Röviden annyi, hogy sosem rajongtam a rosszfiúkért. Szerettem ha egy srác romantikus és amolyan hősszerelmes. Igen ezt szerettem és ezt akartam addig, amíg meg nem ismertem anya főnökét. Teljes ellentéte volt az eddigi elképzeléseimnek. Miért nem tu...
Hőség áradt szét a testemben. Bár picit hányingerem volt, mégis jól éreztem magam, mert ő ott volt velem. De nem láttam. Sötét volt. A barátnőm hangja fúrta be magát az agyamba, amitől aztán kinyitottam a szemem. -Mari! Jól vagy? -Mi? Mi történt? Ilyedten kapkodtam a fejem jobbra majd balra. Hol van? Az előbb még itt volt. Tisztán láttam. Azok a szép szemek. Istenem. Nem lehet, hogy csak képzelődtem. Kezd az alkohol egyre jobban elszédíteni. Az út szélére néztem, hol az autót láttam parkolni. Nem volt ott. Az autó és almáim pasija sem. -Hol van? - gondolkodtam hangosan. -Ki? Csak pörögtem körbe mint egy megszédült balettáncos. -Mari! Kiről beszélsz? -értetlenkedett a barátnőm. -Hát a...-nem mondtam tovább. Alkoholfürdőben úszkáló agyam hirtelen kitisztult és fájdalmat éreztem tarkómban. Elestem. Jobban mondva, leestem a padról és valószínű elájultam. Nem vall rám ez az idióta viselkedés. Na, jó hogy mégsem volt itt a Félisten. Szörnyű lett volna ha így lát. Habár nem is értem mit foglalkozom a véleményével. - Gyere csajszi, ideje felkelni a földről. Edina a kezét tartotta felém. Megragadtam és engedtem,hogy a testem súlya elemelkedjen a talajról a barátnőm jóvoltából. -Te bajkeverő! -Ki történt velem? -kérdeztem puhatolózva. Edina szemei sokkal józanabbak voltak, mint amilyennek a sajátomat éreztem. -Leszédültél a padról te szerencsétlen!- mondata végét elnevette. Teszem fel igen vicces lehetett.😒 Na mindegy. -Sokat ittunk Edi, menjünk haza. Egy csapat fiatal jött el mellettünk. Próbáltam józanul nézni rájuk és addig nem megszólalni míg tovább nem haladnak. -Késő is van. -Nincs késő és neked még van egy elintézetlen ügyed. -Edina rámszegezte a mutatóujját. Nem. Hallani sem akartam róla többé. Haza akartam menni. Szédültem, hányingerem volt és az alkohol abszolút nem úgy hatott rám mint szerettem volna. Émelyegtem, azt éreztem mentem összerogynak alattam a lábaim. Tudtam is, hogy miért. Az eséstől. Lehet agyrázkódást kaptam. A pánik úrrá lett rajtam. A gyomromban remegést éreztem, féltem, hogy elhányom magam. -Edi, nem vagyok jól. Edina kétségbeesetten nézett rám. A szemeiben láttam, hogy felfogta, baj van. Éreztem, hogy elfehéredek. -Mari, mi... Abban a pillanatban, hogy Edina befejezhette volna a mondatát, előrebuktam és azt éreztem, hogy az agyam képtelen tovább irányítani a testem mozdulatait. Még éreztem, hogy Edina elkapott, aztán már csak sötétséget láttam, de még emberi hangokat hallottam. -Út Isten Mari...ne csináld kérlek. -Ki történt lányok? -férfi hangra lettem figyelmes. Ismerős férfi hangra. -Nem tér magához. Majd egy meleg érintést éreztem a derekamon és végleg kiesett a kép.
Nagyon remegett a testem mikor észhez tértem. Valamiféle reakció jöhetett létre a szervezetembe, mert nagyon szokatlan volt a dolog. Kissé meg tudtam róla feletkezni amikor szemet szúrt, hogy hol vagyok. Egy igazán pazar hálószobaban, minden bútort a szürke dizájn jellemzett. Friss volt a levegő, tiszta az ágynemű és elképesztően modern hangulat. Szinte éreztem a bútorok új illatát. Ez biztosan egy vendégszoba. De hol vagyok? Apa házában nincs ilyen helyiség. Vagy mégis, csak én nem tudok róla? Az is meglehet. Végignéztem magamon. Nem volt rajtam ruha. Egy hófehér takaróval voltam letakarva. Ilyedtemben fel akartam ülni, de a fejemben levő nyomás visszarántott. Miért vagyok ilyen szarul? Kezdett nagyon zavarni minden. Főleg az, hogy nem tudtam hol vagyok és hogy mindennek tetejébe a ruhám sincs rajtam. Kinek szóljak? Vagy mi legyen? Hány óra lehet? Sóhajtottam egy nagyot. Hangosra sikerülhetett, mert kinyílt a hófehér, szimalapu beltéri ajtó és Edina aggódó tekintete jelent meg előttem. Látszólag megnyugodott. -Hála égnek. Azt hittem nem térsz észhez. Gyorsan az ágy mellé szaladt és megragadta a kezem. -Édesapád már úton van ide. -Ne, nem kell Edi, nem akarom, hogy aggódjon. -Mindegy, már szóltunk neki. -Szóltunk? Hol vagyunk Edi? -Hát...hogy érzed magad? -Válaszolj már! - csattantam fel. Kezdtem magam egyre kellemetlenebbül érezni. Edina válaszra nyitotta a száját, amikor ismét kinyílt az ajtó. Meglepetésemre nem apám jött be rajta, hanem egy sokkal izgalmasabb egyéniség. A szívem felgyorsul, bár már eddig is gyorsan vert. Az a félisten lépett be a szobába, akitől mindig felforrósodik a testem. És most itt fekszem előtte egy takaróval letakarva, alatta pucéran. Az ész megáll.
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
