Laughing Jack a barátom (BEFEJEZVE ÉS ÁTJAVÍTVA)

12.rész

*Time skip*

Már két hete, hogy otthon vagyok. Ez idő alatt szorosabb lett a kapcsolatom Jack-el, olyannyira, hogy többször is áthívott magához. Hoodie-val csak egyszer találkoztam, de Jack megígérte, hogy bemutatja majd nekem Kagekao-t is! Őt is nagyon szeretem! Leginkább rá vagyok kíváncsi. Na meg persze Seedeater-re! Olyan cuki!

Ma is ugyanúgy kezdődött minden. Felkeltem, megreggeliztem, fogat mostam és rohantam az egyetemre. Innentől viszont az "ugyanolyat" felváltotta a rémálom. Ugyanis bejelentették, hogy két hét múlva készüljünk, mert vizsgázni fogunk. Mivel rettenetesen pánikolós ember vagyok, majdnem elájultam. Jesszusom!

Este még beszéltünk Jack-el. Megnyugtatott, hogy valószínűleg sikeresen le fogom tenni a vizsgát, bármennyire is nehéz lesz! Ez némileg lenyugtatott, de attól még izgultam.
-Nyugi, nincs mitől félned!
-Könnyen beszélsz! Te nem vizsgázol!
-Valóban nem, de attól még nem kell pánikolnod! Már most is levizsgázhatnál!
Nagyot sóhajtottam. Igaza van. Nem kéne izgulnom.
-Köszi! - sóhajtottam.
-Na, menj aludni!
-Hékás! Ezt nem Jeff szokta mondani?
-Ja, tényleg! Nem direkt volt, na!
-Oké, szia!
-Szia!

*Két héttel később*

Sikeresen átmentem a vizsgákon. Rengeteget tanultam, aminek meg is lett az eredménye. Hibátlan lett a vizsga, aminek nagyon örülök. Anyáék irtó büszkék voltak rám, Jack is megdícsért. Viszont az a baj, hogy anyáék most a fejükbe vették, hogy el kell költöznünk. Nem akarom itthagyni a házat, és Jack-et sem! Megpróbálom rávenni őket, de nem ígérek sok esélyt.
-Anyaaaa! Lécci lécci lécci! Ne költözzünk el! Jó helyen lakunk! Apaaa! Kérlek ne! Neeee! - sírtam. Apa fejében szerintem sokadjára fogalmazódik meg a kérdés, hogy normális vagyok-e. Sóhajtott egy nagyot. Már épp kezdtem volna haláltusát színlelni, mire apa fejében felgyulladt a villanykörte.
-Margo! Mi lenne, ha Emily ittmaradna és csak mi költöznénk el!
-Megbolondultál! - sikoltott anya. - Sorsára hagynád a lányodat! Az én kicsi Emilym-nek mellettem a helye!
-Anya, túlreagálod! Apának igaza van! Miért nem maradhatok itt? Már lassan 20 éves leszek, a korombeliek már rég nem élnek együtt a szüleikkel.
-Túlfélted őt! Hagyd, hogy végre felnőjön! - mondta Apa.
-Hát... Nem szívesen, de beleegyezek.
-Ez az! Köszönöm anya! - szorítottam magamhoz őket. Felrohantam a szobámba és felhívtam Jack-et.
-Helló, mi újság?
-El sem hiszed, hogy mi történt!
-Na mi?
-Anyáék elköltöznek és enyém lesz a ház!!!
-Nahát! Gratulálok!
-Köszi! Majd áthívlak oké?
-Rendben! Szia!
-Szia! - integettem neki.

Másnap már anyáék készülődni kezdtek a költözésre. Segítettem nekik amikor csak tudtam, de még így is sok dolog volt hátra.
-A tányérokat hova tegyem?
-Ebbe a dobozba szerintem el fognak férni! Néhány tányér viszont maradjon itt neked!
-Oké, köszi anya!

Jack is átjött segíteni, nagy hasznát vettük, mert a polc tetejéről a vázákat kellett leszednie.
-Minek van ennyi váza itt?
Felnevettem.
-Anya gyűjti az ilyeket.
-És mért pont nekem kell leszedni?
-Mert csak te éred el!
-Úgy volt, hogy filmet nézünk! Nem pedig poros vázákat pakolunk!
-Ne haragudj, majd utána ígérem nézünk valami filmet!
-Ajánlom is! -dörmögte Jack és tovább szedegedte a vázákat.
Később mire leszedtük a temérdek porcelánt Apa megengedte, hogy filmezzünk. Felmentünk a szobámba és bekapcsoltam a tévét.
-Melyiket nézzük meg?
-Hmm. A kedvencedet!
-Sok kedvencem van. Előzőleg melyiket is néztük meg?
-Az-t. Mármint a filmet!
-Ó, tényleg! Nézzük meg még egyszer!
-Nem! Most mást!
-Hmm... Kedvencek temetője?
-Még nem láttam!
-Akkor ezt!
Betettem a lejátszóba és elindítottam a filmet. Jól szórakoztam rajta, ahogy Jack is. Szinte már betegre nevettem magam. A végét viszont nem láttam, mert elnyomott az álom.

Másnap az ágyamban keltem. Ezek szerint Jack elment. Kipattantam az ágyból és lerohantam a konyhába. Az előző napon becsomagolt dobozok eltűntek, viszont kintről nagy zaj szűrődött be. A költöztető teherautó most ment el. Apa és Anya kézen fogva jöttek be.
-Máris mennetek kell?
-Igen.
Elszomorodtam. Nem mondták, hogy mikor mennek el, de tudtam, hogy a lehető leghamarabb elköltöznek.
-Hát akkor... - léptem eléjük. - Sziasztok!
-Szia Emily! Vigyázz magadra!
-Nehogy elkapjon a rendőrség! - kacsintott rám Apa. Felnevettem.
-Nem fognak! - öleltem meg mindkettőjüket. Kikísértem őket a kocsihoz és egészen addig ott álltam amíg el nem tűnt a szemem elől az autójuk. Szomorúan visszaballagtam a házba. Máris hiányoznak! Kintről mozgolódást hallottam. Kirohantam a kertbe, de rögtön megtorpanttam.

Jack állt ott oldalán... Kagekao-val. Nagyon megörültem.
-Úúúúristen! Kagekaoooooo! - kiáltottam örömömben és szegény Kagekao-ra ugrottam.
-Héhéhé! - szedett le róla Jack. -Nehogy összetörd magad! És Kage-t.
Lemásztam róla, mire egy szempillantás múlva talpra szökkent.
-Üdvözlöm a szép hölgyet! - köszönt és kezen csókolt. - Kit szólíthatok e gyönyörű teremtésben?
Nem állhattam meg, hogy el ne piruljak.
-Emily.
-Szép neved van! - dícsért.
-Köszönöm!
-Na és mi újság? Látom most mentek el a szüleid!
-Igen, az előbb mentek el. Bejöttök?
-Nos, ha nem zavarunk! - mondta Jack.
-Ugyan, gyertek be!

Betessékeltem a két fiút és leültettem őket a kanapéra.
-家にワインはありますか？
Értetlenül néztem rá.
-Tessék?
-Oh, igaz is,nem beszélsz japánul. Van itthon esetleg egy kis bor?
-Persze, azt hiszem kéne itt lennie!
Bementem a kamrába, leemeltem egy üveg bort a polcról, kivettem a szekrényből egy borospoharat és Kagekao elé tettem. Töltött magának egy pohárral és lassan kortyolgatni kezdte.
-Te is kérsz? - kínáltam meg Jacket is.
-Hmm, most nem, köszönöm. Inkább ha van cukorka...
-Hozom! - indultam a szekrény felé. Kivettem egy csomag nyalókát és Jacknek dobtam.
-Úúú, köszi! - bontotta ki.
-Unatkozom. - jelentette ki Kagekao. Már a negyedik pohárnál tartott, de úgy látszik semmi nem hátráltatja vissza.
-Mért nem megyünk el gyilkolni? - csillant fel a szemem.
-Remek ötlet!-állt fel Kage. - Kit gyilkolunk meg?
-Ismerek egy lányt, nem messze lakik innen! Állandóan hazudik a szüleinek és mindig részegen jön haza!
-Hohohó! Engem meg sem kérdeztek? - vágta be a durcit Jack.
-Nyugalom perverz barátom! Te is velünk jöhetsz! 正しい？
-Ööö.... Ideje lenne talán megtanulnom japánul! - nevettem fel.