Laughing Jack a barátom (BEFEJEZVE ÉS ÁTJAVÍTVA)

17.rész

Reggel kómásan keltem, felöltöztem és olvasgattam egy kicsit. Ezen a héten fél nyolckor reggelizek, még volt egy fél órám addig. Lent a konyhában töltöttem egy bögrébe kávét, kikerültem a Jeff-et püfölő Jane-t és leültem Jack mellé. Masky cigizett, annak ellenére, hogy Slenderman megmondta neki, hogy kint szívjon. Nagy bánatomra Offenderman is most volt beosztva reggelire, tehát nem volt egy perc nyugtom sem.
-Hagyj békén!
-Na de bébi...
-Nem vagyok az! - kiáltottam rá.
Csak jót nevetett rajtam.
-Offender! Hagyd békén Emily-t!-lépett be Slender. - Tim, tedd el a cigid! Már mondtam, hogy tilos bent szívni! Jane, szállj le Jeff-ről, Jeff, te pedig ne adj rá okot, hogy Jane megverjen!
Hát igen. Slenderman rendbe tett mindenkit, így végre valahára csend lett. Úgy négy másodpercig, ugyanis Ben bekapcsolta a tévét, ami véletlem max.hangerőn maradt, valószínűleg tegnapról. Egyszóval megsüketültünk, Slenderman-nal együtt, pedig nincs is füle. Nagyon dühös lett erre és faggatni kezdett minket, hogy ki nézte utoljára a tévét. Nem sok információt kapott, szóval hagyta az egészet és elment.

Reggeli után Jack megkérdezte, hogy megmutathat-e nekem egy helyet.
Persze rögtön beleegyeztem.
-Gyere akkor! - húzott ki a kastélyból egyenesen az erdőbe. Pár perc séta után egy tisztáshoz értünk. A közepén egy cirkusz állt.
-Ez egy cirkusz. - fordultam felé.
-Örülök, hogy felismered, de ez nem akármilyen cirkusz. Mert ez itt az enyém! - dicsekedett büszkén.
-Wow! Komolyan így néz ki a cirkuszod? Azt hittem, hogy fekete-fehér színű, nem lila!
-Nyugi, ez csak egy ideiglenes ponyva,hogy ne ismerjék fel. Tartozik hozzá még egy vidámpark is, de az máshol van.
-Értem.
-Gyere, nézzük meg belül is!

Belül teljesen olyan volt, mint egy normális cirkusz.
-Gyere, mutatok valamit! - húzott a porond felé. A színpadon megállva megnyomott egy gombot a távirányítón, mire a nézőtéren a székek támlájából egy szempillantás alatt hosszú szögek álltak ki belőlük.
-Wow! Ezt hogy csináltad?
-Ügyesen!
-Várj... az utolsó sorokban miért nem állnak ki szögek?
-Örülök, hogy megkérdezed! Erre valók ők! - csettintett, mire a függöny mögül előbújt négy elefánt, négy oroszlán és négy tigris. Teljesen normális kinézetük volt az egyik tigris azonban narancssárga szín helyett fehér színben pompázott.

Egész nap gyönyörködhettem volna benne, de Jack hangja szakította meg az álmélkodásomat.
-Ezek az állatok arra lettek nevelve, hogy embert öljenek, vagy akár egyenek. Igen, az elefántok is. - magyarázta.
-Megsimizhetem őket?
-Csak óvatosan!
Az elefántok nagyon szelídek voltak, az oroszlánok nem igazán szerették a simogatásom ahogy a tigrisek sem. Az utolsó tigrishez léptem, a fehér színűhöz.
-Ne! - kiáltott Jack. - Őt ne simogasd, nagyon veszélyes!
-Ő? Ugyan már Jack! Táncsak nem fog felfalni!
-Ó, dehogyis nem! Még engem is megenne, nemhogy téged!
-Nem érdekel, meg fogom simogatni! - léptem elé. Rögtön fújni kezdett rám, de nem foglalkoztam vele. Óvatosan simogatni kezdtem a fejét. Szokatlanul szelíddé változott. Hagyta, hogy tovább simogassam, sőt, még azt is tűrte, hogy megöleljem. Egy szempillantás alatt szelíd lett: össze-vissza ugrándozott, mint egy gyerek és megnyalta a kezem minden pontját.

Jack a fejét csóválva nevetett.
-Nahát! Ezek szerint megkedvelt téged! Pedig ő a legveszélyesebb az összes állat közül!
-Nos, lehet, hogy csak szeretetre vágyott.
-Meglehet.
-És ők azt a maradék embert tépik szét?
-Eltaláltad.
-És van nevük? - mutattam az állatok felé.
-Igen,ő itt Szürke-mutatott a világosabb színű elefántra. - ez itt Jack.-mutatott a mellette lévőre.
-Te most komolyan magadról nevezted el?
-Nem, a másik Jack-ről, mivel ő az egyetlen elefánt aki megeszi az áldozatot. Ő itt Dumbó, és azért ez a neve, mert neki van a legnagyobb füle.
-Cuki.
-Ez itt pedig Daisy.
-Aranyos nevük van! A többinek is van?
-Nem. Csak a fehér tigrisnek. Az ő neve Hópihe.
-Neki is aranyos a neve. De a többinek miért nincs?
-Nemtom, nem kell nekik név. Ők szót fogadnak nekem, tehát nem szükséges.
-Értem. Van még valami amit meg szeretnél mutatni?
-Nincs. Vissza! - intett az állatoknak, hogy visszamehetnek. Hópihe azonban nem akart itthagyni, tehát állandóan követett és nem engedelmeskedett Jack parancsának.
-Na, lett egy rajongód! - nevette el magát.

Na, mára ennyi tellett tőlem, remélem tetszett ez a rész is. Bevallom a cirkusz kinézetét nem magamtól találtam ki, hanem Blanyec könyvéből csentem el, mert az volt a kedvenc jelenetem a könyvből, amikor a székek szöges kínpaddá változtak! (Lécci ne kövezz meg ezért! Ugye nincs harag? 🙏😥) Amúgy ajánlom mindenkinek a figyelmébe Blanyec Sad Clown című könyvét, mert szerintem nagyon jó lett! 👍

Viszlát a következő részben!