Szívem főnöke

27. Rész

Mikor megszámoltam az aprómat szomorúan vettem tudomásul, hogy csupán 7.560 forintom gyűlt össze az elmúlt 3 év alatt. Borzasztó, pedig azt hittem egy 10 felett lesz. Na nem baj, ki a kicsit nem becsüli...
Most elmegyek vásárolni, délután pedig telefonálok.
Leszaladtam az emeletről, Szabolcs már kíváncsi volt.
-Na? Mennyi lett?
-Kevesebb mint amire számítottam.
Feleltem kedvtelenül.
-Na, tudod mit? Gyere!
Intett a kezével majd a kabáttartóhoz ment. Elővette a fekete bőrkabátja zsebéből a fekete bőrbukszàját. Hihetetlen mennyire illett a bőr őszülő hajához és élénk kék szemeihez, világos bőréhez. Szőke lehetett, mielőtt őszülni kezdett.
Egy vasalt húszezressel a kezében közeledett felém.
-Nem akarok tolakodó lenni hiszen alig ismerlek, de nem mondhatsz nemet egy kis kedveskedésre.
A szemeim kikerekedtek. Ugye nem? Ugye csak rosszul látok?
-Mi ez?
-Ajándék. Baj?
-Nem fogadom el.
Anyát kerestem a tekintetemmel de nem láttam sehol. Zavarban éreztem magam. Idegen is volt Szabolcs meg hát anya pasija. És pénzt nyújt felém.
-Kérlek ne sérts meg!
Szabolcs szemei elkomolyodtak. Nem szokorúnak láttam hanem inkább mérgesnek. Megilyedtem.
-Vedd el! Veszel belőle valami csini rucit.
Végigmért. A szemei megállapodtak a meztelen lábszáramon mivel rövidnadrágot viseltem a melegnek köszönhetően.
Egyere inkább zavart, ahogy bánul, ezért inkább elvettem tőle a pénzt. Rá kellett volna szólnom, de amikor meg akartam szólalni rám nézett.
-Na ugye, nem is olyan nehéz ez.
Majd anyának odaadom. Rendeztem le magamban, majd felrohantam a lépcsőn.
Meg sem köszöntem a kedvességét mert végig a kidülledt szemei villogtam előttem amint a lábainat stírüli.
Borzasztó kellemetlen volt. Hogy őszinte legyek, el is ment a kedvem a vásárlástól. Beszélnem kéne anyával. Olyan jóba voltunk mindig. Meg kellene mondanom neki, hogy a pàrja megbámult. Tegyem tönkre a boldogságát? Kitudja mit vált ki belőle ez a tudat, hogy a pàrja megbámult. Nem! Nem lehetek ilyen kegyetlen. Inkább elfelejtem és megyek a New Yourkerbe. Abból a pénzből ami a malacban volt, bőven kikerül egy csinos szoknya, amivel talán Pétert is levehetem a lábáról. Megint ő volt előttem abban a kozmoszfekete ingben. Imádom. Nagyon. Mikor kimentem a kapun visszanéztem a teraszra ahol anya és Szabolcs dohányzott.
Olyan érzés kapott el mintha ennek még lenne folytatása.

A boltban annyian voltak és olyan meleg volt, hogy nem próbáltam fel azt a tűzvörös miniszoknyàt amit kinéztem magamnak. Magam elé helyeztem, megnéztem a méretet és csak bíztam benne, hogy nem pénzkidobás lesz. Lusta dög vagyok. A pénztárba azért megkérdeztem, hogy vissza veszik-e és azt mondták tegyem el a blokkot. Szuper, de remélem jó lesz. Szerelmes lettem belé amikor megláttam Alexán, az alattam járó kiscsajon a suliba.
Hazafelé megálltam egy fagyizónál is és elhaladtam apa háza előtt. Eszembe jutott Péter háza, és, hogy azt mondta a címet egy előző csajnak hagyta ott. Felforrt a vérem. Attól a szertől olyan nyomott voltam, hogy azt sem figyeltem meg hol lakik. Már mindegy is. Talán megtudom egyszer.
Edina és Hunor is keresett telefonon, de most jól éreztem magam egyedül. Nekik még úgyis ismerkedni kell, nekem pedig erőt venni magamon az esti telefonáláshoz.

Otthon felpróbáltam a szoknyát. Imádtam. Minden oldalt stimmelt, kiemelte kerek fenekemet amit anyától örököltem. Apropó. Anya és a pénz. Vissza kell adjam neki. Leszaladtam a lépcsőn, a konyhából hangokat hallottam. Szabolcs telefonált valakivel éppen, de amikor meglátott letette a telefont.
-Hol van anya? -kérdeztem.
-A főnökénél. Elment elrendezni az anyagiakat. Meg a papírmunkát.
-És te miért nem mentél vele?
Rántott egyet a vállán és lazán a konyhaasztalra támaszkodott.
-Maradtam inkább. Fáradt vagyok.
A válla fölött kipillamtottam az ablakon. A terepjáró körvonalait láttam.
-Mivel ment? És elvittem az autómat.
-Vonattal ment.
Kezdett zavarni ez a pasi. Laza volt nagyon. Olyan könnyen válaszolt, semmi kedvesség vagy érdeklődés, hogy mit vettem a pénzéből.
-Szólhatott volna, elvittem volna. Vagy Te. Van autód nem?
-Van, csak sajnos szerelőnél van. BMW-m van. Extrákkal.
Kacsintott. Ennyi elég is volt. Ez a pali tuti flörtöl velem. Nem vagyok hülye. Felismerem az ilyet.
-Nagyon csini vagy. Ez a szoknya.
Megint bámult. Kirázott a hideg.
Vissza adom neki a pénzt.
-Öhm, visszahoztam ezt. Nem kellett szerencsére.
Szabolcs szeme összeszűkült.
-Megsértesz.
-Nem áll szándékomban!