Kagome esete az Ezüst Hanyou nevű kalózkapitánnyal

17. fejezet - Túl késő a szerelemre

Kagome kiadós fejfájással ébredt. Kezeit szemei elé kapva védekezett az ablakon beszűrődő szikrázó napfénytől. Napfény?
- Jaj ne! InuYasha!
Gyorsan kimászott az ágyból és az ajtóhoz szaladt, de apja elkapta, mielőtt elérte volna.
- Papa! Kérlek! Kérlek, engedj el!
- Nem találkozhatsz vele. Még akkor sem láthatnád viszont, ha a keresésébe fognál.
Kagome egy ideig abbahagyta kétségbeesett szabadulási kísérleteit.
- Mit értesz ez alatt, apa? – kérdezte remegő hangon. Mr. Higurashi habozva lesütötte szemeit.
- Tegnap éjjel elfogták. Napnyugtakor lesz a kivégzése.
- Tessék? – Kagome alig tudott megszólalni.
Higurashi nem akarta szenvedni látni lányát, de úgy gondolta, ez a legjobb, amit tehet.
- Valamint napnyugtakor tartjuk az esküvőt is.
- Nem... - Kagome térdre rogyott. Felzokogott. – Nem... InuYasha nem halhat meg... - azután keservesen felkiáltott – Nem megyek hozzá Narakuhoz! Gyűlölöm őt!
- Kagome! Okosabb vagy annál, semmint, hogy ilyen elhamarkodottan ítélkezz!
- De ő egy gonosz szívű, züllött ember! Nem egyezek bele ebbe a házasságba!
- Kagome! Figyelj arra, mit beszélsz! Eddig sosem szegültél ellen nekem! Az a... az a... lény! Ő tette ezt veled!
- Papa!
- Hozzámész Narakuhoz, az a szörnyeteg pedig estére ismét a pokolban társaloghat a többi démonnal!
A férfi érezte, hogy most kissé messzire ment. Kagome mérhetetlen dühtől és fájdalomtól szikrázó szemekkel meredt apjára, aki még sosem látta ilyennek lányát.
- Kagome... sajn...
Kagome felállt. Tekintetét a földre szegezte és beharapta alsó ajkát. Próbálta visszatartani a könnyeit, de végül nem bírta tovább.
- Papa, csak arról beszélsz, hogy mi történt velem, de veled mi a helyzet? Mi történt Isten becsületes és együtt érző emberével, akit ismertem? InuYasha nem Nephalem, Papa. Mondd csak, ha a youkai-jok a Bibliából ismert démonok, és a hanyouk is léteztek, akkor Isten hazudik? Azt mondta, a Nephalemek eltűntek a Föld színéről a nagy áradással. Szerinted isten hazudik, Papa? – a férfi szótlanul meredt maga elé, de Kagome folytatta. – Nem leszek Naraku menyasszonya. Ő nem Isten embere.
- Miért, az a hanyou igen?
- Jó úton halad afelé – felelte rövid gondolkodás után a lány.
- Kagome, Naraku jó ember! Nem tudom, miért alakult ki róla efféle kép benned. Semmi rosszat nem látok vele kapcsolatban!
- Sajnálom apa, de ki kell mennem! – elégelte meg Kagome.
A lány elsuhant apja mellett és kilépett az ajtón, még mindig elegáns báli ruhájában.
- Elnézést, de el kell intéznem valamit!
Mr. Higurashi nem állt ismét az útjába. Rosszul érezte magát amiatt, hogy nem sikerült jól kifejeznie magát, de Kagoménak igaza volt. Isten nem volt hazug, de ha a youkai-jok nem Sátán angyalai... akkor micsodák? Lánya erős és okos volt. Halvány mosoly jelent meg a férfi arcán.
- Ez a lány olyan makacs, mint egy öszvér, és hasonlóképp képes megrúgni az embert...

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

Sango mosolyogva ébredt.
- Beszélnem kell Kagoméval... már ha felébredt már.
Vidáman futott fel a fedélzetre, arra számítva, hogy már a tengeren vannak. De meglepetésére még mindig a sziget közelében horgonyoztak. Miroku az egyik korláton ücsörgött, kezében néhány kötéllel.
- Miroku? Hol van Kagome és InuYasha?
- InuYashát elkapták tegnap éjjel – sóhajtott fel szemét lehunyva Miroku. – Azt nem tudom, hogy Kagome hol van.
Sango odasietett mellé és megragadta a férfi gallérját.
- Micsoda? Akkor, gondolom megmentjük őket, nem?
- Nem vagyunk elegen. Minket is elfognának, InuYasha miatt pedig nem kell aggódni. Volt már ennél szorultabb helyzetben is.
- Remélem, igazad van...
Mindketten a békésnek tűnő szigetre felé néztek. Még ők sem sejtették, hogy hamarosan elszabadul a pokol.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

Kagome belépett a börtönbe. A cellákhoz vezető folyosót két őr vigyázta.
- Segíthetünk, kisasszony? – kérdezte egyikük.
- Igen... szeretném meglátogatni az egyik foglyot.
- Melyiket?
- Ano... azt, amelyiknek hosszú, ezüstös haja van.
- Sajnálom, hölgyem, de a halállistán lévő rabok nem látogathatók.
- Miért nem?
- Ez a törvény, hölgyem.
- Ki írja a törvényeket?
- Naraku kormányzó, hölgyem.
- Nos, akkor minden rendben van... mert... a menyasszonya vagyok.
Az őrök tágra nyílt szemekkel meredtek egymásra, majd büszkén kihúzták magukat.
- Elnézést, Lady Higurashi! Ön szabadon átmehet!
Kagome magában elégedetten elmosolyodott, majd meghajolt és belépett a folyosóra. A cellákban nem volt túl sok elítélt, ezért szinte egyből meglátta, akit keresett. A cellához szaladt és megragadta a rácsokat.
- InuYasha! – kiáltott könnyes szemmel. A hanyou összegömbölyödve feküdt az egyik sarokban és nem mozdult. – InuYasha, kelj fel! Beszélnem kell veled!
- Menj el. Elegem van belőled. Mindennek vége.
- Mi? – kérdezte összezavartan Kagome. – Ne mondj ilyeneket! Ki fogunk jutni és...
InuYasha hirtelen a rácsokhoz ugrott, ujjait szorosan a rácsok köré zárta és dühös állat módjára felmordult. Kagome felnyüszített, de nem ment arrébb.
- Nem! Azt mondtam, nincs többé rád szükségem, szolga!
Megint azt hallotta? Ismét szolgának szólította?
- InuYasha...
- Miért vagy itt? Csak nem azt hitted, hogy boldogan csak azt lesem, mikor láthatlak újra? – Kagome érezte, hogy lelkében épülő kis világa lassan darabokra hullik. – Csak az alku miatt kellettél!
- Mit jelentsen ez? – Kagome egy lépést hátrált, miközben megindultak könnyei. – Miért mondasz nekem ilyeneket?
- Az alku miatt volt szükségem rád, de mikor megtudtam, hogy a családod őrizte a Shikon no Tamát, úgy gondoltam, jobb, ha kéznél vagy. A legegyszerűbb módja mindennek az volt, hogy elértem azt, hogy belém szeress.
- De akkor miért... miért meséltél az érzéseidről? Azt mondtad, örökké együtt leszünk!
- Tudtam, hogy ennek bedőlsz – vigyorgott a hanyou. – És miután megtaláltam az Ékkövet, egyszerűen végeztem volna veled. Kár, hogy nem jött össze, reméltem, hogy egyik este végül behódolsz nekem.
Kagome szíve több ezer darabban hullott a kemény kőpadlóra. Könnyei felszáradtak, helyettük egy új érzelem töltötte el. A harag.
- Mit mondtál?!
- Hallottad, te mocskos kis ribanc!
Kagome fogait összeszorítva nézte a földet.