Kagome esete az Ezüst Hanyou nevű kalózkapitánnyal

7. fejezet - A kalóz öböl

Mit akar tenni? - suttogta Kagome.
A szirtfal egyre közelebb és közelebb került hozzájuk. Kagome gombócot érzett a torkában. Azt mondták, ez az otthonuk. De itt egyetlen kikötő vagy város sem volt. Semmi más, csak a magas, szürke sziklafelszín. A kapitány észrevette a pánik jeleit Kagome arcán.
- Neked meg mi a bajod? Azt hiszed, hogy neki fogunk menni, ugye? Ennyire ostoba vagy?
Kagome mérgesen nézett a kalózokra. Egyre jobban feszültté vált, ahogy közelebb kerültek a falhoz. A kapitány óvatosan jobbra fordította a kormánykereket és a hajó lassan fordulni kezdett.
"Istenem! Túl későn fordította el!" - sikoltott egy hang Kagome fejében.
De akkor észrevette, hogy a kapitány egy olyan vízi útra kormányozta a hajót, ami az első sziklarétegbe ágyazódott. A vízi út bejáratát álcázták! Kagome meglepetésében tátott szájjal a fenekére huppant. - Emberek! Alacsonyabbra a vitorlákat! Közeledünk!
A legénység öt tagja felkészítette a hajót a kikötésre. Kagome felállt és a kapitány mellé futott. A kalóz elmosolyodott a lány hitetlenkedő pillantását látva.
- Mi? Te tényleg azt hitted, hogy ilyen idióta lennék? - kérdezte Hanyou magabiztos hangon. Ahogy végigkormányzott a vízi úton, hirtelen egy hatalmas barlang bejárata ásítozott előttük.
- Be fogunk menni oda? - mutatott rá Kagome.
- Á, igen. Otthon, édes otthon.
A hajót lassan elnyelte a mélység. Bent egy föld alatti város várt rájuk. Lassan vitorláztak az utcák között.
- Haza jöttek! - hallotta Kagome egy fiú kiáltását. - Ezüst Hanyou hazatért!
A város lakói közül, akik hallották a hírt mind kitódultak a vízhez. Kagome elbújt a kapitány mögött, mert valahogy nem szerette volna, ha az egész város az alsóneműiben látja. Hanyou kiintegetett a "partra". Kagome ránézett, amikor elhaladtak a bordélyház előtt. A nők csábítóan szólítgatták a kapitányt.
- Hölgyeim... - válaszolt nekik ugyanolyan hangszínnel.
"Nem elég, hogy kegyetlen gyilkos - gondolta Kagome - de még selyemfiú is! Egyre jobb lesz..."
A kapitány megérezte a harag szagát, ami a lányból tört ki, miközben elhagyták az épületet.
- Miroku! - kiáltozott az összes lány a kalóz láttán és heves integetésbe kezdtek. Miroku boldogon köszöntötte őket, de Sango arckifejezését látva inkább abbahagyta.
Végül kikötöttek. Egy Kagome anyja korabeli nő a hajóhoz lépett. Mélyvörös ruhát viselt, szintén vörös haját pedig feltűzte.
- Hello, fiúk! - mondta derűsen.
- Hello, Miss Jackson! - mondták egyenként a matrózok és mind csókot nyomott a hölgy arcára, kivéve a kapitányt.
- Az Ezüst Hanyou... Hallottam a híreket arról, milyen jó kis csávába kerültél.
- Mit is? - kérdezte az említett, majd egy ugrással a dokkon termett.
- Csak azt, hogy...jaj nekem! - kiáltotta, amint meglátta a lányokat. A hajó oldalához futott. - Jaj, szegénykéim! Ki tette ezt veletek?
A lányok a bűnös férfiakra néztek és rájuk mutattak.
- Miroku! - mondta Sango.
- Hanyou! - felelte Kagome.
- Hogy mertétek?! - nézett a bűnösökre szúrósan Miss Jackson.
- Elfelejtettünk úriemberek módjára viselkedni, anya! - mondta hidegen a kapitány.
Miss Jackson persze nem volt egyikük anyja sem, csak gondoskodott róluk és ellenőrzése alatt tartotta őket - már amennyire tudta. Miss Jackson lesegítette a lányokat a hajóról.
- Először is találnunk kell ezeknek a hölgyeknek valamilyen ruhát. Nem tudom elhinni, hogy...
- Pedig igaz - mondta egyszerre Sango és Kagome.
Mindketten megkönnyebbültek Miss Jackson kedvességétől és gondoskodásától.

*~*~*~*~*~~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~

Nagy örömükre sem Kagoménak, sem Sangonak nem kellett dolgoznia, csupán este kellett részt venniük a vacsorán. Az egész város a sziget belsejében épült fel, kivéve néhány vízeséssel "ellátott" meleg vizű forrást, néhány házat és lakást, melyeknek erkélyei az óceánra néztek. A vacsora nagyon formális volt. Kagoménak semmi kedve sem volt ahhoz, hogy elmenjen rá. Már majdnem egy hónapja nem fürödhetett és fáradt volt.
- Kagome? - kopogott Miss Jackson a kapitány házában lévő egyik hálószoba ajtaján.
- Jöjjön be! - mondta halkan a lány.
A nő kezeiben egy kék bársony-ruha és új alsóneműk pihentek.
- Sango elmondta, hogy Japánból származtok és hogy te Sir Higurashi lánya vagy.
- Igen, ez igaz. Ezért rabolt el engem. Miroku pedig Sangot.
- Nos, szeretnék még maradni és beszélgetni, de gondoskodnom kell a vacsoráról - lerakta a ruhákat az ágyra. - Sango pár percen belül itt lesz, és segít felöltözni. Vacsorán találkozunk, rendben kedvesem? Viszlát!
Kagome elmosolyodott. Miss Jackson egyszerűen imádni való volt. Hogy állhat össze egy ilyen tiszta szívű teremtés azokkal az ördögi kalózokkal? Ránézett a kapott ruhákra, és várta a hamarosan megérkező Sangot.