Szívem főnöke

26. Rész

Eljött a reggel. Ragyogóan kúsztak be a nap sugarai leengedett redőnyöm résein.
Egész éjjel róla álmodtam. Az arcáról, vakítóan gyönyörű mégis gyilkos szemeiről, a vad hangjáról, tökéletes külsejéről.
Még sosem voltam ilyen szerelmes.
Átkozom és áldom is egyszerre ezt az érzést.
De már nem hazudok magamnak. Lehet eljön a pillanat, hogy megutálom, szívem mélyén ezt is szeretném, mert tudom, hogy soha az életben nem lesz köztünk semmi. De az is lehet, hogy örökké a szerelem rabja lettem.
Most inkább a másodikat tartom valószínűbbnek.
Buta vagyok. Csalódtam magamban, hiszen én sosem voltam ilyen. Éltem a tinik életét. Most meg... beleszeretek anyám szexi főnökébe. Megáll az ész.
Leosontam a lépcsőn az emeletről és a nappali érkező asztalához lopakodtam, amin ott pihent anya telefonja. Elvileg, mivel sose viszi be magával, "mert ártalmasak a sugarai".
Ott volt pont középen a csodaszép Iphone 6S. Nem mostani, de anya mindig vigyáz a telefonjaira.
Bekapcsoltam. A pin kódján kezdtem agyalni, mive azt tutira nem tudom. Talán kikapcsolta ezt a funkciót és megúszom az agyalást.
Nem úsztam meg.
Születési évvel próbálkoztam. Nem sikerült. Talán az én születési évem?
Talált. Imádlak anya!
Füleltem nem-e ébredt még fel. Csend volt.
Beléptem az előzményekbe és azonnal megláttam egy Péter nevű kontaktot.
Ő lesz az!
Pizsamanadrágom zsebéből előhúztam a telóm és beírtam a névjegyzékbe: P❤️
Majd kikapcsoltam anya telefonját és visszatettem a helyére.
Ez gyorsan ment. Sínen vagyok, már csak bátorságot kell vegyek, és fel kell hívnom. Nem lesz egyszerű, lehet meg sem teszem, de legalább a telefonszáma megvan. És tudni kell rólam, hogy mindig elérem a célom. Na, jó talán nem mindig.
Vagy SMS-t írjak neki?
Nem! Arra tuti nem reagálna. Azt hinné valamelyik hülye rajongója. Sokat nem is tévedne.
Felszaladtam a lépcsőn, elfeküdtem az ágyon és a mellkasomhoz öleltem a telefonom.
Nem tudtam abbahagyni a mosolygást.

Ebédre eljött anya udvarlója és már csak abból is tudtam, hogy nem kéne lemennem, mert állandóan cuppogásokat hallottam még odafentről is.
Elgondolkodtam apa vajon mit érezhet? Láttam a szemében a fájdalmat amikor említettem neki anyát. Hiányzik neki. Tagadhatatlan. De mit lehet tenni? Anyám fülig szerelmes ebbe a pasasba. Nem tudom nekem a hangjától is ráz a hideg. De ilyenkor legalább nem kérdezgeti hová megyek, mert amúgy is a párjával akar lenni.
Vásárolni volt kedvem. Mióta megjelent Péter az életembe, még csinosabb akartam lenni. Még vadabb. Teljesen kikeltem magamból.
A tükörbe néztem. Hogy állna nekem a szőke haj? Világ életembe barna voltam, de mi van, ha neki a szőke jön be? Vagy a fekete?
Nem akartam bántani a hajszínem. Egyenlőre marad!!!
A perselyemhez léptem, ami egy dundi malac volt. Ebbe gyűjtöttem az apró pénzt, és már amúgy is meg akartam szabadulni tőle. Ideje elkölteni, de előtte fel kell törnöm és megszámolni. Ez nehéz munka lesz... nehéz férfi munka.
Anya udvarlójára gondoltam. Biztos segít nekem! Nem sok kedvvel de lementem hozzájuk.
A nappali kanapéján ültek egymásba bújva. Irigyeltem őket. Nem is vettek észre, csak mikor kerrentettem egyet. Egyszerre néztek rám.
-Bocsi a zavarásért, szükségem lenne egy erős férfi kézre, aki szét tudja törni nekem ezt a disznót. -nevettem kínomba.
-Miért akarod feltörni? -kérdezte anya.
-Megszabadulok az apróktól. Már amúgy is tele van. -megráztam.
-Szabolcs feltöri neked.-anya a párjára sandított.
-Hozz egy törölközőt amibe beletekerhetem!- válaszolta lágy hangon. -Én nézek valahol kalapácsot.
Már futottam is a törcsiért...