Laughing Jack a barátom (BEFEJEZVE ÉS ÁTJAVÍTVA)

9.rész

Másnap reggel a szobámban ébredtem. Jack valószínűleg felvitt a, úgyhogy lementem megköszönni. Reggeli után beszélni szeretett volna velem. Nemtom miről, de azt mondta, fontos. Leültem a fotelbe, Jack pedig a tv mellett maradt.
-Na, tehát, hosszasan gondolkoztam, hogy mit kezdjek veled, és arra a döntésre jutott a választásom, hogy hazaengedlek!
Megállt bennem az ütő.
-Hogy, mit? Hazaengedsz??
-Igen. Délutánra szedd össze a holmidat!
-Rendben.-mondtam kissé szomorkásan. Bevallom jól szórakoztam ezalatt a 3 hét alatt, szívesen maradtam volna még vele. Persze ezt nem dönthettem el, mert lehet rámtaláltak volna.

Délutánra mindenem összepakoltam, és indulásra készen álltam az ajtóban. Hátamon a csellómmal, oldalamon a táskámmal és a kezemben egy szatyorral indultunk haza Jack-el. Amint a házunkhoz értünk, Jack felsóhajtott és felém fordult. Némán álltunk egymás előtt. Nem bírtam tovább, elsírtam magam. Jack szánakozva megölelt.
-Ne sírj! Attól még, hogy nem vagy a foglyom, barátok lehetünk! Bár...őszintén szólva, sohasem voltál a foglyom!
Elmosolyodtam. Kedves tőle, hogy nem tekintett a foglyának.
-Köszönöm!
-Mit?
-Hogy elraboltál!
Elnevette magát.
-Holnap várom a hívásod!
-Oké! Videochat?
-Rendben!
-Szia!
-Szia!
Megfordult és elkezdett lassan beljebb menni az erdőbe.
-Várj!-kiáltottam utána.
-Hm?

Odaszaladtam és teljes erőből megöleltem. Visszaölelt, mire én megpusziltam az arcát. Bíborpiros lett az arcom, de ő sem panaszkodhatott. Óvatosan eltolt magától és belenézett a szemembe. Elkaptam a tekintetem és a ház felé szökdeltem. Visszanéztem. Jack még ott állt ahol eddig. Integetni kezdtem, mire ő is visszaintett.

Amint beléptem Anya sírva a nyakamba borult, Apa pedig őt próbálta nyugtatni.
-Kincsem! Édesem, annyira aggódtam miattad! Hol voltál? Már az egész várost fölkutattuk érted!
-Anya, elraboltak, de semmi bajom! Nem éheztettek, sőt, nem is vagyok éhes!
-Ki rabolt el? Ki volt az?-követelte apa.
-Senki!
-Na persze! Megtiltom, hogy elmenj abba az erdőbe!
-Albert!-szólt közbe Anya.-Látszik, hogy a gyerek fáradt! Hagyjuk pihenni, majd később elmondja!
Apa feszülten méregetni kezdett.
-Rendben.

Felrohantam a szobámba, és magamra zártam az ajtót. Huh, ezt megúsztam. Nem sok kellett, hozzá, de szerencsére nem történt meg. A telefonom képernyője világítani kezdett. Jack hív.