Az autóút további része abból állt, hogy a zenét hallgattuk mindketten. Péter nagyon határozottan, néhol gyorsan vezetett. Hamar Szombathelyen voltunk. Aztán eszembe jutott, hogy még mindig abban a ruhában vagyok, amit Szabolcs megbámult rajtam. Undorító. Kirázott a hideg a gondolattól. Úgy döntöttem megpróbálom elfelejteni, bármennyire is nehéz és csak Péterrel foglalkozom. Itt ülök mellette az autójában.
Egyszerűen ép ésszel felfoghatatlan, hogy valaki odavan egy férfiért minden egyes porcikájával és az elviszi magához.
Közeledtünk a háza felé. Emlékeztem rá, hogy nagyon szép hatalmas házban lakik. Rohadt jól állt neki, bár belegondolva szerintem akkor is oda lennék érte ha egy kunyhóban lakna.
Lassan lefékezett, a szívem hevesebben vert. A két ellentét.
Feljárt a hídra és egy távirányító segítségével kinyitotta a hatalmas kaput. Az lassan elhúzódott, Péter pedig egyesbe tette az autót. Bejárt az udvarra ami csodálatos térköves látvány volt. Egy hibtaágy is pihent a terasz mellett. A legutóbb annyira ideges voltam, hogy körbe sem néztem. Most pedig elég sötét van. De vajon hova visz? Biztos a vendégszobát ajánlja fel. De hát mit is gondoltam. Mi mást?
Annak örülnék a legjobban természetesen, ha maga mellé szeretne, de akkor meg túl lennénk ezen a Becserkészlek dolgon.
Leállította az autót, aztán rám nézett.
-Lehet nem gondoltad át hová is kell jönnöd.
-Kell? Nem, nem kell.
-De igen Mariann.
Elkomolyodott.
-Amikor azt mondtad, szeretnél velem jönni, azzal szerződést kötöttél velem. A bennem lakozó ördöggel.
A mellkasára bökött.
-Mire célzol? -kérdeztem félve.
Mélyet sóhajtott.
-Hogy nem szabadulsz. -Határozottan jelentette ezt ki, hangja mégcsak meg sem remegett.
Nem is akarok szabadulni. De ezt nem mondhattam ki.
-Ez nálam azt jelenti, hogy határokat fogsz átlépni. Szinteket fogsz lépni. Felfele.
Az ujjával mutogatni kezdte, a lépcsőzés menetét.
A titokzatossága megrémített. Készen állok én erre? Mire céloz? Mit akar? Féloldalasan ránéztem.
-Nem szeretem az ilyen titokzatosságot. Legyünk egyenes, őszinte emberek. Ha most valamit vársg tőlem amiért idehoztál akkor...
-Pszt!- mutatóujja ismét az ajkamra tapadt.
-Gyere beszéljük meg odabent. Az irodámba.
-Várj!
Leállítottam, mert már indult kifelé az autóból.
-Nem akarok semmilyen kötelezettséget.
Ellágyult a tekintete.
-Nem lesz!
Az irodájába érve kissé összehúztam magam. Világos volt nagyon, a falak fehérek, a bútorok sötétek. Tiszta volt nagyon. És jó illatú. Imádtam. Péter megkerülte az asztalt, ledobta a slussz kulcsot, majd leült hatalmas irodaszékébe.
-Miért vagy szégyenlős? Láttalak már mesztelenül.
Úr Isten. Na jó... A kideg végigfutott a lábujjamtól a fejem búbjáig. A felismerés kissé érdekes érzés volt. Mint a villám hasított belém.
-Nem voltam magamnál. Nagyban befolyásolt az a drog amit az italomba tettek.
Nem mertem ránézni. Tuti elájulnék. A látvány, hogy a led fény beteríti tökéletes testét. Ahh..
Nagyon akartam őt.
-Gyere ülj le! Beszélgessünk.
Szót fogadtam. Vele szembe foglaltam helyet.
Most már kénytelen voltam ránézni.
Csodaszép szemeibe néztem.
-Most nagyon nehéz beszélgetni. Ami történt velem, az borzalmas. Senkinek nem kívánom.
-Egy nagyon csinos lány vagy Mariann. Ez a szoknya...-a szája elé tette a kezét. -Ültesd át a dolgot! Szabolcs megkívánt, ami nem is csoda, hiszem ...
-Hogy mi? -most én szóltam közbe. -Még a végén megérted őt.
Mosolygott és csóválta a fejét.
-Nem. Ez csak bók akart lenni részemről, hogy ne légy szomorú...annyira.
-Ezt nem értheted. De ő az anyám párja.
-Te meg egy dögös csaj.
-És akkor ez a megoldás? Hogy erőszakkal megcsókolom?
Éreztem, hogy a hangom felemelem.
-Minden férfi más. Ő egy gyökér.
-Te sem olyan vagy mint a kertben. Sokkal komolyann férfi ül előttem. Egy főnök. Aki irányít és mindent tud.
Végre kimondhattam.
-A kertben egy talpig úriember, egy lelkitársat éreztem. Most eltávolidtál. Miért vagy ennyire kiszámíthatatlan?
-Az volnék?
Megdöbbent. Utàltam az ilyen rövid, mosollyal kísért válaszokat.
-Igen. Nekem nagyon.
Hátradőlt.
-Azért vagyok az, mert Te akarsz tőlem valamit.
Ráharapott alsó ajkára. Lèlekben elolvadtam, azt hiszem nem tudok többé megszólalni.
أنت تقرأ
Szívem főnöke
عاطفيةRöviden annyi, hogy sosem rajongtam a rosszfiúkért. Szerettem ha egy srác romantikus és amolyan hősszerelmes. Igen ezt szerettem és ezt akartam addig, amíg meg nem ismertem anya főnökét. Teljes ellentéte volt az eddigi elképzeléseimnek. Miért nem tu...
