Szívem főnöke

18. rész

Köpni nyelni nem tudtam. Hogy kerül ide ez az ember? És én, hogy kerülök ide? Edinára nézek. Halk suttogásba kezd.
-Né húzd fel magad. Segített. Ragaszkodott hozzá, hogy hozzunk haza. Az ölébe cipelt.
Hogy mi?
-Hangokat hallottam. - szólal meg a jóképű fenevad. Annyi becenevet adtam már neki, de egyik sem illik hozzá igazán. Még nem találtam meg a legjobb jelzőt rá.
Besétált a szobába és halkan betette az ajtót maga mögött.
-Készítettem össze neked egy pizsamát. A nappaliban van a díványon. Edina, behoznád kérlek?
A fickó akivel a kávéházban veszekedtem, hirtelen eltűnt. Helyére egy talpig úriember került, aki annyira rendes és illedelmes, hogy az már dicséretre méltó. Hirtelen el is szégyenlem magam, hogy veszekedtem vele.
Edina bólint egy nagyot, majd kirohan a szobából.
Még mindig nem értem, hogy kerültem ide, és nem tudom nem-e álmodom csak az egészet, de szeretnék végre megvilágosodni. Hirtelen teszem fel villámkérdéseimet.
-Miért vagyok itt? Mi történt?
Kissé nyersre sikerült, pedig nem így akartam.
-A barátnőd látszólag elég gyenge kondiban van, nem tudott egyedül megtartani. Gondoltam segítek, de miután nem tértél észhez, azt láttam a legjobbnak, ha hazahozlak.
Közelebb lépett az ágyhoz, majd fél fenekével felült a magas matracra. Szörnyen vonzó volt, ahogy a nadrágja megfeszült a fenékén a mozdulattól.
-Miért pont ide? Van ügyelet is. -makacsságom nem akart alábbhagyni vele szemben. Muszáj volt mondanom a magamét.
-Tudom. És van mentő is.
-Akkor?
A halántékomhoz nyúltam. Belenyilallt.
-Nem voltál olyan állapotban, amit meg tudtam volna magyarázni.
Rám nézett azokkal a csillogó szemeivel. Nem gondoltam volna, hogy látom őt még ma este. Olyan, akár egy rossz romantikus film.
Ilyen nincs. Vagy mégis? Elvégre itt vagyok.
-Mért milyen állapotban voltam? Csak ittunk egy keveset. Nagy szám.
Péter prüszkölt a szájával egyet és mintha gúnyosan el is nevette volna magát.
-Mit és hol ittál?- kérdezte.
Na jó. Itt pont. Kezd apáskodni felettem? Kérdően néztem rá.
-Nén mindegy? Nem rúgtam be úgy, ahogy az látszott.
-Igen tudom.
Szinte farkasszemet néztünk, de ez most olyan jól esett. Simogatott a tekintetével. A szája szinte tagadt, annyira husi volt. Imádtam nézni. De nem felejtkezhettem meg a témánkról.
-Nem értem miért ájultam el.
Kicsit feljebb ültem az ágyon, de amint megmozdult a fejem, szédülni kezdtem, olyan mértékben, hogy azt hittem elhányom magam.
-Nem  tudom, hol voltatok, de többet ne menjetek oda. Rossz hatással van rád.
Na szevasz apu. Mostmár tényleg pótapaként viselkedik. De apámnak se mindig engedelmeskedek, nemhogy egy idegennek.
-Oda megyek ahova akarok. - mondtam viszonylag nyugodtan, majd elfordítottam a fejem. Fürkészni kezdte a tekintetén, majd vészjósló levegőt fújt ki.
-Partydrog volt az italodban.
Rémülten néztem rá.
-Mi?
-Szerencse, hogy nem lett nagyobb bajod. És, hogy időbe odaértem. Itt már jó helyen vagy. Csak pihenj sokat.
-Honnan tudod, hogy jól leszek? Drog van a szervezetembe. - csattanok fel ilyedten. Hirtelen azt kezdem érezni hogy ki akarok bújni a testemből. Nem akarok semmilyen szer hatása alatt lenni. Tiszta és józan akarok lenni.
De nem éreztem semmilyen furcsaságot. Lehet csak a sokk miatt. Elkezdtem tapogatni magam, amit Péter a szemével követett, ahogy átnézett a vállá fölött. Szenvedélyes tekintet volt.
-Nyugi kislány! -felállt és felém fordult. Tetszett ez a megszólítás.
-Azért vagy pucér mert a ruháid a mosodában vannak. Eléggé... hogy is mondjam...-megvakarta a feje búbját-összehánytad a szerelésed.
Rám nézett. Elszégyelltem magam. Mélységesen. Becsuktam lassan a szemem szégyenemben. Ez undorító. Miért kellett elájulnom? Utalom magam.
-Muszaj volt meghánytátnom téged, mert tudtam, hogy baj van. Szerencsére a drog még nem érte el az agyad teljesen így nem lett nagyobb baj. De most pihenj!
Rácsapott egyet a takaróval fedett combomra, majd elindult az ajtó felé. Nagyon közvetlen volt. És édes. Nagyon édes. ❤
Én még nagyba játszottam le magamba a jelenetet miként történhetett az egész, mikor Péter hátrafordult és csalafinta mosollyal közölte.
-Apád miatt ne aggódj. Van még vendégszobám a számára. Úgyhogy csak pihenj!