Szívem főnöke

39. rész

Ott aludt. Volt mersze. Biztosan azt hitte, hogy nem jövök haza. Mekkorát tévedett.
Az éjszaka kicsit forgolódósan telt, a reggel hamar eljött. Hajnali négy fele tudtam ugyanis elaludni. A sok esemény és történés egyszerűen nem hagyott nyugtat a lelkemnem.
Reggel apa sms-ére keltem.
"Szia, ha tudsz hívj fel!"
A fejemet fogtam. Már megbántam, hogy belekevertem apát a problémáimba. De ami azt illeti nem gondoltam meg magam. El akarok költözni innen, külön életet akarok élni. Most mondtam azt, hogy olyat, ahová Péter is bármikor becsatlakozhat? Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem így van. Hiába voltam boldog a tegnapi közös este gondolatától, valahogy mégis gyomoridegem támadt akárhányszor eszembe jutott. Már lezuhanyoztam reggel és fogat is mostam, amikor megrezzent a telefonom. Gondoltam biztos apa az. Félkómában odasétáltam az ágyom heverő telefonomhoz és nagyot dobbant a szívem, amikor megláttam, hogy Péter írt SMS-t.
"Jó reggelt! ☺️ Remélem nem volt gond a pasassal este. Jelezz vissza. Csodás napot Neked! "
Négyszer is átolvastam az üzenetet. Nem is kellett az ébresztő kávé. Ennél jobb adrenalin növelő nincs is a világon.
Háromszor álltam neki a válaszomnak, de beletelt fél órába mire sikerült egy elfogadható választ írnom.
"Jó reggelt! Köszönöm a kérdésed minden rendben van. Picit még tartok tőle, de próbálom rendezni a dolgokat. Neked is viszont kívánom!"
Nemsokkal később megérkezett a válasza, ami elég rövid volt ahhoz, hogy egy beszélgetés kialakulhasson belőle. 
"Rendben :) " 
Letettem a telefonomat és próbáltam magamra fókuszálni. A tanulnivalóimat igencsak félbe hagytam az elmúlt napokban, pedig ez egyáltalán nem rám vall. A pasik sosem vették el annyira az eszem, hogy hanyagoljam a tanulást. Ezért nekiláttam és megcsináltam a házfeladataimat. Borzasztó nehezen akart menni.
A gondolataim mindvégig máshol jártak. Szabolcs is rengetegszer eszembe jutott. Még Edinának sem meséltem el mi történt, pedig rengeteget írkál Messengeren. Valahogy, most nem látok benne lényeget, hogy kitálaljak neki. Úgysem tud segíteni, bár hiányzott a társasága és a tanácsai, most mégsem akartam beszélni senkivel. Lehet rossz volt ez az egybeesés. Szabolcs rámveti magát, majd hirtelen felbukkan Péter és elvisz magához. Azt is mondhatnám, hogy egy Love story, amiben most magam akarok lenni. Nem osztozok senkivel ebben a zűrzavarban. 
Négy órán át próbáltam tanulni, de ebből az eredményes idő nagyjából fél óra volt. A többi idő alatt a telefonomat bámultam, hogy mikor érkezik SMS, vagy mikor hív fel végre. De nem történt semmi. Nagyon untam már és közben apával is beszélnem kéne, elrendezni a dolgokat, habár, ahogy telt az idő egyre kevésbé akartam elköltözni. Viszont itt sem maradhatok anya kanjával, hiszen ha egyszer meg akart megerőszakolni, másodszor is megpróbálhatja.  Bízzak abban, hogy nem történik ilyen mégegyszer, vagy beszéljek anyával? Egyik ötlet sem tetszett. Mi legyen? Mit csináljak? Várjam a hercegemet aki majd megment? 
Felmentem a Facebookra és beírtam a nevét. A szívem nagyon erősen vert, mint mindig mikor róla volt szó. A keresési találatok között ő volt a második ezzel a névvel. Fehér ingben ül egy teraszon, háttérben tenger hullámzik és a kezében egy ragyogó borospohár van. Maga a tökéletes pasi, ehhez kétség sem férhet. Annyira gyönyörű, hogy az már fáj. Folyamatosan nyelem a nyálam. Nem hiszem el, hogy nála voltam. Olyan buta vagyok, miért nem maradtam ott? Vagy jól döntöttem? Mi van ha kihasznált volna? 
Megnéztem hány like van a képén. 
898 ember kedveli ezt a képet. 
Kikerekedett a szemem. Meg sem merem nézni hány nő szólt hozzá, vagy esetleg hány nőnek reagált vissza. Nem akartam megnézni, minden erőmmel az ellen küzdöttem, hogy rányomjak a a hozzászólások ikonra. 
Rányomtam. A legfrissebb hozzászólás kiszúrta a szemem. Egy hónapja Franciska Tóth szólt hozzá. 
"Jó a fotósod :)) " 
Beindult a szívem. Péter regált rá, mégpedig szívvel és egy válasszal. 
"De jó ám!!!"
Mivan? Gyorsan rányomtam Franciska profiljára, de ami ott fogadott, az egyáltalán nem esett jól. Egy gyönyörű nő pózolt a fal előtt, térd fölöttig érő csillogós kék ruhában, ezüst magassararkúban, márkás táskájával és fekete harisnyával. Elkapott az irigység és a szomorúság, főleg mikor tovább görgettem és egészen közeli képpel néztem szemközt. Barna hajú szépség, dús, eredeti szempillákkal, kerek ajkakkal és formás pofival. Az összes képét belikeolta Péter. 
Kiléptem a Facebookról, ledobtam a telefonom a földre, lesöpörtem magam elől a tanulnivalót és belehajtva a fejem a párnámba sírni kezdtem.