Szívem főnöke

10. rész

Mi? Nem akartam hinni a fülemnek. Anya főnöke? Péter? Az lehetetlen. Megpróbáltam lecsillapítani pörgő agyamat. Átgondoltam a hallottakat. Lehet, hogy anya új főnököt kapott. Ez a pasas nem lehet az a Péter akire én gondolok.
Nagyon fájdalmasan vert a szívem. Péternek felesége van.
De miért is érdekel ez?
Gyorsan pislogattam. El akartam menni innen. Beszélni akartam anyával, de mégsem. Most mi legyen? Menjek be?
Úr Isten képtelen voltam helyes döntést hozni.
-Megyünk Mari? -kérdezte Edina mellettem az anyósülésről.
Dehogy megyünk!
Fogalmam sem volt mi lesz, de bemenni nem akartam. De kint maradni sem. Csak azt nem értettem miért remeg a lábam minden egyes alkalommal amikor meglátom, vagy szóba kerül ez a férfi.
Na jó, ebből elég. Apához jöttem, nem Mr. Jóképűhöz.
Fogom magam és bemegyek. Kerül amibe kerül.
Súlyos izzadságcseppek jelentek meg a homlokamon.
Úgy éreztem elájulok, de ha most nem szedem össze magam, Edina tuti észreveszi, hogy mi folyik itt, és nem hiànyzik a "szarkeverés". Jó, hogy Edina nem hallotta sokszor a gondolataimat.
Lehajtottam a kocsim napellenzőjét és a tükrében szemügyre vettem magam. Voltam már szebb is. Erre nem voltam felkészülve. ERRE NEM.
Kinyitottam az auto ajtaját és élveztem, ahogy a szél belekap a hajamba. Megpróbáltam elképzelni, hogy szuperszexi vagyok. Edina is kiszállt és becsapta az autó ajtaját. Bezártam.
-Várj! Hallod?!- hallatszott a barátnőm kiáltása mögöttem. Nem csoda, hogy fel kellett emelnie a hangját, mivel úgy lehagytam, hogy alig győzött utánam rohanni.
Egy pillanatra megálltam a Két banán csupaüveg ajtajában.
-Ne szórakozz Mari, ez nem rád vall!- mondtam magamban.
És, mi van, ha ő az? Ki nem szarja le? Én egy magabiztos nő vagyok, neki kell zavarba lennie. Na gyerünk.
Dejavu érzésem lett, ahogy apu felé sétáltam. A szívem a torkomban dobogott, a lábaim remegtek. Apu és a pasas már álltak az asztal mellett, készen a fogadásunkhoz. Mr. Teddelateledonod nekem háttal volt, apával szemben.
Szélesen elmosolyodtam. Csak apura koncentráltam. Csak apu. Istenem az az ismos test. Hogy lehet valakinek ilyen kerek feneke?
Apa észrevett. Ő is megfordult.
A halálos víz levert. Agyban átgondoltam mit is vettem fel. Nem bírtam rákoncentrálni, de bíztam benne, hogy tetszem neki.
-Mariann! A legszebb lány a földön. -apa felémnyújtotta a kezét. Istenem, mennyire megnyugtatott a hangja. Az édes kecskeszakálla, ami annyira karakteressé tette az arcát. Imádtam és hiányzott nagyon.
Egy pillanatra el is felejtettem ki áll a bal oldalamon. Aztán rápillantottam. Zsebre tett kézzel állt és készen volt üdvözölni.
Adtam két puszit apának és megöleltem.
-Szia apa.
-Szia szépségem.
"Szépségem". Vajon Mr. Teddelatelefonod is így gondolja?
Ideje köszönnöm neki, de őszintén szólva haragudtam rá. Nagyon csúnyán próbált meg fegyelmezni engem és én sértődékeny jellem vagyok. Nem tudtam mit tegyek, de cselekednem kellett, mert Edina már a nyomomban volt, hogy ő is puszit adjon apának.
-Öhm...Heló. -köszöntem neki, majd hátrálni kezdtem. Nem mertem ránézni.
-Heló? Neked is Szép napot fiatal hölgy. -hangja megint olyan szigorú volt mint múltkor. A szívem még gyorsabban vert és forrni kezdett az agyvizem. Már a köszönésem sem tetszik neki? Nem bírtam megállni, hogy ne szóljak vissza.
-Szép napot Uram. -fejemmel biccentettem és erősem megnyomtam az U betűt. Ekkor ránéztem. Hunyorgatva nézett engem és csalafinta mosoly díszítette azt a fantasztikusan szép arcát. Majdnem elolvadtam, de megis úgy éreztem, hogy megnől a fejem az idegtől.
Miért nem tud normálisam szólni hozzám? Na most ezek után vágjak jópofát a dologhoz. Edinára néztem. A drága barátnőm bátrabb volt mint én. Kezet nyújtott a férfinak, aki felhúzta az agyamat.
-Edina vagyok. - ezer wattos mosolyt villantott. Irigykedni kezdtem. Nekem is ìgy kellett volna.
Láttam, ahogy összeér a kezük.
És akkor ő is bemutatkozott.
-Péter. Üdvözletem a fiatal hölgyeknek.
Rámnézett és én éreztem, hogy elkezdődött valami.