Szívem főnöke

8. rész

Öt perc sem kellett, már a kocsimba ültünk és szeltem a kanyarokat Szombathely felé.
Anya örült, hogy elmegyek otthonról, legalább kénye kedvére szervezhet egy romantikus vacsorát Szabolccsal, az udvarlójával.
Anya istenien főz. Biztosan le tudna venni a lábáról bármilyen férfit, akit nem a farka, hanem a gyomra hajt.
Szabolcsról semmi egyebet nem tudok, csak, hogy a macskájával él a szomszéd utcában egy emeletes panelházlahásban.
Érdekes, mert anya mindig a rosszfiúkat kedvelte. Ellentétben persze velem. Én jobban kedveltem a nyugalmat. A rosszfiúkkal az élet is rossz.
Sok sikert kívántam neki mikor eljöttünk és mondtam, hogy adja át üdvözletem Macskás úrnak.
Edina tökig lehúzta az ablakot.
-Nézd már, egy fácánkakas. -kiabálta.
A tűző napsütés miatt, aminszemből verődött az arcomba, képtelen voltam levenni a szemem az útról.
-Aha! Szép Edina, de húzd fel az ablakot mert kivisz a huzat!
Felhúzta, majd szigorúan megbámult. Màr amit félszemmel ki tudtam venni a mozdulataiból.
-Mi van, Mr. Teddelatelefonod rádragasztott valamiféle rossz modort? -kérdezte csalódott mérgesen.
-Hogy jött ő most képbe? -csaptam rá a kormányra. Nem értettem miért akadok így ki, ha szóba kerül, vagy ha rá gondolok, de még a lábaimat is remegni éreztem. Félve nyomtam a gázpedált, nehogy az megremegjen és egyenesen vegyem be a kanyargós utat.
-Látom rajtad, hogy ezen kattog az agyad. A pasin. -mérges hangja csalafintan stílust öltött.
Magamba letisztáztam amit hallottam. Igaza volt. De nem jó kedvemből kattogtam rajta, hanem mert tényleg megbántott.
Mondhatnám, hogy találkoztam minden idők pasijával, de nem. Nem mert egy patkány volt. Nem tudtam rá szebb szót találni.
-Az, aki így beszél egy nővel, nem más mint egy patkány. Erről ennyit.
-Tetszettél neki.
-Dugulj el!
-Te dugulj el!
Lassítottam, majd beleléptem a fékbe. Mivel nem volt forgalom, bátran fordultam a barátnőm felé. A jobb indexet kinthagytam a biztonság kedvéért.
-Na idefigyelj! Nem azért meséltem el neked, hogy hülyeségeket képzelődj. Ha azt mondom ez nekem fájó élmény, akkor az úgy is van. Oké? Nem szeretném, ha többször szóba hoznád Mr. Teddelatelefonodat!
Edina meghökkent fejjel bámult. Nyelt egyet.
-De azt modntad csajos dolgokról...
-Mit mondtam volna Hunor előtt? -vágtam félbe a mondatát. -Még a végén azt terjesztené, hogy máris más férfiakról álmodozom, pedig épphogy szakítottunk. Pontosan úgy, ahogy most te is!
Visszafordultam és meg sem várva Edina reakcióját, padlóig nyomtam a gázt.
Igen, egyik nagy hibám az volt, hogy nagyon sokat képzelődtem olyan dolgokról, amik nem is úgy vannak, ahogy azt én gondolom.

Fél óra alatt fent voltunk Szombathelyen. Apa a Két banán presszóba ült és áldottam is érte az eget, mert azt a presszót énis sűrűn használtam és nagyon szerettem. Koleszból mikor kimenőnk van, mindig ide szoktunk jönni a barátnőimmel. Illetve szobatársaimmal, mert barátnőm csak egy van. És most éppen itt gubbaszt mellettem az anyósülésen. Reméltem, hogy nem bántottam meg. Megsimogattam a combját miután leállítottam az autómat. Ő kedvesen rámnézett. Nincs para. Biztosra vettem a szeme állásából.
-Na menjünk. -mondta, majd kilökte az autó ajtaját. Követtem.
Nagyon meleg volt, tűzött a nap, örültem, hogy a legerősebb napszemüvegemet tettem fel. Felsobtam a vállamra a táskámat, majd előre mentem, hogy kinyissam Edinának a Két banán presszó ajtaját. Besétált, én pedig követtem.
Ahogy beléptünk, modern pop zene csapta meg a fülemet, friss, légkondícionált levegő a bőrömet. Jól esett.
Levettem a napszemüvegem és egy érdekes jelenetetnek lettem szemtanúja.
Apám a presszó jobb sarkában ült egy boxban és egy ismerős pasas éppen helyet foglalt szembe vele.
Egyből felismertem azt a hihetetlen szexi megjelenést.
Még hátulról is tisztán kivehető volt, a jelenléte pedig érdekes bizsergést indított el bennem, pont olyat amilyet utoljára éreztem amikor láttam.
Ő volt az.
Mr. Teddelatelefonod!