Laughing Jack a barátom (BEFEJEZVE ÉS ÁTJAVÍTVA)

1.rész

Ugyanolyan nap volt mint a többi. Ugyanúgy felkeltem, felöltöztem, megreggeliztem és elmentem az egyetemre. Ott a szokásosan (számomra izgalmas) órák után hazarohantam, felkaptam a fehér színű  csellómat és az oldaltáskám, benne a késemmel és a pisztolyommal. Mindenhová magammal viszem ezeket, ha nem az egyetemen vagyok. Elmentem a zeneiskolába, utánna persze spuri hazafele, mert fél óra múlva jött a zongoratanárom, és a szintén fehèr színű zongorámmal gyakoroltunk vagy másfél órát. Ebből is jól látszik, hogy a fehér és a fekete színek a kedvenceim. Megcsináltam a házit, de utánna nem tudtam mit kellene csinálnom. Hiába olvastam, az sem nyugtatott meg. Ígyhát lementem a konyhába, ahol Anya háttal nekem mosogatott, Apa pedig a híradót nézte.

-Ömh...nincs mit csinálnom-kezdtem.-rettenetesen unatkozok és hát arra gondoltam, hogy ha megengednétek...-de Apa félbeszakított.
-Azt szeretnéd, hogy engedjük el az erdőbe, igaz?
A fenébe! Túl jól ismernek a szüleim.
-Igen.
-Nos, nem bánom. Vidd a telefonod, hogyha valami baj van el tudj minket érni.
-Rendben.
-És vacsira érj haza!-tette hozzá Anya.
-Rendben. A hátsó ajtón megyek ki.
-Oké. Vigyázz magadra szivem!
-Anya, nem kell ennyire félteni! 19 éves vagyok, nem 5!
-Nembaj kincsem, inkább hívj fel, ha valami történik, ne próbáld meg egyedül helyrehozni!
-Oké.-mosolyodtam el. A szüleim túlaggódják a dolgot. Csak az erdőbe megyek, nem Oroszországba. Felkaptam az oldaltáskám, de a szemem megakadt a csellómon. Miért is ne? Felkaptam azt is és a hátsó ajtón keresztül kicsusszantam a kapunkhoz.

Beleszippantottam az ismerős levegőbe és elindultam a fák között. Sokszor sétálok errefelé, valahogy vonzott a nyugalom, amit az erdő áraszt magából. Kinéztem magamnak egy farönköt, majd ráültem. Elővettem a csellóm és elkezdtem játszani a kedvenc dalomat.

Többször is eljátszottam, mire végeztem el is kezdett alkonyodni. Felsóhajtottam és pakolászni kezdtem. Ekkor vettem észre, hogy megint sikerült túlságosan közel kerülnöm a kerítéshez. Anyáék nem engedtek már kiskoromban sem ilyen közel, mert féltettek. Ahogy jobban néztem, feltűnt, hogy egy hatalmas rés van az oszlop és a vasháló között. Egy pillanat alatt megijedtem, hisz ez azt jelenti, hogy valaki kijutott rajta.
Hirtelem hallottam valami mocorgást a mellettem lévő bokrok közül. Odakaptam a fejem és aztán...megláttam...pedig ő nem létezik...Az lehetetlen...

Laughing Jack állt előttem teljes harci díszben. A fekete fehér bohóc észrevette, hogy észrevettem, ezért futásnak eredt.
-Várj!-kiáltottam utánna. Vagy nem hallotta,vagy nem akarta volna meghallani, de az biztos, hogy nem állt meg. Persze én bolond meg utánna. Kissé lehetetlen dolognak tartottam, hogy előlem menekül. Nem pont fordítva kéne ennek lennie?

-Kérlek várj! Ne haragudj! Nem akartalak volna megilyeszteni!-miféle hülyeséget beszélek? Laughing Jack megijed egy lánytól?
Megtorpant. Én is megálltam, de volt köztünk vagy 10 méter.
-Nem akarom, hogy elfuss!-folyttattam, mivel látszott Jack-en, hogy újra futásnak fog eredni.
-Szeretném,ha barátok lennénk!-mosolyodtam el. Ő értetlen fejjel fordult felèm.
-Hogy mit?
-Jól hallottad! Te vagy a kedvenc creepypastám!-mentem közelebb hozzá. Nekem is csak eszet nem adtak mikor világra jöttem...
Jack elkezdett gyanakodva méregetni.
-Nem is rossz!-vigyorodott el perverzen és közelebb jött hozzám. Már szinte az arcomba hajolt, de én nem futottam el. Persze, hogy nem! Hülye lettem volna! A kedvenc karakterem, nem fogok csak úgy elszaladni! Karonragadott, és egyre beljebb vonszolt az erdőbe. Azért kicsit féltem.
Elképzeltem,hogy mégis mit fog velem művelni, de inkább nem akartam volna rágondolni...

Látszott rajta, hogy nem tudja mit tegyen. Végül szigorú tekintettel felém fordult.
-Ha bárkinek elfecseged, hogy kimentem nagy bajba kerülsz!-sziszegte a fogai között.

Átmászott velem együtt a résen és a karomat még mindig fogva húzott egyre beljebb. Itt már kezdtem jobban félni, hisz nem lehetett tudni senkinek, mi van a túloldalán a kerítésnek.

Megsúgom, semmi érdekes, ugyanaz az erdő, csak itt emberfeletti lények élnek.

Egy kétszintes, nagyobbacska faházat láttam meg magam előtt. A kapuja falécekből volt,hogy ne lehessen se kilátni, se be. Behúzott majd a bejárati ajtónál szó szerint bedobott.
-Hékás! Nem kellene egy kicsit udvarasabbnak lenned? Nem vagyok holmi labda, hogy dobálni keljen!-háborodtam fel. Jack becsapta az ajtót, majd ijesztő mosollyal az arcán elém lépett.
-Te nekem nem parancsolgatsz a házamban szivi! Jelenleg az enyém vagy és azt kell tenned amit mondok! Bár nem tudom mi legyen veled!-gondolkozott el egy pillanatra.
-Oké!-nevettem el magam.
Jack arcán meglepettség terült szét, de rögtön átváltott az ismert gonosz vigyorába.
-A helyedben nem vihognék! Jelen esetben te rosszabb helyzetben vagy!
-Mint te? Te is bajban leszel, ha kiderül, hogy egy embert tartassz fogva!-ezt megkapta!
-Kurva vicces...-morogta.
-Szerintem is, csak finomabban kifejezve!-mosolyodtam el ismét.
-Megtennéd,hogy letörlöd az a vigyort az arcodról-csapott a homlokára.
-Nem!
-Még szemtelenkedsz is?
-Ezt most kérdezed vagy megállapítottad?
-Ajjjj-látszott Jack-en, hogy mindjárt elfogyik a türelme, így hát abbahagytam.
-Ömh...enlézést, folytasd!
Jack olyan fejet vágott, mintha azt jelentettem volna ki, hogy egy macska vagyok.
-Tehát...khm...-alaposan végigmért, majd folytatta:
-Volna számodra egy nem elfogadhatatlan ajánlatom. Te leszel a foglyom, de nem akárhogy! Itt kell maradnod és ki kell takarítanod, illetve főznöd is kell minden áldott nap. Nem beszélhetsz senkinek sem arról, hogy hol vagy. Cserébe kapsz kaját, szobát és nem foglak bántani. Ha nem fogadod el, megöllek. Válassz! Ez az első és az utolsó, hogy ezt csinálom, tehát jól gondold végig!
-Hmmm...... elfogadom, ha megengeded, hogy kétnaponta gyakoroljak a csellómon és a zongorádon!-mutattam a hangszerre.
-Nos, nem bánom. De a zongorán hetente csak kétszer játszhatsz! Nem hagyom,hogy tönkretedd...
-Rendben! Egyébként minek van neked ilyened?
-Nem az enyém, amikor elzárták a területet az előző tulaj itthagyta. Erre van a szobád!-mutatott a bejárattal szembeni folyosóra.-balra az utolsó. Pakold le a cuccaid és gyere le!
-Oké.