Szívem főnöke

38. Rész

Hazafelé az úton nem sokat beszélgettünk. Én elmondtam mindent amit el kellett, de Péter továbbra is titokzatos volt. Őrületesen bosszantott de már nem tudtam mit kezdeni az érzéssel ami bennem keltett. Inkább csak hagytam, had dolgozza fel a vallomásomat. Sokszor megkérdeztem magamtól az út során biztos jól cselekedtem el? Jól tettem el hogy szint vallottam neki, hiszen erre készültem már napok óta, előbb vagy utóbb meg kellett történnie. Hát most megtörtént.
Amikor hazaértünk csak annyit mondtam neki hogy köszönöm és becsuktam az autó ajtót. De ezzel nem oldódott meg a problémám. Oda bent a házban vált anyám és lehet hogy Szabolcs is ott van. Nagyon féltem vele találkozni és attól is féltem hogy anyám megkérdezi mégis mi volt ez a kirohanásom. Mit válaszolok rá neki megint sulis problémát vagy Edinával vesztem össze? Ezek nem okok arra, hogy lelépjek. Őszintén mondom már a tököm ki volt az egésszel, hogy mindig magyarázkodni kell mindenért. Valahányszor arra gondoltam hogy egyedül élek valahol kicsit megnyugodott a lelkem. Szerettem anyát de neki is megvan a saját élete és túlzottan összefonódik az enyémmel. Lehet néznem kellene egy közelben lévő albérletet. Apa úgyis mondta hogy bármiben támogat. Kérhetek tőle előleget is és elmennek dolgozni suli mellett. Igen ez lenne a legjobb megoldás ezek után már úgysem tudnék Szabolccsal egy fedél alatt lenni. Elhatároztam hogy nem nagyon fogok beszélgetni anyával ha megkérdezi mi volt ez az egész csak annyit mondok hogy az én dolgom. Elővettem a telefonomat és felhívtam apát. Csak harmadszorra sikerült elérnem.. Mire beértem az ajtón csendben próbáltam vele beszélgetni mivel azt tapasztaltam hogy anyai Szabolcs lefeküdtek aludni.
– szia kicsim baj van? — Apa sóhalytozva beszélt. Úgy éreztem megzavartam valamit.
– Szia apa, lenne egy kis problémám amiben kérném a segítségedet.
– Mi történt mondjad aranyom!
– Az az igazság hogy úgy érzem hogy már elég nagy vagyok ahhoz hogy elköltözzek itthonról.
– Na álljunk meg egy pillanatra! – Hallottam amint felül az ágyon és mocorogni kezd. – Ez most este 1/2 11-kor jut eszedbe? Mi történt Mariann valami baj van?
– Történt valami igen de ez csak a te fülednek szánom.
Egy pillanatra elgondolkodtam jó ötlete ha ezt most elmondom apának. Ha megtudja hogy mit tett Szabolcs akkor biztos idejön és felképeli. Meggondoltam magam gyorsan ki kellett találnom valamit mit mondjak apának miért hívtam fel mi az a nagy baj. Rövid agyalás után azonnal jött a jó válasz.
– Igazából csak arra gondoltam, mivel már elég nagy vagyok és hát szeretném néha áthívni a barátnőimet beszélgetni este.
– Igen és ezzel mi a gond?
– Hát csak annyi hogy anya nagyon sokat dolgozik és hát eléggé fáradt, nem akarom zavarni a pihenésben.
– Bökd már ki Mariann hogy mit akarsz!
Hallottam, hogy anya csoszog le a lépcsőn. Gyorsan el kellett köszönnöm apától mielőtt anya valamit meghall.
-Na jól van puszi apa örülök hogy beszéltünk most le kell tennem, szia.
Anya felkapcsolta a villanyt amint meghallotta hangom.
– Te mi az öreg anyád valagát művelsz Mariann?
– Anya figyi megmagyarázom jó ne kezdjen légyszi kiabálni!
– Na meg a francokat fogod nekem megmondani hogy én mit csináljak amikor a főnököm este 8.00-kor azért hív hogy ott vagy nála mégis mit képzelsz magadról? Tudod miért nem mondtam neki hogy azonnal hozzon téged haza? Mert nekem a főnökömről van szó Mariann! Nem akartam vele itt csatázni a ház előtt de hidd el nekem, ha más lett volna az az illető nem köszönte volna meg nekem a mai estét! Ez egyszerűen felháborító amit művelsz!
– Anya kérlek ezt holnap beszéljük meg jó most nem vagyok olyan passzban hogy nekiálljak itt veled vitatkozni.
– Menj is a szobádba de nagyon gyorsan látni nem akarlak.
Már annyira fáradt voltam hogy semmi mást nem kívántam csak az ágyamat párnáimat és a takarómat. Na sétáltam anya mellett még csak esti puszit sem adtam neki ahogy szoktam, majd felmentem a lépcsőn de egy kérdés erejéig még megálltam. Mert nem hagyott nyugodni.
– Szabolcs itt alszik?