Szívem főnöke

23. Rész

Mikor hazaértem nagyon rosszul éreztem magam. Igyekeztem anya tekintetét kerülni, nehogy észre vegye, hogy valami nincs rendben. A szívem olyan hevesen vert, hogy azt hittem anya meghallja. De szerencsére jól kezeltem a dolgokat és cseppet sem tűnt fel neki, hogy rosszul vagyok.
Nem úgy éreztem magam mint egy másnapos, sokkal inkább mint aki több doboz energiaitalt ivott. Apa nagyon mérges volt rám, talán így jött ki rajta az aggodalom, egész éjjel hívogatott és akkor nyugodott meg amikor Péter felhívta, hogy nála vagyok de majd csak reggel jöjjön mert úgyis alszom. Mit gondolhatott rólam apa? Beszélnem kell vele minél előbb. Edina azt mondta megbeszéltek mindent és apa egy tündér mert mindent megért. Szerintem pedig nem!
-Legközelebb két telefont viszel magaddal!
Förmedt rám anya.
-Szerintem egy is elég. Ha ezt nem veszem fel, miből gondolod, hogy azt fel fogom?
Anya kimerített magának egy tányér levest. Nagyon nem kívántam, de nem tűnhettem betegnek anya szemében. Utánoztam őt.
-Tudod, hogy nem szólok bele a dolgaidba. Nagy lány vagy már, de féltelek.
-Tudom. Okkal féltesz.
Megállt a kanál a szájánál.
-Ezt mire véljem?
Nyeltem egyet, majd az asztalhoz sétáltam.
-Hát, itt vagyok fiatal lány, szép is vagyok valamennyire nem?
-Ezt inkább hagyjuk mert csak idegesebb leszek.
Nevettem. Anyával jó volt dumálni, mindig hamar letettünk a dolgokról.
-Mikor indulunk? -kérdeztem.
-Eszünk és indulhatunk.
Anya levese csoda volt. Csodàt tett velem. A szívem dobogása helyreállt, a légzésem lelassult és a közérzetem is olyan volt amilyennek lennie kellett.
Csak ketten mentünk megnézni a terepjárót. Anya újdonsült udvarlója még nem jelentkezett, anya úgy gondolja biztos összeült a barátaival iszogatni az este. Én vsak úgy szoktam mondani, túl jól sikerült az éjszaka.
Most biztos pihen.
Edina a pasijával randizik, ha jól sejten moziba mennek és biztos beszámolót tart a szörnyű viselkedésemről, amiről persze nem tehetek.
Borzasztó visszagondolni arra, milyen tehetetlen is voltam. Jobb lenne megnézne egy orvos. De mit mondok anyának? Össze kell szednem magam, hiszen már jobban vagyok. Felmentem a szobámba, hogy lefürödjek és átöltözzek. Nyári ruhát választottam, egyberészeset, aminek mélyen kivágott volt a háta. A zöldtől a rózsaszínig minden szín megtalálható volt benne. Szerettem ezt a ruhát de csak ritkán veszem fel. Pedig istenien áll némi kiegészítővel, mondjuk egy nagy fehérkeretes napszemüveggel és fehér gyönygyös karkötővel. Fantasztikus.
-Ugy kicsípted magad még a végén leveszed a lábáról a főnökömet.
Hatalmasat dobbant a szívem.
Hogy lehetek ilyen sötét elme?
Hát persze. Hiszen Pétertől akarja megvenni a terepjárót. Apa... jaj, ne...
Megszédültem. Hogy felejthettem el?
-Anya, rosszul vagyok.
Valószínű elsápadtam mert anya arca komoly lett.
-Mi a baj?
Kezdett csengni a fülem és ez nálam rosszat jelentett.
-Hányingerem lett hirtelen, lehet jobb ha itthon maradok.
Elkezdtem hátrálni az ágyam felé majd leültem rá.
-Nagyon sápadt vagy. Hozok vizet.
Anya kiment. Most mi legyen? Alig, hogy megszabadulok ettől az embertől, újra találkoznom kell vele. Nem, nem akartam többször. Le kell csitulnia a dolgoknak. Vert a víz újra és nehezen kaptam levegőt. Mintha bepánikoltam volna. Szaporán vettem a levegőt. Anya felért egy pohár hideg vízzel a kezében.
-Gyere igyál kicsim.
Nem is kellett mondania. Hamar lehúztam a pohár tartalmát közben agyaltam, hogy mi legyen.
-Hívjak orvost?
-Nem! -pedig akartam. Aggódtam magam miatt. De anya nem tudhat semmit sem.
-Jaj életem. - anya megsimogatta az arcomat.
-Elmegyek egyedül. Pihenj. Felhívom apádat jöjjön ide. Vigyáznia kell rád.
Kicsit mérges lettem.
-Anya, komolyan fontosabb az a terepjáró mint én? Megint át akarsz passzolni apának. Mindig ezt csinálod.
Anya tekintete megmerevedett.
-Mi ütött beléd? Nem kéregethetem folyamatosan a te autódat.
-És muszáj pont terepjáró? Nem elég egy kisebb autó neked?
-Ezt már megbeszéltük kicsim, mi a probléma most?
Utáltam, hogy anya olyan higgadtan tudott velem kommunikálni. Pszichológusnak kellett volna mennie.
-Az, hogy... nem... -a térdemre könyököltem. -Nem érzem jól magam.
Meleg érintést éreztem a vállamon, majd hallottam, ahogy az ügyeletes orvos beleszól anya telefonjába.