Laughing Jack a barátom (BEFEJEZVE ÉS ÁTJAVÍTVA)

41.rész

Kora reggel ismét gyilkolászni mentem Jack-el és E.J-vel. Utóbbi magával hozta Seed-et, én pedig Hópihét. Amíg áldozatokat kerestünk rendesen eltévedtünk az erdőben, olyannyira, hogy még L.J sem tudta merre kéne menni.
-Ez mégis hogy lehet? - kiabált velünk Judge Angel.
-Úgy hogy eltévedtünk! - dobálta kővel a velünk szembe lévő fát E.J.
-Emily-re vigyázzatok!
-Angel, ki vagy hangosítva! Ne aggódj, valahogy hazajutunk!

Miután letettük a telefont, eszembe jutott valami.
-Úristeeeeen, olyan hülye vagyok! - csaptam a homlokomra. - Hisz én tudok teleportálni!
-Tényleg, én is! - vakarta meg a tarkóját Jack. E.J csak kinevetett minket.
-Okosak vagytok, mondhatom!
Megfogtam a kezét és elteleportáltam.

Döbbenten vettem észre, hogy ugyanott maradtam. Jack sem tudott.
-Mi történt? Miért nem tudok teleportálni??
-Nemtom. Csak akkor nem lehet teleportálni, ha egy nagyobb démoni erő megdorgálta.
-Ügyes vagy Jackie fiú! - tapsolt valaki a hátam mögött. Rekordsebességgel Jack mellé ugrottam. Na valyon ki volt ott?

Először nem tudtam kivenni az alakot, de mikor közelebb jött rájöttem, hogy ki az. Pennywise állt előttünk.
-Mi a fene? Te létezel? - tátottam el a szám.
-Naná! - nevetett.
-Penny, azonnal engedj minket haza!
-Jól van na, csak gondoltam megnézem az új lányt! Nem is mondtátok, hogy érkezett hozzátok egy friss hús!
-Jesszusom, nem vagyok eledel! - húzódtam még hátrébb.
-Nyugi, nem fog megenni! - nyugtatott Jack.
-Biztos?
-Nyugi, a gyerekek fincsibbek! - nyalta meg a szája szélét Penny. - Viszont áruld el a neved! Még nem is láttalak!
-Emilia Woodstock vagyok, de mindenki Emily-nek hív.
-Értem. - lépett közelebb hozzám. Körbejárkált, mintha valami kiállítási darab lennék.
-Egyszerű lánynak tűnsz, mégis Creepypasta vagy!
-Nem akármilyen lány! - tette a vállamra mindkét kezét Jack. - Démon, aki képes széttépni bárkit!
-Elképesztő!
-Azért annyira nem! - szóltam közbe.
-De, nagyon is elképesztő vagy!
-Igen, és nagyon is az enyém! - húzott magához Jack.
-Jaj, nyugi Jackie fiú, nem akarom lenyúlni a csajod! Pláne mert én is az vagyok.
-Attól még vonzódhatsz lányokhoz!
-Ez hülyeség!
-Ne menjünk bele a részletekbe! - szólt közbe E.J.-Most akkor hazamegyünk, vagy beszélgetünk?
-Igaz, mostmár elengedsz minket?
-Jólvan, menjetek! - csettintett a bohóc.
-Viszlát Pennywise! - integettem neki.
-Szia! Remélem látjuk még egymást!
-Én is remélem! - öleltem meg. Értetlenül rámnézett.
-Mi az? Mindenkit megölelek!
-Oké.

-Képzeld, találkoztunk Pennywise-al!-meséltem Dinának.
-Nahát! Ezek szerint nem alszik.
-Mostmár nem is fog! - dobta le magát a kanapéra Jack.
-Ezt hogy érted?
-Miután legyőzték megváltozott kissé. Mostmár nem hibernálja magát, meg ilyenek.
-Hát igen, csodálkoztam is, hogy még él. Nem úgy volt, hogy megölték?
-Nem, nem sikerült nekik. Látszik, hogy miért pont Vesztesek klubbja a nevük! - nevetett Jeff.
Ezen eltöprengtem egy ideig, majd leültem Jack mellé. Ben most nem volt itthon, így végre azt nézhettünk a tévében amit szerettünk volna.

10 órára odaértem Masky-val és Hoodie-val a zeneiskola elé.
-12-re itt leszünk!
-Rendben. Nehogy elkéssetek! - nevettem, majd becsaptam az ajtót. Felrohantam a lépcsőn, elszaladtam a koncertterembe ahol már egész sokan összegyűltek.
-Emily! - mosolygott rám a karmester.-Mindenki itt van? Szóljon aki nincs itt!
Udvariasan elnevettük magunkat, majd mindenki elfoglalta a helyét a színpadon és elkezdtünk behangolni. Én ültem legelöl, így teljes belátást nyertem a nézőtérre.

A fárasztó próba után, elköszöntem a többiektől, és kimentem az előtérbe.
Hoodie és Masky már ott álltak a parkolóban, nem megszokott módon, maszk nélkül.
-Nahát! - csodálkoztam.
-Mi van?
-Nincs rajtatok a maszk! Még nem láttalak így titeket!
-Hát, akkor most nagy meglepetést okozhattunk! - nevettek.
-Szia doktornéni! - integetett az anyósülésről Toby.
-Nem vagyok az!
-De Candy azt mondta, hogy igen!
-Ne hallgass rá, nem vagyok orvos és kész!
-Ahogy gondolod! - rántotta meg a vállát Hoodie, és azzal a lendülettel kihúzta az ülésről Toby-t.
-Hé! - háborgott.
-Ide Emily ül!
-Brian, nincs szükség erre! Majd én ülök hátra. - tettem be a csomagtartóba a csellóm.