a neved?-lépett elém fenyegetően. Még párat kuncogtam, majd én is felálltam.
-Emily Woodstock vagyok, 19 éves egyetemi orvostanhallgató.
-Szóval stréber vagy. Értem...
-Hé,ne kezd te is!-kiáltottam rá.
Erre felnevetett és megpaskolta a fejemet.
-Nyugi van cica! Ne hergeld fel magad! Inkább nekiláthatsz a vacsorának. Farkaséhes vagyok!
-Nem csak te.-jegyeztem meg.-Mit kérsz?
-Hmm...nem is tudom...-húzta a száját pimasz vigyorra.-Spagettit! Azt már nagyon régen ettem!
Tudom,hogy csak azért csinálja ezt, mert azt hiszi, nem tudok főzni.

Le kell, hogy lombozzam, de tudok.
-Rendben van.-válaszoltam halál nyugodtan és nekiálltam fazekakat keresni. Felvettem a fejhallgatóm és max.hangerőn kezdtem hallgatni egy random zenét.
Jack le sem tagadhatja, hogy meglepődött. Leült a kanapéra és úgy bámult rám mintha űrlény lennék.
-Van valahol darált hús?-kérdeztem.
-Nos...talán a fagyasztóban van.-mutatott a kamra felé. Észre sem vettem, hogy van kamra...

Kamrához képest hatalmas volt, nagyrészt édességgel volt tele. Nem csodálom...
Az ipari méretű fagyasztó a kamra végében volt. Még szerintem én is befértem oda volna. Rengeteg félkész ennivaló volt benne. Csirkemell, egész csirke, tarlya, rántott hús, vese, csirkecomb... vájunk csak! Vese? Csak egyvalaki képes vesét enni... Eyeless Jack...
Nagyon megörültem ennek. Ezek szerint a többi creepypasta is létezik! Hurrá!

Kivettem a darált húst és visszamentem a konyhába.
-Tudsz róla ,hogy egy tucat vese van a fagyasztódban?
-Mi...mi?-riadt fel Jack a bambulásból.
-Vagy 20 vese van a fagyasztóban!
-Ja. Igen, miért?
-Gondolom nem te eszed...
-Ja, nem, E.Jack-é.
-Akkor...ő is létezik?-csillant fel a szemem.
-Igen.
-Húú! Tök jó!
Hozzáláttam a vacsihoz. Hallgattam volna még zenét, de Jack nem hagyott. Beszélnem kellett magamról, de azt a részt kihagytam, hogy gyilkos vagyok. Az majd legyen meglepi...

Igazából meglepően jól lehet vele beszélgetni. Bár most inkább csak én beszéltem, de jó hallgatóságnak tűnt.

A vacsora ízlett neki, és miután elmosogattam megengedte, hogy játszak a videójátékok közül valamelyikkel. Nemtom, miért van egy sorozatgyilkosnak Just Dance-e ? Elmondta,hogy Ben Drowned megvette neki hülyeségből...
Szép kis gyűjteménye van. Miután nem tudtam választani, ő rámutatott egy random játékra... ami persze,hogy karaoke volt! Csak nekem van ekkora,hangsúlyozom, EKKORA "szerencsém". Mivel ragaszkodott hozzá, kénytelen voltam énekelni. Amit ő szeretett volna...

Miután végre valahára vége lett a dalnak, megmutatta a fürdőszobát, majd lement. Mondta, hogy reggel korán keljek, mert ki kellene takarítani. Beállítottam az ébresztőm, és lefeküdtem aludni.