Laughing Jack a barátom (BEFEJEZVE ÉS ÁTJAVÍTVA)

7.rész

L.J

Ismét nem tudtam aludni. Lelkiismeret furdalásom lett, mert ok nélkül bántottam Emily-t. Nemtom mi van velem mostanában. Olyan furcsán viselkedek. A kerítés építésekor is megváltoztam, de ez másmilyen, mint annak idején. Nem Laughing Jack-ként, hanem teljesen másmilyen személyiségű lettem. Vannak érzéseim, együtt tudok érezni másokkal és rosszul érzem magam, ha bántok néhány ártatlant. Mindennek az oka valószínűleg Emily lehet. Igen, ő! Teljesen megváltoztam, és ez a többieknek is feltűnt. Jill már szóvá tette, hogy gyakrabban vagyok normális és Jason is mondta, hogy nem lógunk mostanában együtt. Meg kell változnom, de akkor meg az lesz baj! Mit csináljak? Először vagyok életemben tanácstalan.

Emily

Hajnal van. A nap sugarai épp hogy felkeltek, de én már ébren voltam. Hoodie-t vártam, aki nemsokára ide is fog érni. Nehéz lesz megszökni! Jack ugyanis bezárta az ajtót, úgyhogy az ablakon kell kiugranom. Nincs nagy távolság az ablak és a föld között, de azért mégsem kéné összetörnöm magam! A szekrényben találtam egy jó hosszú kötelet, azzal szerintem le tudnék ereszkedni. A szekrényt nagy nehezen az ablak elé húztam, rátekertem a kötelet, és óvatosan leereszkedtem. A kötelet visszadobtam, átmásztam a kerítésen és a közeledő Hoodie és az autója felé futottam.
-Szia!-pattantam be mellé.
-Kész vagy?
-Igen, mehetünk-csatoltam be a biztonsági övemet. Út közben elmagyaráztam neki az útvonalat, amit remélem megjegyzett. Beszélgetni kezdünk erről-arról, tehát nem unatkoztam addig sem. Miután a boltnál leparkoltunk, Hoodie szokatlanul vizslatta a körülöttünk lévőket.
-Hé, minden oké?-állítottam meg.
-Persze, csak...nem akarom, hogy rád támadjon valamelyik idióta!-mutatott a kocsma előtt ácsorgó részeg társaságra. Kedves tőle, hogy félt!
-Nyugi, nem fognak! Ha netalántán mégis, meg tudom magam védeni.

A boltban kevesen voltak, mivel még csak 6:30 volt az idő. Megkerestem a porcelán részleget, és Hoodie segítségével az egészet átvizsgáltuk.

L.J

Nagyon szégyelltem magam, amiért így bántam Emily-vel ,annak ellenére, hogy segített! Az este hallottam, ahogy sír, ez pedig még jobban aggasztott. Arra gondoltam, felkelthetném, és bocsánatot kérhetnék tőle. Kinyitottam az ajtót és bedugtam a fejem.
-Emily~! Fent vagy már?
Semmit sem hallottam és láttam.
-Emily!
Kezdtem pánikba esni! Még aludna? Bementem és felkapcsoltam a villanyt. A szobában sehol sem volt. Az ablak tárva nyitva, a szekrény pedig elé volt húzva, kötéllel körbetekerve. Megszökött. Miattam. A szemem megtelt könnyel. Merre lehet? Vajon történt vele valami? Ennyire megbántottam volna? Összeestem és keservesen sírni kezdtem.
-Ne! Nem szabad...sírnom!!

Emily

Hoodie és én az egész boltot bejártuk, mire találtunk egy pontosan ugyanolyan bögrét, mint az előző. Meglepetésből elvitt a Creepypasta-fan boltba. Konkrétan az egészet felvásároltam. Vettem Jeff-es pulóvert amin ilyen ál vérfoltok voltak festve, egy Zero-s harisnyát, Hoodie-s kesztyűt, Toby-s kendőt és egy L.J-s fekete-fehér csíkos pulóvert. Hazafelé Hoodie megmutatta a vas csövet a csomagtartóban, amit ki is próbáltam egy részeg srácon .

Amikor hazaértünk kiszálltunk az autóból és becsengettem. Hoodie biztatóan a vállamra tette a kezét, de ennek ellenére reszkettem. A kaput Jack akkora erővel vágta ki, hogy azt hittem, el fog csapni. A szeme arról árulkodott, hogy sírt: vörös volt és az arca még mindig tele volt könnyel.

L.J

Amikor meghallottam egy autó berregését, rögtön tudtam, hogy Hoodie és Masky az. Lementem a lépcsőn és kivágtam a kaput. Meglepetésemre Emily állt ott Hoodie-val egy nagy szatyor társaságában.
-Emily-suttogtam. Előrébb lépett és elővéve a legbűnbánóbb arcát a kezembe nyomott valamit.
-Tegnap este Hoodie-val kiterveltük, hogy veszek neked egy bögrét ami olyan, mint a régi. Elmentünk a boltba és...
-Átkutattuk az egész boltot egy vacak csíkos bögréért, hogy a drága Jack ne erőszakolja halálra Emily-t, mert véletlen elejtett egy bögrét.-vágott közbe Hoodie.
Lehajtottam a fejem. Igaza volt. Igazságtalanul bántam vele. Megfogtam és szorosan magamhoz öleltem. Viszonozta az ölelésem,ami melegséggel töltött el.
-Kérlek!-suttogtam.-Ne hagyj egyedül ilyen sokáig!
-Nem foglak!-suttogta vissza és még szorosabban átölelt.

Emily

Ott áltunk Jack-el egymást ölelve vagy 5 percig. Végül elengedtem és Hoodie elé léptem.
-Köszönöm, hogy elhoztál!-öleltem meg őt is.
-Szívesen! De most már mennem kell!-tolt el magától finoman.
-Oké, menj! Köszi még egyszer!-integettem az elhajtó kocsi után.
-Na, menjünk be!-fordultam Jack felé.