Laughing Jack a barátom (BEFEJEZVE ÉS ÁTJAVÍTVA)

45.rész

Huh, régen volt ilyen...

L.J

Nem akartam, hogy Emily-t elkapják. Valamilyen oknál fogva mindig ő a célpont. Pedig szerencsétlen semmit sem csinált! Megparancsoltam neki, hogy fussanak el. Látszott rajta, hogy ezt nem igazán szeretné.
-És veled mi lesz? Nem foglak itthagyni!
-De! Elmész!
-Kérlek...
-Csak menj, nehogy elkapjanak! - ordítottam már már könnyezve.

-Re.. Rendben. - dadogta és elfutottak a másik irányba. Én az ellenkező irányba szaladtam, a sok démon meg utánnam. Viszont elestem egy kiálló gyökérbe, így sajnos elkaptak.
-Te, nem a lányt kellett volna? - szólt az egyik a másiknak.
-Remélem nem lesz dühös.
-Hátha segítségére lesz a bohóc!

Alaposan megkötöttek, majd elvittek a rejtekhelyükre. Csak úgy hemzsegtek a démonok! Bevittek a kastélyukba, azon belül is egy hatalmas terembe. A végében egy nagy trón állt, ahol Zalgo ült.
-A lányt is elhoztátok?
Semmi válasz.
-Azt kérdeztem, A LÁNYT IS ELHOZTÁTOK???
-Nem.... uram....
-ÉS MIÉRT NEM?? - állt fel a trónról.
-E...elfutott. - dadogta a démon.
-ÉS AKKOR NEM KÉNE MEGKERESNI??
-Uram, az egész erdőt átkutattuk, és nem leltünk a nyomára!
-Csalódtam bennetek! Takarodjatok! A bohócot hagyjátok itt!

Amint kettesben maradtunk, lassan felém lépett.
-Mit akarsz? - förmedtem rá.
-Ugyan, Jack! Te is tudod! Szórakozzunk! - nevetett fel ördögien.
-Minek kell neked Emily?
-Ó, hát annak nem biztos, hogy örülnél!
-Halljam!
-Tudod, hogy Emily nagyon különleges démon! - magyarázta, miközben rácsatolt a falon lévő bilincsek egyikére. - Egy ilyen különleges fajtájú 100 évente csak 1 születik!
-Ez még mindig nem indok arra, hogy elkapd!
-Valóban. Tudod, egy ideje már kutatom azt a varázsigét, ami segítségével halhatatlan leszek! Sok évszázadon keresztül kerestem, és végre megtalátam! - kacagott. Közben egy démon egy gurulós asztalon betolt a terembe vagy 20 db kínzóeszközt.
-A varázslathoz nem kell más, mint a kicsi Emily szíve! - döbbenten néztem rá. - Csak meg kell ennem, és máris halhatatlan leszek! Hát nem csodás, Jack! - kuncogott.
-Azonnal eressz el!
-Nem, Jack! Előbb még szórakozok egy kicsit! A barátaid már úton vannak felénk! - varázsolt elő egy jósgömb szerűt a kezével. Tisztán látszott benne, hogy az összes Creepypasta felénk igyekezik.
-Le fognak győzni!
-Olyan biztos vagy benne?
-Igen!
-Ám legyen! - nyúlt az egyik kínzóeszköz felé.

Emily

Zalgo kastélya előtt megálltunk.
-Most komolyan, csak így menjünk be?
-Dolgozzunk ki egy tervet! - ajánlottam.
-Mégis milyen tervet? Azt sem tudjuk, hogy merre van Jack!
-Akkor viszont támadjunk egyszerre!
-Én bemegyek Jack-ért! Jill is velem jön!
-Rendben! - indította be a láncfűrészt.

Óvatosan besurrantunk a kapun, miközben a démonok egy egész hadsereggel kivonultak a kastély elé.
-Nekem nincs ilyen nagy fegyverem! - panaszkodtam a láncfűrészre utalva.
-Nesze, itt van ez! - kapott fel egy nagy kardot a földről. - Ez megfelel?
-Tökéletes! - vettem át Jill-től a fegyvert.

A kanyargós folyosókon csak úgy hemzsegtek a démonok! Mindegyiket lekaszaboltuk, majd a folyosó végén lévő ajtóhoz szaladtunk.
-Háromra berugjuk az ajtót!
-Értettem!
-Egy. Kettő. Három!

Nagy erővel rugtuk be az ajtót, és azzal a lendülettel lefejeltem a kőpadlót. Bent ismerős kacagást hallottam. Rögtön tudtam, hogy ez bizony Zalgo. Felugrottam a földről. A nagy terem legvégében ott ült egy trónon. Mellette a falra szerelt bilincsen Jack volt.
-Úristeeeeen, Jack! - sikoltott Jill.
Amint meghallotta a huga hangját felkapta a fejét. Tele volt vágásokkal, nem csak az arca, hanem az egész teste. Alatta egy nagy tócsa vér díszelgett.

-Ne aggódj, kiszabadítunk! - ordítottam neki. Halványan elmosolyodott, majd hirtelen mintha az eszébe jutott valami.
-Emily, ne! A szivedet akarja!
-A mimet? - csodálkoztam. Ilyet sem hallottam még. A szívemet? Zalgo csak röhögött egy nagyot, majd a kardját felkapva felénk rohant, közben az ajtón egy tucat démon ömlött be. Jill a sereget kezdte kaszabolni, én pedig Zalgo-val csaptam össze.

Jack folyamatosan skandálta, hogy vigyázzak, mert a szívemet akarja. Nem igazán értettem, hogy fizikailag, vagy szellemileg akarja a szívemet.
-Nagyon sokan vannak! - mondta Jill, közben kettévágott egy nagyobb méretű démont.
-Ezért jöttünk mi! - hallottam meg egy ismerős hangot a hátam mögül.

Emma állt ott, Pennywise-al az oldalán.
-Innentől átvesszük! - tolta arrébb Jill-t. - Szabadítsd ki a bátyád!
Emma és Penny egy szempillantás alatt átváltoztak ijesztő szörnyetegekké. Nem szabadott elkalandoznom a gondolataimba, Zalgo ugyanis felülkerekedett a harcunk során.

A földön kötöttem ki. Elővett egy kést és felém igyekezett.
-A szívedet akarom! A szívedet akarom! - morogta, és elkezdett a levegőbe szurkálni. Kitértem előle.
-Minek kell a szívem? Miért pont az?
-Ha megeszem a szived, akkor halhatatlan leszek!
-Á, szóval ez a baj! Hát belőlem nem kapsz! - kiáltottam a furcsa, mennydörgés szerű hangommal, majd átváltoztam. Konkrétan atomjaira szaggattam Zalgot, aki jajveszékelve próbált elmenekülni.

Miután végeztem vele, visszaváltoztam és lihegve szétterültem a padlón. Emma éjenzett, Jill felmutatta a hüvelykujját Pennywise pedig elégedetten falatozott egy démonból. Pár rágás után viszont kiköpte.
-Fúj, ez nem finom! - mondta, és karbatett kézzel nézett végig a sok hullán.
-Nyugi, majd eszel máskor! - veregette meg a vállát Emma.
-Amúgy, te nem elmentél Penny-től? - mutatott rá Jack.
-De igen, csak végül hiányoztunk egymásnak és visszamentem hozzá.
-Mostmár nem a foglyom!

Mikor kiértünk a kastély elé, mindenki éjenzett. Boldogan sétáltunk hazafelé. Útközben Jack megköszönte, hogy megmentettem.
-Ugyan már! Eddig te mentettél meg, most én téged! - vigyorogtam. Jack csak felnevetett és hosszan megcsókolt.